Comic Utopia

Magyarország hátrányait szeretném bemutatni képregény terén, valamint némi jövőképet és ötleteket nyújtanék hazánk számára.

Magyarországon ismét másképp alakult egy művészeti irányzat sorsa, mint más országokban, és ez alapvetően nem is probléma. Itthon minden, például a zene is egyedibb, más színt kapott, mint általában más közegekben. Sajátos ízzel telítődött, és csak a miénk lett.

A probléma viszont az, hogy ezzel külföldön nehéz boldogulni. De persze ez nem is cél, hisz először az itthoni viszonyokat kell rendezni. Nálunk a képregény nem kapja meg a megfelelő figyelmet, és a hazai művészek most is ennek leküzdéséért dolgoznak. Ez mind szép és jó, de úgy érzem, hogy ezek az erőfeszítések még mindig csak a korábban képregényekkel foglalkozók körében ismertek. Elnézést, ha tévedek, de szerintem csak az emberek kis %-a ismerkedett meg az 1-2 évvel ezelőtt kialakult helyzet után a képregénnyel.

Itt vannak például a Panini Comics hazai képregényei. Egy csomó boltban láttam hányódó lapokat. Nem hiszem, hogy ez az útja ennek, elég lenne például kisebb példányszámban kiadni ezeket, és talán újabb címeket behozni az országba, persze azokat is kisebb számban. Igaz, ez nem szerezne újabb rajongókat, de eladható lenne a fanatikusok körében. Valamint a Panini esetében még annyit, hogy nem hiszem, hogy a legmegfelelőbb címeket hozták be. Én a Rozsomákot veszem, ami tetszik, a Pókember is elmegy még. De az F4 és az X-Men elég gagyinak látszik, és szerintem nincs is állandó olvasótáboruk, vagy hát elég kicsi. Az F4-et például szerintem csak kisgyerekek veszik, akik nem biztos, hogy az F4 megszűnése után átállnak majd új címekre. De ez remélem nem így lesz.

Pinkhell! Ez végképp egy művészi, fanatikusoknak kiadott lap, vagy inkább remekmű, ami a lehető legjobban tükrözi a hazai viszonyokat. Az, ahol most állunk már elég művészinek mondható. Személyes kedvencemnél, a Sárgacsíkos kék labdánál érzékelhető talán a legjobban az a szabadság, feszültség és homály, ami képekkel és szöveggel teremthető. Csak így tovább! Mégis ez az újság nem a nagyközönségnek készült, így nem szerez gyorsan nagy népszerűséget az easy olvasók körében, de a kiadó célja nem is ez lehetett.

A magyar piac helyzetét viszont ennek ellenére aggasztónak találom. Mintha nem tudnánk eldönteni, hogy merre is induljunk. A külföldi címek megjelentetése jó, valamint bizonyára valamennyire eladható is, de a magyar képregények hol maradnak? A napi 400000-es példányszámú Metro újságban három comic strip is van, de egyik sem magyar. Pedig ide lehetne tenni például majd a Szivárvány közt, vagy hasonlót, a lényeg, hogy poénos legyen.

Magyarországból az említett egyéni íz mellet hiányoznak viszont a hosszabb történetek. Az egekbe magasztalt Rév csodálatosan próbálja betölteni ezt az űrt, de mégis egy mű kevés ehhez. Ebből mindenkinek kell egy példány, azonban a baj éppen az, hogy az F4-es tábor nem is kíváncsi rá. Egy fórumban olvastam, hogy a mangások nem nyitnak más képregények felé, így ők is kiestek. Sokan nem is ismerik a művet, nem is hallottak róla, vagy ami a legrosszabb, nem is érdekli őket. Maradnak tehát a képregény „szakértők”, azaz mi akik minden újabb kiadványt megveszünk. Pénz nem számít! :)

Annyi rajzoló van itthon, történeteket is képesek lennénk írni, de valami miatt ezek mégsem következnek be. Ha valakinek megvan a magyarázat, akkor várom!

Írásom ötletekben gazdag, szinte már utópisztikus része csak most kezdődik, úgyhogy csak akkor olvasd, ha készen állsz a változtatásra!

Magyarország, a közeljövő

A comic nagyhatalmak, így az USA, Japán, illetve a franciák és az angolok mind kialakították saját képregény kultúrájukat. Egyedi piacszerkezettel és kiadói lánccal kezdtek hozzá, és nekik bejött.

Az én jövőképemben természetesen nem szerepel ezek lemásolása-bár szerintem ez sem lenne szégyen. A leghatékonyabban azonban úgy lehetne sikert elkönyvelni, ha sorra kielemeztetnénk szakértőkkel a különböző képregény kultúrákat, és mindenből kiválasztanánk egy-egy jellemző motívumot, és egy teljesen újat gyúrnánk össze belőlük.

Az USA féle módszerek közül a nagy kiadók versenyét emelném ki. A Marvel egy egész univerzumot hozott létre, és manapság havi 90 füzetnél tart. Magyarországon is egy hasonló képregény univerzumot kell létrehozni. A kinti füzetek között sok az áthallás, így erősítve a teljes egységes univerzum képét. A címek sokszor kötődnek egymáshoz, feltűnik egy szereplő más címekben is. Minden hősnek saját, jól kidolgozott karaktere van, és így valóságosabbak. Ezt például mi is átvehetnénk.

A mangák világa inkább a képi vonatkozásában fogott meg. Hazánk képregényei, mint már mondtam inkább művészibbek, mint populárisak, és a kisebb rész igényeit elégítik ki. A rajzok így eléggé sejtelmesek. Letisztult formák, arcok kellenek, éppúgy, ahogy összekuszált, érdekes képek is, a lényeg, hogy egy történeten belül ne keveredjenek. A rajzoló még az elején döntse el, és ennek alapján készítse a részleteket is. Magyarországon túlsúlyban vannak az utóbbi kategória képviselői. Át kell állnunk a másik ábrázolási módra is.

Ugyanitt szeretném felkérni a magyar rajzolókat, hogy próbáljanak valami egyedi ábrázolásmódot kitalálni, ami csak ránk lenne jellemző, mint pl. a mangáknál a nagy szemek, és ezeket alkalmazni lehetne a későbbi történetek illusztrálásánál.

A franciák szerintem a történetírás mesterei, lásd például a XIII-t. Idehaza is legalább ilyen jó történetek kellenek. Lehetne bűnügyi történetek sorát írni, de kell egyszerűbb, könnyedebb is, valamint a fantasztikus műveket sem szabad hanyagolnunk. A külföldi misztikus művek valahogy „közérthetőbben megfejthetetlenek”, ezen is dolgoznunk kell. A hazai történetírók is dolgozzanak gőzerővel a jövő érdekében!

Továbbá nem kéne értelmetlen és végeláthatatlan hosszúságú történeteket ránk erőltetni, mint ahogy ez ma van. Az értelmesebb külföldi címeket kéne magyarra fordítani, és egyben kiadni. Például a Marvel 5 részes sorozatait kéne valahogy kiadni, mert a fordítások, igaz nem hivatalos, az *** oldalon már megvannak. Lehetne ez egy állandó sorozat, hogy egy-egy vastagabb kötet kijön 3 havonta, és ez biztos olvasótábort jelenthetne szerintem. Nekem fontos a comic fizikai léte, számítógépen nem szeretek olvasni.

Remélem írásom eljut a megfelelő személyekhez, és esetleg vitákat is kelt a körükben. Ennek csak örülhetünk, és talán szélesebb rétegek is olvashatják, és újabb ötletekkel gazdagodhatnak.

Fdave