Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

„Ha a szupergonoszok rá akarnak ijeszteni egymásra, Joker-sztorikat mesélnek.”

Ha végigtekintünk a mainstream comicok világán, szembetűnik, hogy talán Batmannek vannak a legérdekesebb és legizgalmasabb ellenségei. Különböző rögeszmék megszállottjai, őrültek, akik egy sötét és megnyomorított lelkű detektívet kísértenek – de közülük is kiemelkedik a groteszk vigyorú, szadista humorú, szociopata és pszichopata Joker, aki lassan 70 éves lesz, mégis képtelenek vagyunk ráunni. A merev bohócarc mögötti gyilkos megnevettet és elborzaszt, ráadásul mindezt egyszerre teszi, és egészen sajátos bepillantást enged egy bomlott elme birodalmába. Igaz, Joker sem volt mindig olyan, amilyennek most ismerjük: a különböző korszakokkal együtt változott, más és más írók alatt más és más arcát mutatta, másként jelent meg filmes és rajzfilmes adaptációkban, volt már eszement gyilkos, és bosszantó bolond is. Ennek az összeállításnak pedig épp az a célja, hogy bemutassa keletkezését, változásait, egykori és mai inkarnációit, és persze magát a karaktert – mitől működik, mi hajtja, milyen a kapcsolata Gotham Sötét Lovagjával, és milyen ember és őrült is valójában. És akárcsak a legősibb történet, természetesen ez is a teremtéssel kezdődik…

1. S lőn őrület: Joker teremtése

Minthogy Jokernek (ahogy arról majd bővebben is lesz szó) nincs hivatalosan elfogadott eredettörténete a DC Univerzumban, illő és ironikus, hogy a figura kitalálásának, megrajzolásának körülményei is a mai napig homályosak és vitatottak. Három alkotó hozható összefüggésbe a karakterrel: Bob Kane, Bill Finger és Jerry Robinson, és az évek során kicsit vagy nagyon, de másképp nyilatkoztak arról, hogy ki is érdemli meg a vállveregetést a képregény-történelem alighanem legemlékezetesebb és leghíresebb gonosztevőéért – és még mielőtt ebbe belemegyünk, érdemes leszögezni, hogy egyikük sztoriját sem támasztják alá megcáfolhatatlan bizonyítékok.

Ami félig-meddig biztosnak tűnik, hogy az ötlet Bob Kane-től származik. Elmondása szerint, amit a DC egykori szerkesztője, E. Nelson Birdwell is alátámasztott, egy nap felhívta Fingert és mesélt neki egy karakterről, aki kinézetre bohóc, valójában azonban hidegvérű gyilkos. Valahol itt kezdődik a képzavar. Kane szerint ezután megmutatta a karakterről készült vázlatát Fingernek, aki azonban túl komikusnak, bohócszerűnek találta, és nem sokkal később mutatott egy képet Kane-nek az őrült vigyorú Conrad Weidtről a Victor Hugo regényéből készült, 1928-as, The Man Who Laughs című filmből (kép jobbra). Kane rábólintott, és ez lett Joker kinézetének alapja. Az akkor 18 éves Jerry Robinson (akire Kane asszisztensként utal) azonban azt állítja, őt illeti az elismerés a gyilkos bohóc kitalálásáért. Elmondása szerint egy jokeres kártya ihlette meg, az alapján készített egy vázlatot, és azzal kereste fel Kane-t és Fingert, utóbbi pedig a rajzot látva jegyezte meg, hogy ez Weidtre emlékezteti őt a fenti filmből. A jokeres kártyáról (ami máig a karakter egyik jelképe, és már a legelső történetben is szerepelt) készült rajzot Kane és Finger sem tagadja, de az ő emlékeik szerint Robinson azzal akkor állt elő, amikor ők ketten már végeztek a figura megalkotásával – ergo állítják, hogy Robinsonnak semmi köze hozzá.

A teljes igazság valószínűleg sosem fog kiderülni: Kane és Finger már rég nincsenek köztünk, Robinson a mai napig bizonygatja saját igazát, és az elmúlt évtizedekben hiába tettek sokan, sok helyen kísérletet a helyzet tisztázására (1992-ben Robinson barátja, Stan Lee is megpróbálta megszorongatni egy interjúban Kane-t Jokerrel kapcsolatban). A rendelkezésre álló információk alapján az ember hajlamos Kane sztorija felé hajlani, de nem árt észben tartani, hogy magáért Batmanért is mind a mai napig csak őt tüntetik fel alkotónak a képregényekben (és pénzt is csak ő kapott utánuk), holott tudvalevő, hogy Fingernek legalább akkora szerepe volt a Sötét Lovag megteremtésében.

Mindenesetre, ha pontosak akarunk lenni, meg kell említenünk egy negyedik nevet is, merthogy a DC egyik akkori szerkesztője, Whitney Ellsworth nagymértékben hozzájárult Joker halhatatlanságához. Finger már a karakter első képregényében megölte volna a Bűn Bohóc Hercegét (minthogy akkoriban Doktor Halál volt az egyetlen visszatérő gonosztevő, és Batman legtöbb ellensége az első felbukkanásakor rögtön fűbe harapott), ám Ellsworth meglátta a benne rejlő potenciált, és a sztori végére odarajzoltatott még egy „utolsó utáni” panelt, amiből kiderült, hogy Joker mégsem halt bele csúnya mellkasi sebébe, amit véletlenül okozott magának saját késével. Elképzelhető tehát, hogy Ellsworth-nek köszönhető, hogy a karakter nem tűnt el a süllyesztőben, sok más aranykori gonosztevővel együtt.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12