Kemény fába…

Kemény fába…
Ultimate Wolverine vs. Hulk – Mikor az elpusztíthatatlan találkozik a sebezhetetlennel.

És az emberek csodálkoznak, miért iszom – jegyzi meg cinikusan a Vasember páncéljába bújt Tony Stark az Ultimates egyik füzetében, mikor „elbúcsúzik” a magatehetetlen Bruce Bannertől. Az ominózus mondat (és a hozzá kapcsolódó pár panel) magában foglalja az egész Ultimate Univerzum esszenciáját, ami leginkább abban mérhető le, hogy a történetek a kor követelményeihez vannak igazítva, realitásukkal – már amennyire egy szuperhősökkel teli világ valóságos lehet – gyakran kellemesen megdöbbentő eseményeket szabadítva az emberre, ezáltal az egyik legkedveltebb alternatív világot produkálva az olvasók számára. A Marvel kiadó pedig – a futó szériákon túl – nem rest kiaknázni az egyre sikeresebb szülöttében rejlő potenciált, hiszen hol a képregényes körökben írózseniként tisztelt Warren Ellist bízza meg egy újradefiniált „trilógiával” (Ultimate Galactus), hol egy korábbi meghatározó lépést helyez teljesen új köntösbe.
Ha megemlítjük a Hulk 1974-ben megjelent 180. számát, az talán elsőre nem mond semmit, de ha azt is hozzátesszük, hogy ez a bizonyos füzet volt a Marvel mára talán legnépszerűbb figurájának első felbukkanási helyszíne, akkor bizonyára máris sokan tudják, miről is van szó. Első hallásra persze gyenge húzásnak tűnhet a legendás történet új köntösben történő tálalása, de Rozsomák és Hulk „végső” találkozását a fejesek nem egy kezdőre bízták, s bár Damon Lindelof nem számít bejáratott névnek a képregény világában, azért a Lost nevű nagysikerű sorozattal sikerült bebizonyítania: van érzéke a kellően kacifántos és eseménydús történetekhez.
Persze egy minisorozat első száma alapján meglehetősen elhamarkodott döntés lenne azt állítani, hogy micsoda lehengerlő alkotással van dolgunk, annyit azért mégis nyugodtan megelőlegezhetünk, hogy érdemes lesz a későbbiekben is odafigyelni rá. Lindelof jól érzékelhetően nem ma kezdte a szakmát, a füzet első oldala azonnal keményen a sűrűjébe vezeti az olvasót, hogy az izgalmakat fokozva és a spekulációkat a következő számig hevítve szépen kanyarítson nekünk egy felvezetést, ami megmagyarázza a történet kellően látványos első öt oldalát. Kétségtelenül hatásvadász nyitány, és azonnal felrázza a kedélyeket, de szerencsére a füzet nem merül ki ennyiben, értékei az „in medias res” kezdést követő oldalakon nyernek teret.
A totális megértéshez persze szükség lehet az Ultimates sorozat megelőző számaira, ennek hiányában nem feltétlenül éri meg belevágni a kalandba, hiszen a cselekmény csak ennek ismeretében fejti ki (valódi) pozitív hatását. Maga a történet nem húsbavágóan eredeti, nem borít ki hihetetlen csavarjaival – mindez huszonnégy oldalon meglepő is lenne –, de mégis rejt magában valami egyedit, amitől újra és újra visszavándorol a kezünkbe. A megoldás nagyszerűsége éppen az egyszerűségben rejlik, nem kapunk hatalmas titkokat és agyzsibbasztó csavart, a megoldás „csupán” tehetség kérdése, s ezen a téren ezúttal nem érheti szó a ház elejét.
Lindelof hangulattal ruházza fel a képregényt, a karakterek életképesek, s bár megőrzik eredeti vonásaikat, mégis némi újdonsággal hatnak. A jól felépített történet nem mellőzi a humort és a már megpendített cinizmust, ezáltal kellően messzire terelve a történetet a néhol igencsak szirupos – megszokott – Marvel-valóságtól. Szereplőink egyéniségek, valódi karakterek, élvezet újraolvasni a szájukból elhangzó szövegeket, és elidőzni a jól megkomponált, igényes rajzokkal párosított pillanatokon. Nyugodtan mondhatjuk az alkotók – akárcsak Rozsomák – kemény fába vágták a fejszéjüket, ám az első csapások után a végeredmény igen biztatónak tűnik.
Bár a folytatást tekintve felmerül az egyszerű csihi-puhi rémképe, reménykedjünk, hogy kapunk még a bevezetőhöz hasonló momentumokat, ugyanis ezektől a részletektől kap igazi egyéniséget és értéket a füzet, az már csak az ínycsiklandozó ráadás, ha olyan kellően mozgalmas és emlékezetes rajzok is járnak hozzá, mint amilyet Leinil Francis Yu a füzet második és harmadik oldalán produkált.

Birkás Péter
Panel
1. szám
18.-19. o.
2006. március