Varró Attila: Kult-comics

Varró Attila: Kult-comics

Noha időről időre a munkahelyemen is elragad egy-két kollégát “a méltó helyet a képregény-művészetnek a kultúra világában!” lelkesedése (amiből úgy ötévenként egy-egy remek Narancs-cikk is születik), engem, bevallom, mindig is hidegen hagyott e téma. Varró Attila tanulmánygyűjteményétől sem lettem egy csapásra a comics nagy barátja – ellenben végig érdeklődéssel olvastam.
A szerző három éve publikálja vonatkozó írásait a Mozinet Magazinban. E munkák a legjobb értelemben vett ismeretterjesztés, az értő műbírálat és az esszé határvidékén mozognak, és az a fajta rokonszenves tárgyszeretet hatja át őket, ami elengedhetetlen az ilyesfajta úttörésekhez. Merthogy Varró Attila erre vállalkozott: a képregényt a bármely más társművészettel egyenrangú, legfeljebb kevésbé bonyolult kódokkal operáló önkifejezési formának tételezi, és az ismert (a híres amerikai comicsok, vagy a mangák) és a kevésbé ismert (például az európai produktumok) alkotásokon és műfajokon keresztül, ha úgy tetszik, a képregény esztétikáját igyekszik vázolni. Mégpedig lendületesen, szellemes stílusban; ami miatt néha olyan érzése támadhat az olvasónak, hogy az elemzett mű tán fel sem ér az analízis nívójához. A legmegkapóbb azonban az a feltétel nélküli nyitottság, amellyel Varró Attila vizsgálatának tárgyát szemléli, és amely képessé teszi arra, hogy abban is meglássa az értéket, amin a magamfajta egyszerűen keresztülnéz. Illetve nézett – eddig.

Mozinet-könyvek 1., 2007, 250 oldal, 1500 Ft
*****
B. I.
Magyar Narancs
2007. június 21.