Elveszett kincsek nyomában

Ha mérlegre kell tennünk az olyan brandeket, mint Tarzan, King Kong vagy Indiana Jones, egyforma súlyokat kapunk, szinte mindenki ismeri őket. Allan Quatermain esetében a rajongás inkább az angolszász, mintsem a „világkultúrára” vonatkozik, hiába alkotója, H. R. Haggard tolla tehet amazok létezéséről is.

A Salamon király kincse 1885-ben jelent meg. Ebből az évből származik a Sándor Mátyás, befejeződött az Ím-ígyen szóla Zarathusztra publikálása, Verlaine bemutatja a szimbolistákat, nálunk Vajda Jánosnál tart a költészet, Jókai Lőcsei fehér asszonya az irodalmi szenzáció és Tolnai Lajos regényei. A színházak Csiky Gergely drámáit játsszák – a magyar irodalom a modern előszobájában mocorog.

Schliemannt előbb kinevetik, aztán megtalálja Tróját, Haggard a korszellem és saját afrikai élményei által megihletve „feltalálja” az elveszett világok toposzát. Allan Quatermain az első hős, akire e tekintetben ma hivatkoznak.

Sok tízezer gyermek és ifjú olvashatta annak idején hazánkban is, a háborúk előtt a Singner és Wolfner kiadásában, a második után a Móra Delfin könyvek sorozatában a Salamon király kincsét, és találkozhatott az akár örkényi allúziókat is tartalmazó, felnőttek számára is (vagy főleg) élvezhető könyvből:

Hallgassátok, én megmondom nektek. A sötétségből jöttünk, és a sötétségbe tartunk. Mint madár, melyet éjszakai vihar kerget, röppenünk ki a Semmiből; a tűz fényében egy pillanatra megvillan a szárnyunk, és íme, ismét belehullunk a Semmibe!

A Képregénykedvelők Klubja Képzel(e)t Koktél sorozatának második száma a Kiss Ferenc által írt Salamon király kincse és az Elveszett aranyváros című epizódokat tartalmazza Allan Quatermain tizennyolc ismert kalandja közül. A kiadó előző, nagy méretű, puha borítású kötete rejtelmes történeteket tartalmazott, most a kalandokon a sor.

Kiss Ferenc alkotói módszere, hogy ha létezik az eredeti műből más médiumon adaptáció, azt is felhasználja, ezt kiegészíti saját dramaturgiai elemeivel, így állítva elő egy többfelé utaláskörrel bíró sajátos hibridet az eredetiből és feldolgozásokból.

Mivel ezek a kalandok nem csak a regények lapjairól, hanem a szép emlékezetű Cannon Group által gondozott mozikból is ismerősek, Richard Chamberlain és Sharon Stone emlékezetes alakításaival, a képregényíró és rajzolótársai, Fazekas Attila (Gadácsi Tamás színezővel) és Topálovits Pál (saját színeivel) több médium alapján alakították ki az eredetileg fekete-fehérben a Fülesben, majd tavaly színesben a Galaktika lapjain közölt művüket. A közlést meghatározza a médium, a heti-kétheti megjelenés miatt nem bontakozhat ki például egy eredetileg album formára, 48 oldalasra tervezett mű, kétoldalas, nagytotál kompozíciókkal, további játékossággal – ennek az adaptációnak nem ez a célja.

A kötet alapos bevezetővel indul. Kiss Ferenc könyvtári tudással felszerelve igazítja el az olvasót Haggard hazai kiadásaival, az életre keltett hősökkel kapcsolatban. Örömteli ebben a wiki-korban tartalmas, tapasztalaton és könyvtáron alapuló cikket olvasni.

Allan Quatermain fő terepe Fekete-Afrika, valós és kitalált törzsekkel, világokkal. Az irodalomban nem szokatlan, ha az író (szinte) egyáltalán nem járt a helyszínen, amiről ír, mégis generációkat meghatározó módon közvetít tájakat, népeket, karaktereket, gondolatokat, hangulatokat. Mi sokan May Károlytól (is) tanultuk a Vadnyugatot, Rejtőtől (is) Afrikát.

Haggard közel hét évet élt ott, közelről ismerte írása tárgyát, időállóságát szavatolja, hogy a fekete népesség képviselőit nem kicsinyli le, tisztelettel írja meg figuráit.

A Salamon király kincsében elveszett papát és kincses térképet keresnek középkorú-fiatal hőseink, Bibliából ismert kincses várost. Ellenfeleik, a gonosz német Bockner ezredes és a számító török Dogati ugyanezt a célt kergetik. A kor történelmi háttére se a filmen, se a képregényben nincs részletezve, a kalandokat kapjuk totál plánban.

Fazekas Attila rajzai, ecsetvonásai szokás szerint dinamikusak, több évtized rutinja építette fel az eredetileg 1997-ben megjelent oldalakat. Kisujjában van a szakma, csuklóból hozza formáját, hogy a keze többi részét közhely formájában ne említsük. Személy szerint kicsit soknak éreztem azt, hogy az összes negatív szereplő túlkarikírozott, bár – ahogy a bevezető egyik részében Basa Attila említi – „csúcsra van járatva a képregény” – a mozi komikus jellegét papírra átültetve – ebben egyetértünk. Eszembe jutnak Fazekas fantasztikus Tarzan regényillusztrációi.

A második műben egy térkép alapján egy elveszett aranyvárost keresnek hőseink. Topálovits Pál sajátos, kidolgozott stílusa szintén illik a témához, a választott toll eszköz merevebb rajzot eredményez, az árnyékolás különlegessége, a hiányzó közelik, a sok kidolgozott részlet, az egyszerre két- és három dimenziós alakokat hordozó, egyszerűnek ható, mégis összetett kompozíciók kiegyensúlyozottabban közvetítik huszonkét oldalban az afrikai kalandot.

A Képtel(e)t Koktél második száma nosztalgia-indikátorként is működik, az elveszett világok témájából Obrucsevtől és Zórádtól az Utazás Plútóniába, Conan Doyle-tól és Sebők Imrétől az Eltűnt világ, a Robur Haui József-illusztrációi, Zórád Salamon-király kincse is eszünkbe jut, mielőtt odatesszük melléjük a polcra.

Aztán elővesszük a Különleges úriemberek szövetségét, hiszen Alan Moore által itt él tovább az angolok Allan Quatermain-kultusza.

Lénárd László

Cím:	Képzel(e)t Koktél #2
Szerző(k):	Basa Attila, Fazekas Attila, Gadácsi Tamás, Kiss Ferenc, Topálovits Pál
Kiadó:	Magánkiadás
Ár:	5250 Ft
Formátum:	füzet
Terjedelem:	64 oldal
Megjelenés:	2024.03.10.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: