Van képünk hozzá!

Hubertus Rufledt, Thorstein Kiecker: Detektívpalánták

Vajon hol a babrás munkával készített képregény helye ma, amikor a vizuális kultúra lassan egyet jelent a csúcstechnikával előállított filmtrükkökkel, a villódzó reklámspotokkal és a varázslatos klipekkel? Amikor már a szórakozni vágyó kamaszgyerek is csak a tömény káprázatra vevő? A képregényé, amely éppannyira a múlt, mint amennyire a jelen. Ódivatú filmpótlék, kőkorszaki klip, ugyanakkor a kor szellemének megfelelően tömör, harsány, robbanékony mese. Gyorsan fogyasztható, mint egy hamburger, színes, mint egy graffiti, és célratörő, mint egy termékbemutató.

Bár Magyarországon voltak, és alighanem ma is akadnak kitűnő rajzolók, az utóbbi másfél évtizedben úgy tűnik, kifizetődőbb megvásárolni és nagy mennyiségben piacra dobni a külföldön készült képregényeket. Ilyenekből áll a közelmúltban megjelent Detektívpalánták, avagy forró nyomon a három manó című könyv is. A manók (inkább jópofa kiskölykök) huszonöt évvel ezelőtt születtek, ekkor jelent meg a főszereplésükkel készített első képregény Berlinben. Ezúttal a viktoriánus kori Angliában oldanak meg néhány rejtélyes bűnesetet. Abrax, Brabax és Califax olyan, mintha Maigret felügyelőtől, Columbótól vagy magától Sherlock Holmestól tanulta volna a szakmát, és ez jó. Jó, mert manapság ritka, hogy egy krimi szerzője jobban bízzon a finoman fölfejtett logikai kapaszkodókban, mint a hetykén szétrúgott állkapcsokban. Más kérdés, hogy a szövegíró, Hubertus Rufledt végtelenül egyszerű ötleteket sző körbe ügyetlen viccelődéssel; túlzás tehát azt állítani, hogy a klasszikusra hangolt krimiképregények sziporkázó ötletekkel szórakoztatnák a gyerekeket. Thorsten Kiecker rajzai már sokkal jobbak. És ez még akkor is igaz, ha a korabeli karakterek a különböző mesékben gyakran visszaköszönnek, a képzeletbeli kameraállásokat tekintve kevés a képregényektől elvárható ravasz nézőpont, miképpen kevés a mozgalmas jelenet is. De mégis: a rajzok pontosak, a színek visszafogottak, kellemesek, a figurák pedig megelevenednek.

A könyv bölcs életrevalót és emlékezetes kalandokat ugyan nem kínál, habkönnyű, nyári szórakozást és egy tanulságot azonban mindenképpen: erre a produkcióra mi is képesek lennénk. Van szövegünk, és van képünk hozzá. (Abrafaxe, 48 oldal, 1190 forint.)

Trencsényi Zoltán
Népszabadság
2001. szeptember 1.