A film
Khm… a sztori: van egy kocka, ami olyan brutális erővel bír, hogy minden tárgyból transformert csinál. Veszélyes darab. Ráadásul itt van a Földön, így jó és rossz alakváltók jönnek, hogy torzsalkodjanak felette egy sort (értsd: lerombolják a fél világot).
Eljutottunk odáig, hogy már-már ciki Michael Bay-t cikizni, de a giccskirály megalomán mellett olyan nehéz úgy elsasszézni, hogy bele ne taposs egy kicsit, szóval nézzétek el nekem, hogy most kipellengérezem. Egyébként pedig nem az emeletes robotok apropóján jár neki a tockosok többsége: bár a napfényben megcsillanó fém és hajzuhatag a celluloidon szokásos négyzetméterenkénti átlagot páros lábbal rúgja az égbe, és a pátosz az Armageddon után jelen mozijában is bőséggel csavarható az ízlésesen már átbucskázó szférazenéből, alapvetően simán eléd rakják, amiért fizettél: két robotgárda halomba aprítja egymást hangyányi emberkék asszisztálása mellett, lego-városban. És ilyet azért nem látsz bármelyik talponállóban: vagy minőséget kell inni, vagy rátenyerelni a mennyiségre, de az biztos, hogy fektetni kell bele – egy dvd áránál lényegesen többet.
Az más kérdés, hogy a tűzijáték kinek elég. Mert azt ne mesélje be nekem senki, hogy a szeletke gyermekkorral lekenyerezett, a rendezői túlkapásokat éppen ezért könnyedén megbocsátó hardcore Transformers-fanokon és a stílusérzéket még csak bimbózó stádiumában magukénak tudó, Doomon szocializálódott net-tinédzsereken kívül ez a film bárkinek nyújtott bármit is. Drámailag semmiképp, hiszen az érzelmek megrajzolásában Bay eszköztára kábé egy Paintbrush a Photoshoppal szemben, ráadásul a meg-megkezdett emocionális barlangrajzon tíz szekundumonként dübörög át a fröccsöntött, vértelen erőszak lánctalpa. Dramaturgiailag pláne nem, a fémmonstrumok ötvencentes benyögéseit csak a humorosnak szánt hetes ügyosztály ötlettelen, hatökör főnöke múlja alul (szerencsétlen Turturro, hol vannak már Coenék meg a Quiz Show…). A sztori bántás nélkül hátborzongatóan agyatlan, hacsak nem rendelkezel a gyermeki szentimentalizmus lilaszárú szemüvegével – sajna én nem, így nem tudtam teljes mértékben magamévá tenni a kocka utáni hajsza elementáris örömét -, ha pedig úgy ánblokk új vagy az Autobotok és Álcák univerzumában: nos, ne várj két ismeretlenes matematikai egyenletet.
És amikor végső mentsvárként belekapaszkodnék a Bay-től elvárható és a trailerek alapján maradéktalanul teljesülő, vegytiszta, klasszikus, éles képekkel operáló akciójelenetekbe… akkor egészen egyszerűen képtelen vagyok azokat követni. Amikor a remegő kamerájú Greengrass saját kezűleg írta be idén a csillagos ötöst akciókövetésből, akkor Bay megszopat? Ne már.
Úgyhogy a magam részéről, miután a ‘melyik robot melyikkel van, és éppen melyik frakció üdvöskéje bontja le az aktuális felhőkarcolót’ című kérdéssel útnak indított neuronjaim fehér zászlót kitűzve és kisírt szemekkel tértek vissza a HQ-ra, csak annyira futotta, hogy érdektelenül várjam popcorn-Michael 0,95-ös odds-szal megrakható baromi nagy megmondásos-naplementés-nagytotálos záróképét. Mondanom sem kell, nem kellett csalódnom…
A DVD
Sajna nem a fémdobozos limitált verzióhoz volt szerencsém, csak a fapados kétlemezes ’utcaira’ futotta nagyhatalmú szerkesztőnktől, ami nem ígért sokat, de azt legalább hozta tisztességesen. A magam részéről a borító megért volna valamivel több metált, de azt mondom a Bay-es harsogástól való eltekintés a kiadvány előnyére vált: ízléses, disztingvált, a műanyag Transformers feliratú átlátszó tokkal pedig már-már elegáns. Belül viszont jóval puritánabb a kép: hogy mást ne mondjak, reklámújságokba bújtatott szórólapokat megszégyenítő ötletességgel egy szimpla pamflet tudósít a megvett termék specifikációiról, ami egyrészt jó ötlet, mert így nem dzsuvázták össze a tok hátoldalán terpeszkedő Megatron profilt, másrészt nyomhatták volna a fedlap fonákjára is, elkerülvén az első adandó alkalommal történő elveszejtését.
A főmenü kedvesen tologatja felfele az adrenalint dübögő muzsikájával, miközben a kocka körül a film emlékezetesebb jelenetei gömb(!) alakban animálódnak komplett geometriai orgiát biztosítva az eziránt fogékony rajongóknak. Ugyanez a szerény ötletesség viszont nem mondható el a jelenetválasztásról és a beállítások képernyőjéről – bár utóbbi mozgóképeket vet be, az pont annyira béna, hogy előbbit állóképeiért már ne jusson eszébe senkinek megkritizálnia. Most komolyan, nem ciki ez egy ekkora blockbusternek?
A kép
Ez bizony kenetes. A transzfer-gyártó kollégák mindent megtettek azért, hogy DVD-n végre követhetővé avanzsálódjon a Bay (és 253 komputerfejű programozója) által megálmodott látványmassza. Szóval a kép perfekt, színes-szagos varázslat, a fekete mélységes, a kontraszt természetes, Turturro alsóneműje pöpec.
A hang
A hangkeverés Oscart fog kapni, az biztos, és a fenséges zajok nem maradoznak el a korongon sem. Ajánlom, hogy jó előre egyeztesd a szomszédokkal, hogy mikor vágsz bele a Transformersnek, ha nem akarsz polgárháborút. A szinkron meglehetősen idegborzoló, beszédhangok tekintetében közelít a miskároláshoz, s azt mondja meg nekem valaki, hogy miért kurvaanyáznak egy gyerekfilmben?
Extrák
Az első lemezre csak Michael Bay audiokommentárja fért fel (angol felirattal természetesen), viszont a másodikról nem spóroltak le semmit. A tematikus felépítésű rendszer első menetében a stáb dicséri Bay-t, majd Bay a stábot, végül egy irritálóan megrohadt kovászos uborkával játszhatsz interaktív kő-papírt, de ebből a három dologból az egyiket végül lehagyták a korongról. Viszont gonoszság lenne részemről elbagatellizálni azt a megsüvegelendően rengeteg energiát, amit 150 millió peseta eltapsikolásába fektetett a brigád, és most fanyalgást félretéve azon tényleg érdemes elgondolkozni, hogy te, akin valószínűleg egy lepedő is kifog, mégis hogyan kezdenél neki összehajtogatni egy bazinagy kamiont. Mert tetszik, nem tetszik, de Bay speciel tudja.
„…és másnap reggel megint felhívtam a HD DVD Forumot.”
Gyakorlatilag minden, a filmmel kapcsolatos finomságot bemutatnak neked, kezdve a Hasbrótól benyúlt univerzum bayesítésétől egészen a valóban komoly problémákat felvető logisztikai attrakciók kivitelezéséig. Mindezt megkoronázva a dinamit-őrült Michael meglepően despotikus rendezési attitűdjét bizonyító megannyi forgatási jelenettel – és arra a milliárd kulisszatitok kétségtelenül jó, hogy a filmmel mondanivalójában és kivitelezésében elégedetlen megtévedettek (látók?) is fejet hajtsanak a beléfektetett munka és profizmus előtt. Élükön velem. Aztán van még design, animáció, és egy nagyszabású jelenet (the skorponok desert attack) komplett kicsomagolása is, melyek tulajdonképpen szériakellékeknek is tekinthetőek egy ilyen komoly költségvetésű akciómozi esetén, de nem utolsósorban részletesek és roppant szórakoztatóak is egyben. Talán csak egy-két eredeti rajzfilm epizódot hiányoltam, kóstolóba. Természetesen valamennyi plusz magyar feliratozású tud lenni.
A teljes kép
Az extrákban egy Hasbro-funkcionárius kijelenti, a férfinépesség 75 százalékának van, volt Transformerje. Márpedig egy rajongó nem a Transformers mozi extra változatos dvd-jén kezdi a spórolást. Pláne, ha a szemüvegén keresztül emészthető kedvence mellé egy nagy csokor exkluzív infót és képet is kap a pénzéért.
Beregszászi Gellért (dvdextra.hu)
A Transformers galéria itt található.