Tintin kalandjai – Filmkritikák

Gépnarancs.hu

Laikus Vs. Mániás

[toc]Amikor Steven Spielberg úgy döntött, hogy Peter Jacksonnal közösen megfilmesíti Tintin kalandjait, nehéz fába vágta a fejszéjét. Ugyanis Tintin egy olyan képregényfigura, aki Európa néhány országán kívül nem igazán ismert, vagy ha igen, akkor is csak rajzfilmsorozat formájában. Azonban szülőhazájában, Belgiumban, valamint Franciaországban, az Egyesült Királyságban és még néhány európai országban óriási kultusza van, generációk nőttek fel a képregényeket olvasva. Így a filmmel ezt a szűk, kritikus réteget és az eredetit csak hírből ismerő tömegeket is ki kellett elégíteni.

Szerencsére csapatunkban mindkét fajtából akad, így Tintin univerzumának rövid bemutatása után következzen kettejük filmkritikája, a laikusé – Mr. White – és a mániásé – SBKMozes.

Tintin karakterét a Hergé néven publikáló belga, Georges Prosper Remi alkotta meg. Kalandjait összesen 23 kötetben örökítette meg, ezeket több mint 80 nyelven 350 milliónál nagyobb példányszámban adták el. Hergé 1929-től egészen haláláig, 1983-ig dolgozott a könyveken és kikötötte, hogy senki nem folytathatja Tintin kalandjait. Hergé a ligne claire stílusban alkotta meg figuráit, vagyis a karakterek arcai egyszerűek, néhány jellegzetes vonásból állnak és a legtöbb dolog nem vet árnyékot. Rajzainak háttere azonban aprólékosan kidolgozott, a környezet részletessége nagyon gazdag. Történetei összetettek, utalnak egymásra, hatalmas kutatómunkával összerakottak, a világ számos pontján játszódnak, több stílust is ötvöznek, úgy is mint a fantasy, a sci-fi, a politikai thriller, a királydráma stb.

Tintin az egyik legrejtélyesebb alak a képregényfőhősök körében. Nem lehet tudni a korát, az igazi nevét (az egyik könyvben majdnem bemutatkozik, de végül csak annyit mond, hogy odahaza Tintinnek szólítják). Nemzetisége is csak tippelhető (valószínűleg belga), nincsenek vallási vagy politikai nézetei (jobban mondva akad egy-két enyhe utalás arra, hogy katolikus és egyszer egy békejeles sisakot visel, de ennyi), nem ismerjük a családját. Egyszóval bárki lehetne és pontosan ez volt Hergé célja: hogy bárki beleképzelhesse magát a helyzetébe.

Számos érdekességet el lehetne még mondani a képregényekről (csak nagy ritkán felbukkanó női szereplők vannak, hősei két kötetben megjárják a Holdat is, Hergét többször rasszizmussal vádolták a sorozat miatt stb.), de inkább ugorjunk a cikk fő témájára és lássuk két filmszerészünk véleményét.

Tintin for life

(SBKMozes) Egy kissé csapongó írás lesz ez, most jöttem ki a moziból és újra tíz éves vagyok.

Hajjaj, nehezen tudom elképzelni, hogy egy laikus imádná ezt a filmet. Spielberg tökéletesen ragadta meg Tintin világát: a szereplőket, a helyzeteket, az akciókat, mindent. Minden helyzetben úgy irányítja a karaktereket, ahogyan azt Hergé tette volna a képregényekben.

Azért írom, hogy “volna”, mert a történet csak részben van átvéve az alapanyagból, jelentős része önálló munka Steven Moffat (a Doctor Who írója), Joe Cornish (a most DVD-n megjelenő remek Idegen arcokat jegyzi) és Edgar Wright (Vaskabátok, Haláli hullák hajnala és egyéb remekművek rendezője) tollából. Három könyvet vettek alapul, amelyek magyarul a következő címmel jelentek meg: Az Unikornis titka, Vörös Rackham kincse és Az aranyollós rák. Az előbbi kettő egymás folytatása, a harmadik azonban egy teljesen független történet, az egyetlen lényeges eleme az, hogy Tintin itt ismerkedik meg Haddock kapitánnyal, aki ezután állandó társa lesz kalandjaiban. Amikor megtudtam, hogy melyik három kötetet gyúrják egybe, aggódni kezdtem, egyrészt mivel az unikornisos könyvek a kedvenceim a sorozatból, másrészt mert, ahogy már említettem, semmi közük a harmadikhoz. De kellemesen csalódtam, ugyanis Wrighték nagyszerű munkát végeztek a történet átvezetésével egyik könyvből a másikba, a képregényből képkockáról képkockára átvett jelenetekből (akad bőven) az általuk kitaláltak szálakba. Akció terén néha nagyon nagy mozgásteret kaptak, olyan jeleneteket írtak, amelyek stílusához fogható nincs a képregényekben, de ez abszolút nem zavaró.

A technikáról is érdemes ejteni néhány szót, a film megnézése után az embernek az az érzése, hogy a motion capture-t pontosan erre találták ki. A képek egyszerűen meseszépek, a szereplők hús-vér karikatúraarcok, akik egyáltalán nem hatnak idegennek. Ez furcsán hangozhat, de Hergé rajzolt arcai is egyszerűek, néhány vonásból megalkothatók; amúgy Spielberg engem már ott megvett, hogy az első szereplő akit látunk, maga Hergé, aki éppen Tintinről készít karikatúrát és láss csodát, a képregényben használt arca lesz az, arról nem is beszélve, hogy a háttérben még számtalan kötet szereplőjének portréja lóg. Sikerült visszaadni Hergé műveinek azt a nagyszerűségét is, hogy míg a szereplők egyszerű rajzok, addig a részletek és a háttér kidolgozottsága a hiperrealizmussal vetekszik. Továbbá Spielberg 100%-ban kihasználja az animáció adta lehetőségeket, az előzetesekben látott homokdűnét meglovagló hajó jelenete egy tengeri csata kezdete és még sorolhatnám hányszor köt át úgy jelenetek között, ahogy előszereplős filmben képtelenség.

A szereplők tökéletes megfelelői a könyvekben látottaknak, Tintin (Jamie Bell jó választás volt) az ideális cserkészjellem, aki nem adja fel, tiszta szívű, nem iszik (az egész könyvsorozatban egyetlen sört iszik meg és egyszer rúgatják be) és riporterként nem tud megálljt parancsolni kíváncsiságának. Haddock kapitány (Andy Serkis újabb pazar CGI-alakítása), aki fizikumra az angol Rumcájsz, iszákos, hirtelen haragú, káromkodik, kissé rasszista, de mindig segít ha baj van és legbelül aranyból van a szíve. Thompson és Thomson (vagy ahogy az eredeti belga változat és talán a szinkron is (eredeti hanggal láttam) hívja őket, Dupond és Dupont) tökéletesen kiegészítik egymást mint két enyhén ütődött, kétbalkezes de lelkes Interpolos nyomozó (óriási jutalomjáték Nick Frostnak és Simon Peggnek). Snowy (vagyis Milou), a hű hófehér foxi mindig segít Tintinnek és legalább annyi kalandon megy keresztül egyedül, mint a gazdája – kár, hogy a gondolatait nem tették bele a filmbe, a könyvek egyik nagy jó pontja Snowy szarkazmusa. Sakharyne, a filmhez kitalált főgonosz hatalmas bukási lehetőség lehetett volna, de Wrighték őt is tökéletesre írták meg, egyáltalán nem lóg ki a sorból és Daniel Craig remekel a szerepben (megnéznék már egy filmet, amiben hús-vér főgonoszt játszik).

Külön öröm, hogy film telis-tele van utalásokkal a széria többi kötetére: Bianca Castafiore cameója, a csodálatos főcímben üldözött kristálygömb valamint a háttérben felbukkanó űrrakéta, az újságcikkek Tintin falán stb. Látszik, hogy Spielberg (aki nem bírta ki, hogy egy Cápa-utalást ne rakjon bele a filmbe telitalálatos poénnak) és Jackson tényleg imádja Tintin világát, így kíváncsian várom a folytatást, mivel biztos lesz. Ennek három fő oka van:

– még közel sem mutatták be mindenhol (pl. USA premier csak december 21.) és már összeszedett több mint 125 millió dollárt (130 millióba került);

– Spielberg és Jackson már a kezdetektől fogva trilógiaként beszélt a projektről, amelynek első részét Spielberg rendezi Jackson produceri közreműködésével, a másodikat fordított felállásban készítik, a harmadikat pedig közösen jegyzik rendezőként;

– a film cliffhangerrel ér véget, nincs lezárva a sztori és így a következő részben alkalmunk lesz megismerkedni az egyik legjobb szereplővel, Calculus professzorral (szül.: Professor Tournesol) a filmvásznon, valamint láthatjuk a második unikornisos kötet itt kihagyott részét (higyjetek nekem, megéri majd megnézni, jelentős része játszódik víz alatt).

A folytatásról egyelőre nincs hír, de remélem hamarosan bejelentik, mert már tűkön ülök. Addig is ez a film 10/10, telitalálat.

A laikus szemszögéből még Spielberg is más?

(Mr.White) Nem tudom hogyan történhetett, de nekem a Tintin-élmény abszolút kimaradt az életemből. Az nagyjából tiszta volt, hogy van egy srác, meg egy kutya, de ezen túl semmiféle kapcsolódási pontom nem volt a képregényhez – eddig.

Az abszolút átlagmozizó referenciacsoportjaként a szinkronos háromdés előadásra ültem be, hogy a legjavát kapjam. Ami elsőre szembetűnt, az a CGI egyszerűen mindent szétbüntető minősége. Néhány helyen volt csak gyengébb (a sivatagos lábnymok – tudom, tudom, szőrszálhasogatás), de az egész film nagyon nagyon összerakott képileg. Ami nagyon tetszett, hogy a filmben rendszeresek az olyan jelenetátvezetések, mint amiket a főcím alatt láthatunk, ezzel hangulatos és sokszor váratlan helyzeteket kreálva a néző számára. Az inside joke rész nekem teljesen kimaradt, az SBKMozes kolléga asztala, de ne aggódjon senki, maradéktalanul élvezhető képregényes, rajzfilmes előélet nélkül is. Talán ez a film legnagyobb hibája is egyben. Én nagyon vártam, hogy egy csavaros és humoros történetet kapjunk, nyomozással, akcióval, mint mondjuk egy Indiana Jones Lite filmben. De csalódnom kellett. Sok helyen nagyon szájbarágós, mintha azt feltételezték volna a script írói és a rendező, hogy a néző heveny agykárosodott. Tudom, hogy nem a 14 éven felüli korosztály a célcsoport, de azért tényleg mellbevágóan sok a “na ezt kimondom hangosan, mert biztos nehéz az összefüggés” alánarrálás. Nem akarom nagyon lehúzni a filmet csak emiatt, de a Shrek nagyon jól megvalósította a felnőtt-gyerek poénok együttélését, sajnos itt annyira nem sikerült.

A karakterek amúgy abszolút szimpatikusok (talán csak a kutya lóg ki kissé a sorból). A részeges kapitány nagyon nagy arc, messze ő a legszerethetőbb. Sajnos nagyon rámentek az Anonim Alkoholista vonalra, bár mondjuk lehet hogy szülőként én se lennék boldog hogyha a gyerekem gin-tonicot rendelne a film után egy füstös kocsmában. Tonic nélkül.

A főgonosz kellően gonosz (neki van a legkevésbé rajzfilmszerű feje amúgy), a csatlósai pedig esnek-kelnek, és nagyon rosszul lőnek célba. A humorforrás a filmben az Dupont és Dupond (vagy fordítva?) a két idióta nyomozó, akik a helyzetkomikum minden lehetséges esetét kihasználják.

Amivel maradéktalanul elégedett vagyok és amiben még meg is lepett a film az az akció. A viharfelhős repülés hihetetlenül atmoszféreikus lett (éérted). A tengeri csata és a végső leszámolás pedig az elmúlt három Karib-tengeri bohóckodást teszi nevetségessé. Izgalmas, látványos, és élvezetes. A motoros menekülés a random feltűnő diadalíves tankkal valami hatalmas, bevallom nem csak a mögöttem ülő tizenévesek visítottak fejhangon, hanem én is. A végső nagy leszámolás hasonlóan impozáns, ritkán látni ilyen jól megkomponált harcot, ami azért nagyrészt mentes a sablonoktól.

A mozi zenéje szépen belesimul a háttérbe, de nem kiemelkedő. Nem fogjuk soha dúdolgatni zuhanyzás közben, de ez nem is baj. A szinkron rendben volt, nem lógott ki sehol a lóláb érzésem szerint.

Összességében nem azt kaptam amire számítottam, de ezen megsértődni hülyeség lenne. Remélem sikeres lesz anyagilag és így a következő részben már bevállalósabbak lesznek Spielbergék.(Gépnarancs.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18