Riport Gradimir Smudjával…

Riport Gradimir Smudjával, a Vincent és Van Gogh képregényalbum különös lelkületű szerzőjével

A Vincent és Van Gogh a festő élettörténetének elmesélésére törekszik. Honnét táplálkozik Van Gogh iránti szenvedélyed?

Smudja: Legelőször 14 éve jutott az eszembe, de csak tavaly került rá sor, hogy nekiüljek. A rajongásig oda vagyok érte és a festményeiért. Kiskoromban azt képzeltem, én vagyok ő… bár ebben az életemben két fülem van.

Feldolgozásodban rengeteg az életrajzi utalás: a Gauguin-nel és Toulouse Lautrec-kel történt találkozások, a sárga ház, amely otthont adott Van Goghnak, a magány és néha még az őrület is… Ehhez aztán hozzájött képzeleted szüleménye, a macska… Mennyiben igyekeztél hű maradni a valósághoz?

Smudja: A történet és a szereplők megformálásánál átlagos jellemük és mindennapjaik ábrázolására törekedtem… Végtére is borzasztóan egyszerű életet éltek.

Az olvasó számára igazi kalandot jelent felismerni ki kicsoda, és melyik képi világ az ismertetőjele (Toulouse Lautrec, Monet, Rembrandt, Van Gogh stb…) Te is kalandként élted meg mindezt? Vagy valami más motivált a személyek, a festmények és a helyszínek kiválasztásakor?

Smudja: Engem az izgatott, hogy a sok hivatkozás közül kit és mit fognak megtalálni az olvasók… Emellett az is érdekelt, hogy milyen lesz az egyes szereplők sokszor csak képzeletbeli találkozása a képregényben… Pont úgy, mint egy galériában… Meg aztán mindenki tudja, ki volt az a Van Gogh… viszont Vincentről vajmi keveset tudnak az emberek.

Tényleg, miért pont Vincent, egy macska lett végül Van Gogh társa?

Smudja: Van Gogh stílusa rendkívül egyéni, agresszív, elvadult… A karmolásnyomok tökéletesen beleillettek ebbe az elgondolásba. Van Gogh „mancsára” emlékeztetnek, innét jött az ötlet.

Vincent ugyanakkor megtestesíteni hivatott Van Gogh összes szélsőséges tulajdonságát, az őrületet, a magányt, a kétségbeesést… és a tehetséget is… Örült és lángész… akárcsak Doktor Jekyll és Mister Hyde…

Smudja: Az elbeszélés lényege pontosan ebben áll: senki sem tudja, mitől olyan mesés, mitől olyan zseniális és egyben végtelenül magányos minden, ami Van Gogh sorsához kötődik… Miért volt örökké szegény, miért nem értették meg akkoriban? Milyen titok lappanghat e rejtély mögött? Olvasatom személyes érzelmeken nyugszik, úgy szerettem volna, ha Van Gogh betegsége és tehetsége a macska személyén keresztül kerül a történetbe. Amennyire egyszerű és udvarias ember volt Van Gogh, annyira érthetetlen és eszeveszett lett Vincent…

Jogosan felmerülhet az olvasóban, hogy Van Gogh életútjának ismerete nélkülözhetetlenné válik a képregény megértéséhez. A sírfelirat a történet végén például rendkívül meglepő fordulat, és a függelék elolvasása nélkül talán nem is értelmezhető világosan.

Smudja: Lehet, hogy éppen ez az igazi titok Van Gogh életében. Miközben az olvasó is a saját értelmezését igyekszik rávetíteni a történetre, a sírfeliraton talán maga is eltöpreng, és igyekszik felfedni a titkot, amely az igazi Van Gogh-hoz vezet… Nos, én ezt a titkot szerettem volna megosztani az olvasókkal…
Egy szép napon egy titkos naplóra leltem a rue Lepicen, és megismertem belőle Van Gogh igazi arcát… A képregény utolsó kockáin is ezt a témát próbáltam felvázolni, és az olvasó képzelőereje ezen a ponton kapcsolódhat az elébeszéléshez.

A rajzaid szenzációsak, és hűen követik Van Gogh „mancsá”-nak nyomát. Óriási munka lehetett. Tényleg meddig tartott?

Smudja: Nem kevés időt szenteltem rá, és még többet töltöttem Van Gogh stílusának tanulmányozásával… Ugyanakkor a saját stílusomat is csiszolni igyekeztem, legtöbbször ugyanis vízfestékkel dolgozom. A jelenet, a kompozíció és a színkiválasztás is sok időt felemésztett… Igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból.

És milyen eszközöket alkalmazol a vízfestéken kívül?

Smudja: Semmi mást, csak vízfestéket és papíron. Egy másik könyvemben a Bordel des Muses-ben viszont már vászonra festek.

Mesélj a tanulóévekről!

Smudja: Belgrádban jártam a képzőre, festettem és karikatúrákat rajzoltam egy helyi lapnak, aztán dolgoztam német múzeumoknak, galériáknak Svájcban és Olaszországban.

És miért pont Brigitte Bardot-ra kacsintgatsz, miért neki ajánlod a könyved, miközben ő egy merőben másik történet?

Smudja: Miért is ne? De talán mégis azért, mert a rajongásig oda vagyok érte, és ő is nagyon szerette az állatokat, ha jól tudom.

Forrás: nyitottkonyv.hu