Superman Visszatér Filmzene

Superman Visszatér FilmzeneInterjú John Ottmannel

Az óriási sikerű „Közönséges bűnözők” óta John Ottman egyike lett azon kevés zeneszerzőknek, akik elismerést értek el független filmekkel („Az eminens”, „Tökfej”), nagyszabású produkciókkal („X-Men 2.”, „Fantasztikus négyes”, illetve a hamarosan érkező „Superman visszatér”) egyaránt. ő az egyik legközvetlenebb hollywoodi komponista, aki szívesen tartja a kapcsolatot rajongóival, így mi most felkerestük új, valamint régebbi, kevésbé ismert filmjei kapcsán a zeneszerző/vágó/rendezőt.

– Nos John… Mi van a névjegykártyádra írva?

– Tudod, soha nem volt névjegykártyám. Koktélpartikon ez elég cikis néha, mivel rossz kommunikátor vagyok. Nagyon régen volt egy névjegykártyám, ezzel a felirattal: „John Ottman – Szimfonikus hangzás dalokhoz.” Ez azt jelentette, hogy ingyen dolgozom. Hát igen, ezt a kártyát már nem használom többet!

– Hamarosan az egész világ Superman-lázban fog élni, amikor a film megérkezik a mozikba. Milyen gondolataid vannak így a premier előtt? Főleg hogy nemcsak a zenét szerezted, hanem a filmet is te vágtad.

– Most az jár a fejemben, hogy végre alhatok egy kicsit. Az emberek úgyis ezt vagy azt gondolnak. Szerintem jó film, sok érzelemmel és egyfajta bájjal. De olyan magasak az elvárások, hogy félek, van olyan, akinek ez se lesz jó. Ez majdnem megnyomorított munka közben – különösen a zene írásakor – de rájöttem, hogy a nyomást el kell felejtenem, és követnem kell az ösztöneimet, így téve hozzá a legtöbbet a filmhez, pont.

– A „Superman visszatér” vágása során tudtad már, hogy milyen zenét fogsz írni egyes jelenetekhez? Segít a zeneszerzőnek, ha ő maga vágja a filmet is?

– Tudtam, hogy hagyományos nagyzenekari zenét akarok írni, ami visszautal Williams munkájára, de vágás közben még nem igazán gondolkoztam részletesen a score-ról. Már tudtam, a film melyik részein fog zene szólni, de még nem tudtam, mi lesz az, csak azt a hangulatot tudtam megfogalmazni, amit abban a helyzetben szerettem volna kifejezni.
Előnye és hátránya is van annak, hogy vágóként is közreműködöm. Sokkal közelebbről megismerem a filmet, mint bárki más, ami nagy előny. De hátrány az, hogy a vágás mellett kevesebb időm marad a zene megírására. Úgyhogy ez a két dolog nagyjából kiegyenlíti egymást.

– Biztos már milliószor megkérdezték, de fogod használni John Williams Superman-indulóját? Ha igen, hogyan variáltad?

– Persze! Rajongóként én is felháborodnék, ha nem hallanám a témát. A film és a rajongók (köztük jómagam) érdekeit is szem előtt kellett tartanom, hogy Superman, akit mindannyian szeretünk, tovább éljen. Miért javítjuk meg azt, ami nincs eltörve? Néha keserédes élmény volt más szereplő vagy történés köré zenét írni, de ezt kellett követnem, és nem hagyhattam, hogy az egóm az útba álljon. Jó érzés volt az eredeti témát csűrni-csavarni és a saját ötleteim bemutatni rajta. A legrosszabb megoldás, ha Williamset próbáltam volna utánozni – ez a zene rovására ment volna. Csak a szokásos módszereimet kellett követnem, külön tiszteletben tartva, amikor a főtémával dolgoztam, amit Williams írt.

– Mit tudsz nekünk elárulni a score-ról? Mennyi anyagot írtál, és melyik zenekarral vetted fel a zenét?

– Nyilvánvalóan olyan nagyszabású és érzelemdús zenét akartam írni, mint amit minden munkámmal megpróbálok. A film és a zene is tele van érzelmekkel, ezért volt szükséges egy személyes hangvételű zenét írnom Supermannek, miközben sok izgalmas darabot is komponálnom kellett. Írtam egy témát Lex Luthornak is, mivel neki nem jutott ilyen a korábbi filmekben.
Összességében majdnem két óra zenét szereztem. Elég kimerítő volt, különösen amikor a naptáramra néztem, és rájöttem, mennyit kell még megírnom a hátralevő napokon. Még félúton is úgy éreztem, nem vagyok túl még a nehezén. Los Angelesben vettük fel a score-t, helyi zenészekkel, a Hollywood Symphonyval. Studio Cityben, a Todd-AO stúdióban dolgoztunk, 99 zenésszel.

– Azt olvastuk valahol, hogy Bryan Singer rendező tiltakozik az ellen, hogy a filmjeihez betétdalokat írj. A „Superman visszatér” esetében kivételt tett?

– Szerintem előbb adná el a lelkét az ördögnek, ha még ugyan nem tette meg! Nem tűr meg semmilyen marketingcélból beszúrt dalt a filmjeiben. A „Superman” esetében szóba került, hogy a stáblista alatt szóljon egy film által ihletett slágergyanús szerzemény, de ő úgy gondolja, hogy a betétdalok mindig behatárolják korban az adott filmet, az időtlenség érzésének pedig ezzel lőttek. Nekem ez azért rossz, mert egy sikeres betétdal sok pénzt hozhat a zeneszerzőnek, lásd a „Titanic” történetét (Celine Dion „My Heart Will Go On” című dalának zenéjét a komponista, James Horner szerezte – a fordító). Hát ez van! De abban egyetértek, hogy ha a dal nem kapcsolódik szervesen mind zeneileg, mind történelmileg a filmhez (például egy kosztümös alkotáshoz), akkor tényleg beazonosítható időkeretek közé szorítja a mozit.

– Elkerülhetetlen a kérdés: csalódott vagy, amiért nem te írhattad meg az „X-Men – Az ellenállás vége” zenéjét? Tudjuk, hogy az előző film témáit tovább akartad fejleszteni a folytatásban. Mi történt? Nem kerestek meg újra?

– Sajnos a Superman időbeosztása ütközött az „X3” munkálataival, ezért lehetetlen lett volna egyszerre mindkettőn dolgoznom. Amikor Bryan eldöntötte, hogy az „X3” helyett a „Superman visszatér”-en dolgozik, nagyon csalódott voltam, mert az „X2” összes témáját úgy írtam meg, hogy azokat tovább fogom fejleszteni a folytatásban. Erre nagyon számítottam. A tény, hogy nem lesz zenei kapocs a két film között, csak azért zavar, mert annyira beleéltem magam az „X-Men”-karakterek világába. Mindig arra vártam, hogy egyszer a saját munkámhoz írhatok folytatást. Eléggé magam alatt voltam, mikor ebből a világból ki kellett lépnem. De magam mögött kellett hagynom mindezt, és egy másik szuperhőst erősíteni.

– Mi a véleményed Michael Kamen „X-Men” score-járól?

– A főtémán kívül nem ismertem túlságosan a zenét. Az „X-Men”-t csak egyszer láttam, az „X2” készítése során pedig szándékosan nem ismerkedtem meg közelebbről a score-ral, hogy így az ötleteim frissek maradjanak. A főtémáját azonban meg akartam hallgatni, mivel tudtam, hogy zenéjének ezt az elemét Bryan és az alkotótársak is szerették. Nagyon tetszett Kamen motívuma, de úgy éreztem, hogy ez csak egy ötlet darabkája, amit tovább kellett volna fejlesztenie. Ezért az „X2”-ben pontosan ezt csináltam, és örülök, hogy hasonló tetszést váltott ki.

– És mi a véleményed John Powell zenéjéről, amit a széria harmadik részéhez írt?

– Sajnos még nem hallottam. Gondolom, hogy a film franchise-jellege miatt nagy nyomás nehezedett rá különböző irányokból. Természetesen elfogult vagyok, és szerettem volna, ha az én témáimat átvette volna. Akárhogy is, szerintem rendkívüli zeneszerző, és eddig nagyon tetszettek a munkái.

– A tavalyi év legjobban várt szuperhős-zenéjét Hans Zimmer és James Newton Howard szerezte a „Batman: Kezdődik!”-hez. Vállalnál valaha ilyen együttműködést? Ha igen, kit választanál magad mellé?

– Ez elég különös élmény lenne a parancsolgatási hajlamom miatt, úgyhogy mindenképpen olyan embert választanék, akit tisztelek az ösztönei és tehetsége miatt. Tehát ha ilyen helyzet állna elő, lenne pár ötletem, hogy kivel lenne jó dolgozni. Az egyik ilyen Michael Giacchino. Szeretem ösztönös tehetségét és hagyományos, mégis eredeti stílusát. Egyben rajongója vagyok a „Lost – Eltűntek” sorozatnak is, csodálom (és irigylem) abban a munkáját. Remek együttműködés lenne szerintem.

– Bryannel együtt nagy „Star Trek”-rajongók is vagytok. Ha valaki felajánlaná, hogy írj zenét egy „Star Trek”-filmhez, elvállalnád?

– Viccelsz?! Homokot ennék egy hétig, és másra is hajlandó lennék, ha egyszer írhatnék egy „Star Trek”-zenét. Ez mindig nagy álmom lesz. Pár évvel ezelőtt majdnem én írtam a „Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés” zenéjét, de végül nem kaptam meg a munkát (a sci-fi/vígjáték aláfestését David Newman készítette el – a ford.). Ez volt az eddigi egyetlen lehetőség, hogy „Star Trek”-jellegű filmhez kerülhettem volna.

– „Az eminens” stáblistáján sok Ottman-, és Singer-családtag neve is szerepel, akik apróbb szerepekben tűntek fel a filmben. Te csináltál már valaha ilyen apró cameokat?

– Nem, túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy cameoszerepet vállaljak, a hangom azonban számos filmünkben fölbukkan, különféle hangeffektek és tömegmorajlás formájában. A hóba leszálló X-Jet effektje (az „X-Men 2.”-ben – a ford.) valójában az én hangom elmélyítve. A magasabban szóló fütyülésem használtuk Stryker (Brian Cox) feltöltődő kézigránátjához. A „Közönséges bűnözők”-ben a kötelek mögött rejtőzködő Verbal Kint (Kevin Spacey) levegővételei is valójában tőlem származnak. Az új „Superman”-filmben a hangom az űrsiklós jelenetben lesz hallható, amint az mondom: „Mock one…”

– Milyen rendezőkkel szeretsz dolgozni? Aki szabad kezet ad a munkában, vagy olyannal, akinek már vannak ötletei a készülő zenével kapcsolatban?

– Szabad kéz, szabad kéz! Nincs annál jobb érzés, mint amikor tudod, hogy bíznak benned, és minden ötlet csakis a tiéd. Ez inspirál engem. Sokkal kielégítőbb élmény olyan zenét írni, ami csakis tőlem jött. Ezért hívhatjuk a műfajt eredeti filmzenének. De azzal sincs semmi bajom, ha a rendezőnek vannak konkrét ötletei, és ezeket jól meg tudja indokolni úgy, hogy én is megértsem.

A teljes interjú képekkel karöltve elolvasható a filmzene.net-en