Dragon Ball: Sintoista ütöm-vágom gyerekcsatornákon

A maga idejében itthon is igen népszerű volt, ám botrányt is kavart a Dragon Ball. A hinduizmusból, a sintóból és a buddhizmusból egyaránt merítő, egyedi története és mélyen kidolgozott, szerethető szereplői egyaránt hatottak a kortárs japán népszerű kultúra alkotóira, és tették világszerte népszerűvé a sorozat témájának, az ellentétes oldalak harcának nyugati világban szokatlan kezelését.

A szerző mitológiakutató. Hét éve vizsgálja a mítoszok, a média és a tömegkultúra kapcsolatát.

A Dragon Ball a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb japán rajzfilmsorozata. Eredeti formája 519, heti megjelenésű fejezetben publikált, japán formátumú képregény (manga), melynek későbbi, 42 kötetben megjelent kiadása csak Japánban 150 millió eladott példánnyal büszkélkedhet.

Torijama Akira a hinduizmusból, a sintóból és a buddhizmusból egyaránt merítő, egyedi története és mélyen kidolgozott, szerethető szereplői egyaránt hatottak a kortárs japán népszerű kultúra alkotóira, és tették világszerte népszerűvé a sorozat témájának, az ellentétes oldalak harcának nyugati világban szokatlan kezelését.

Minden pozitívuma ellenére Magyarországon talán túl korán, a kereskedelmi televíziózás korai időszakában került adásba a sorozat. A nálunk vetített francia, újravágott változat eleve cenzúrázott volt, mégis több szülői szervezetnél verte ki a biztosítékot a harc naturalisztikus ábrázolása (korábban nem nagyon lehetett itthon vért látni egy rajzfilmben), a harcművészeti tematika és az eredetileg tinédzser nézői célcsoport félreértése (sajnos még ma is tartja magát nálunk a tévhit, hogy a rajzfilmek kizárólag az óvodás-kisiskolás korcsoportnak valók). A kisszámú, de nagy médiavisszhangot kiváltó tiltakozás miatt végül abbamaradt a sorozat sugárzása, ma már csak internetes videomegosztó oldalakon találhatók meg belőle részletek.

A fővád egyébként megegyezett a korábban, a Tom és Jerry ellen felhozottal: erőszak-ábrázolása károsan hat a tévénéző gyerekekre. Hiába, Platón óta tartja magát az érv, hogy az erőszaknak már a megfigyelése is erőszakossá tesz. A jóslatok ellenére a Tom és Jerryn felnőtt százezrek nem váltak agresszív szocio- vagy pszichopatákká, sem a Dragon Ball nézői – összhangban az elmúlt évek pszichológiai kutatásainak eredmé­nyei-vel, amelyek egyre inkább azt látszanak igazolni, hogy az erőszakos viselkedést közvetlen összefüggés hiányában nem lehet az erőszakot tartalmazó tévéműsorok, videojátékok számlájára írni.

Van még egy fontos különbség a két sorozat között. Míg a Tom és Jerry rajzfilmek többségének a világ- majd hidegháború által jócskán áthatott tematikája zavaros, és gyakran erősen megkérdőjelezhető morális üzeneteket hordoz (ezt bővebben egy későbbi cikk tárgyalja majd), addig a Dragon Ball az amerikai rajzfilmekből megszokott, középkori keresztény gyökerű, szigorú jó-rossz elválasztáshoz képest valóban idegen felfogást hordoz. Központi mozgatórugója ugyanis nem a (vélt) jó oldal mellett való állásfoglalás és a (vélt) rossz oldal megbüntetése, hanem épp a megbocsátás és a pozitív változás.

A Dragon Ball alapjául szolgáló kínai mítosz főhőse Sun Wukong – nevének jelentése: a majom, aki tudatában van az ürességnek (vagyis, aki megvilágosodott). A majomból lett alakváltó harcos önteltségében még az isteneknek is hadat üzen, buddhista történet lévén azonban nem megölik, csak elzárják, sőt esélyt adnak rá, hogy megjavuljon. Egy bódhiszattva kíséretére osztják be, utazásuk pedig a megvilágosodás útjának allegóriája. A történet lényege, hogy a múlt, sőt a múltbeli életek minden felhalmozott tette és bűne (a karma) feloldható, és mindenki, még a legnagyobb bajkeverők számára is elérhető a megvilágosodás.

A Dragon Ball főhőse, a Sun Wukong megvilágosodott alakjának tekinthető főszereplő, Son Goku látszólag ezért nem rendelkezik konkrét motivációval. Egyetlen célja, hogy egyre erősebb legyen, és hogy tökéletesítse önmagát, miközben kizárólag sportból vagy önvédelemből harcol, önös érdekből soha. Harca a nemes, morálisan el nem ítélhető harc önmaga vagy mások védelmében.

De Goku mást is tanít, ráadásul nem szavakkal, hanem tetteivel. A történet végére összegyűlt tucatnyi társa és barátja egykor majdnem mind halálos ellensége, de legalább riválisa volt. Az itt megjelenő mitológiai motívum az, ahogy a hős egyesíti a világban megjelenő ellentéteket – vagy, pszicholó­giára átfordítva, ahogy az egészséges önismerettel rendelkező egyén képes magában egyesíteni saját ellentétes, tudat alatti folyamatait. A még fontosabb szellemi tanítás azonban a másik feltétel nélküli, teljes elfogadása, és a teljes megbocsátás.

Ez emeli igazán tanmesévé a Dragon Ballt és emeli ki azoknak, a Nyugaton százszámra látható, népszerű filmalkotásoknak a sorából (beleértve még a Dragon Ballból nemrég készült filmet is!), amelyek az ellentétek éles elválasztásának világát tanítják, melyben “a jó” győzedelmeskedik “a gonosz” felett. Az élet célja a Dragon Ball szerint sokkal inkább a vélt jó és vélt gonosz oldalak egyesítése saját megbocsátásunk, elfogadásunk fejlesztésével.

Adatlap
Cím: Dragon Ball
Műfaj: Anime-sorozat
Eddig megjelent: 1986-1996, 444 epizód
Szerző-rajzoló: Torijama Akira
Rendezők: Okazaki Minoru, Daiszuke Nisió

Dobay Ádám
Népszabadság
2009. október 9.