Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

8. A Lovag és a Bohóc: „A Jokernek kell a Batman! Nem, a Joker megérdemli a Batmant!”

Joker és Batman immár lassan 70 éve keserítik egymás életét – vajon mitől működik ennyi idő után is ilyen jól ez a furcsa, groteszk kapcsolat? Először is, szögezzük le, hogy mindketten a szuperhős-világ leghihetőbb, legvalóságosabb (és persze legnépszerűbb) karakterei közé tartoznak, és a Bohóc Herceg mániákus gyilkos ösztönökkel vegyített komikus természete épp olyan nyerő kombináció, mint a Sötét Lovag komorságának, félelemkeltésének és igazság (nem törvény!) iránti megszállottságának mixe (és ne feledjük, hogy ránézésre mindketten pont ellentétjeiknek tűnnek annak, amik valójában). És mint a nagy képregényhősök általában (ld. Supermant, a legjobb és leginkább egyértelmű példát), egyikük sem egyszerűen csak jó vagy rossz: szimbólumok és metaforák, azaz Joker a káosz, Batman pedig a rend. Kibékíthetetlen ellentétpárok, amik azonban már csak elvek szintjén sem létezhetnek egymás nélkül, ahogy a fénynek sincs értelme a sötétség hiányában.

A kapcsolat Batman oldaláról az egyszerűbb: számára Joker mindazt képviseli, ami ellen szülei sírjánál felesküdött, egyetlen célja vele kapcsolatban, hogy megállítsa. Morális kódexe persze nem tesz lehetővé számára „végleges megoldást”, holott sokszor kísértésbe esett már, vagy éppen elragadta az indulat annyira, hogy majdnem pontot tett ámokfutásainak végére: pl. a Hush-ban és a Knightfall sagában is csaknem halálra verte (Éjszárny egyébként a Last Laugh-ban ténylegesen agyonverte, amikor azt hitte, hogy megölte Robint, vagyis Tim Drake-et – de Batmannek sikerült újraélesztenie). Ráadásul időről-időre felmerül az a kényelmetlen morális kérdés is, amelynek alapja, hogy amikor Arkhamba küldi, tudja, hogy idővel megszökik onnan, és újra öl – ez esetben pedig vajon nem tehető felelőssé azokért a gyilkosságokért, amiket egyetlen élet kioltása árán megakadályozhatna? Batman azonban ezt Joker végső győzelmeként értelmezné, aminek eredményeképp olyanná válná, mint ő – vagyis ez az opció számára elfogadhatatlan. Egyébként pedig a Sötét Lovag természetszerűleg megveti a Bohóc Herceget, gyűlöli, és undorodik tőle, de maga is érzi azt a szoros kapcsot, ami kettejüket összefogja – és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő is megszállottja Jokernek, nem csak fordítva.

Joker szempontjából kapcsolatuk már jóval mélyebb és komplikáltabb. Harely Quinnen kívül Batman az egyetlen ember, aki iránt érzései vannak, állandóan becézgeti, és megszállottan várja a vele való összecsapásokat. Ahogy azt többször is megfogalmazta, a Sötét Lovag kiegészíti, teljessé teszi őt, voltaképp ő ad értelmet létezésének: tréfái, előadásai neki szólnak, őt akarja lenyűgözni, esetleg egy hatalmas, epikus viadalban legyőzni. És amikor Batman kikerül a képből, Joker létezése is elveszti értelmét. Mikor a The Dark Knight Returnsben Bruce szögre akasztja a denevérruhát, a Bohóc Herceg is hosszú évekig kushad katatón állapotban Arkhamban– de Batman felbukkanásának első jelére magához tér, megszökik, és őrült ámokfutásba kezd (kép fent). J. M. DeMatteis már említett Going Sane című sztorija még ennél is messzebbre megy. Az elején Joker azt hiszi, megölte Batmant, aminek kezdetben örül, de aztán rájön, hogy így nincs többé közönsége, ha pedig nincs közönsége, többé nincs értelme, hogy Joker legyen. Átoperáltatja arcát, és normál életet kezd: megismer egy nőt, akivel egymásba szeretnek, és akit feleségül is kér. Ám amikor fél év után Batman felépül, és az újságok megírják, hogy visszatért, ismét elpattan benne valami, és a Sötét Lovaggal együtt Joker is újra akcióba lendül.

Talán nem volna túlzás azt állítani, hogy a maga groteszk, őrült módján Joker valamiféle szeretet érez Batman iránt, hiszen a fentiekből is látszik, hogy életét eleve nem tudja elképzelni nélküle, emellett imádja bosszantani, imád fájdalmat okozni neki, akár testileg, akár lelkileg. Megszállottsága határtalan, bármire képes, hogy felhívja magára a Sötét Lovag figyelmét, saját elfogása és esetleges halála sem visszatartó tényező. A Batmannel kapcsolatos céljai egyébként hangulatától – illetve az íróktól – függően kétfélék szoktak lenni: vagy meg akarja ölni, de úgy, hogy az egy emlékezetes, grandiózus, frenetikus tett legyen (Batman 655: „Sikerült! Végre megöltem Batmant! Egy rakás kiszolgáltatott, tehetetlen kölyök szeme láttára! És most hozzátok a Télapót!”), vagy egyszerűen szórakozni akar vele, és a világért sem okozná halálát, hiszen akkor önnön létezése válna értelmetlenné (Batman 663: „Sosem tudnálak megölni. Mivé lenne az előadásom a komikus mellékzöngém nélkül?”).

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12