Eduárd, a fapados

Eduárd, a fapados

Galád mit válaszol Botondnak, amikor az követeli, hogy engedje szabadon Piroskát? A: Nem engedem. B: Takarodj! C: Nem, nem, soha! A II. Magyar Képregényfesztivál látogatóinak, a képregénytotón olvasható feladvány alighanem húszforintos kérdés, mi azonban annyira bután nézünk, hogy ahhoz többen gratulálnak.

Másodszor rendeztek képregényfesztivált a műfaj szerelmesei, ezúttal a Millenárison. Bár több kiadó, rajzoló és szervező is határozottan állítja, hogy a képregény befogadásához nem kell szakértelem, azért mi azt gondoljuk: nem árt. Mert mi van akkor, amikor egy emelettel feljebb, a kiállítók között araszolva értelmezni kellene, hogy mi is az a képregényhősöket használó Marvel-kártya, a japán stílusú „manga” vagy az NDK-ból származó, úgynevezett Abrafaxe képregény? És értelmezni kellene azt is: miért fontos esemény, hogy megjelent a XIII. című francia kultuszképregény újabb kötete, a Fekete-fehér képregény-antológia immár negyedik száma, Kertész Sándor munkája a magyar képregény történetéről, és mondjuk a Pinkhell vagy az Eduárd, a fapados című új lap. De a tétova látogató érzi azt is, a képregény körüli pezsgésnek köszönhetően közel az idő, amikor mindezt pontosan tudja majd, és nem lesz előtte ismeretlen a képregény szerb világsztárja, Aleksandar Zograf sem, aki a fesztivál díszvendége, és akinek az eseményre a Nyitott Könyvműhely Kiadó jóvoltából Pszichonauta – látomások a Balkánról című, csöppet sem vidám, de annál fontosabb képregénykönyve jelent meg.

Most azonban még csak annyit lát az egészből, hogy sok száz rokonszenves és a képregény iránt láthatóan erős vonzalmat érző látogató hosszú sorokban tódul be a Millenáris Teátrumba, lubickol az élményben. Itt érdekes, meg fontos kiadványokkal, előadásokkal, beszélgetésekkel, filmvetítésekkel éppen arról győzik meg a hozzánk hasonlóan bizonytalanokat, hogy a képregény több, mint szilvaszemű mangalányok, röpködő szuperhősök és kedves állatfigurák kalandjainak története.

Szélesi Sándor, az esemény egyik szervezője azt mondja: Magyarországon vége a képregény körüli hosszú csendnek, amelyre még az ötvenes években intettek minket a szovjet kultúraideológusok, mondván: a képregény nyugati kultúrmocsok. Az utóbbi években szinte robbanásszerűen felszabadult a képregény műfaja, hirtelen megtalálta a közönségét, amely pontosan tudja, hogy ez a műfaj lehet erős szellemi, művészeti kaland is. Már nálunk is egyre-másra jelennek meg az igényes művek, képregényújságok, egyre több eseményen vehetnek részt az érdeklődők. Tavaly júniusban a Gödör Klubban rendezett kiállítással ünnepelték a képregény világnapját, a képregény bemutatkozott a Sziget Fesztiválon is, közel tehát az idő, amikor nekünk sem okoz majd gondot a kérdés, hogy Galád mit válaszol Botondnak, amikor az követeli, hogy engedje szabadon Piroskát.

Egyébként azt, hogy: nem, nem soha!

Trencsényi Zoltán
Népszabadság
2006. március 6.