Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

10. Joker a vásznon és a dobozban

Jokernek mozgóképen is láthattuk már megelevenedni mindenfajta képregényes inkarnációját, a röhejes, relatíve ártalmatlan pojácával kezdve az érzéketlen, elborult elméjű pszichopatával bezárólag, és akkor még nem beszéltünk az ezek közti átmenetekről. Minthogy szinte minden Batmanhez kapcsolható film-, élőszereplős és animációs tévésorozatban felbukkant, mindegyiken roppant hosszadalmas, és alighanem felesleges is lenne végigmenni – de a fontosabbakra nem árt kitérnünk, hiszen ezek is szerves részeivé váltak a karakterről az elmúlt évtizedekben kialakult képnek.

Első állomásunk a korábban már említett, 1966-ban indult, három sikeres évadot (és egy bukott mozifilmet) megért vidám sorozat, a Batman, amiben Cesar Romero alakította a fehérre meszelt gazembert (úgy, hogy nem volt hajlandó leborotválni védjegyének tartott bajszát, ami így végig ott sötétlett a fehér smink alatt). Ez a Joker egy vihogó, ugrándozó bolond, aki infantilis terveket kovácsol, komikus, buta bűnügyeket hajt végre, és képtelen halálcsapdákat állít a dinamikus duónak. Az ölésre való hajlam megvan benne, de a hősök persze mindig útját állják, és egyébként is, ez a hajlam is elmerül az egész sorozat szándékosan röhejes, komolyan vehetetlen hangulatában. Hogy mennyire? A Bohóc Herceg a szezonok múlásával egyre abszurdabb és szürreálisabb húzásokra vetemedett, a híres Surf’s Up! Joker’s Down! című epizódban például ellopta egy szörfbajnok tehetségét, és szörfversenyben próbálta legyőzni ellenségét. Romero játékának mindenesetre komoly befolyása volt a karakterre, sokakban egészen Miller és Moore klasszikusáig, illetve Nicholson alakításáig ez a kép élt róla.

1989-ben aztán, az akkoriban megkomorodott képregények hatására mozikba került Tim Burton első, sötét és gótikus Batman-mozifilmje. Ebben Jack Nicholson formálta meg Jokert, aki itt eredetileg egy Jack Napier nevű gengszter, és Bruce szüleinek gyilkosa volt. Ez a Joker már jóval komolyabb, mint Romeróé, bár még mindig a komikus oldala van túlsúlyban: afféle kiszámíthatatlan, veszélyes vásári bohóc, akinek fekete humorral dúsított megjelenései (köszönhetően nem utolsósorban Nicholson ördögi játékának) általános vélekedés szerint a film csúcspontjait jelentik. Öltözködését, fegyvereit (pl. savat lövellő virág) és poénjait tekintve hű mása a képregénybeli eredetinek, bár Batmannel való kapcsolata nagyrészt a személyes bosszú, vagy ha úgy tetszik, a kölcsönös teremtés (Napier „szülte” Batmant, Batman pedig Jokert) tényére korlátozódott. Nicholson alakítását egybehangzóan körülrajongták mind a kritikusok, mind a nézők, Jokere pedig minden idők egyik legemlékezetesebb gonosztevőjeként vonult be a filmtörténetbe – aligha akad olyan lista, amelyen ne szerepelne.

A következő jelentős Joker Mark Hamill hangján szólalt meg Bruce Timm 1992-ben indult sorozatában, a Batman – A rajzfilmsorozatban. A noir-jellegű, egyszerre retro és futurisztikus show óriási sikernek bizonyult, sok kritikus szerint Batman világának addig leghűbb mozgóképes adaptációja lett. Joker külső megjelenése hagyományos volt, belső karakterisztikájában pedig a comicokban látott jellemvonások legjobbjait mixelték össze, egy rendkívül eleven és szórakoztató inkarnációt teremtve. Ezt a Jokert tökéletes kettősség jellemezte: megvolt benne a vigyorgó, előadóművészként mozgó és beszélő, állandóan poénokat sütögető komikus bohóc, és a kegyetlen, érzéketlen, teljesen őrült gyilkos is (a képregényes Jokerek közül talán a saját, ’70-es évekbeli sorozatában megjelent változatához állt legközelebb). Az egyik epizódban egy rakétává változtatott karácsonyfán lovagolva és röhögve szökött meg Arkahmból, egy másikban pedig egész Gothamet gombafelhővé akarta robbantani egy atombombával – és végre a Batmannel kapcsolatos megszállottsága is teret nyert. A sorozat folytatásaként, 1997-ben indult The New Batman Adventures ugyanezt a személyiséget tartotta meg, de külső megjelenésén sokat változtatott: fekete haja és szeme lett, és vörös ajkai is eltűntek.

Joker legutóbb Christopher Nolan A Sötét Lovag című filmjében bukkant fel, ahol Heth Ledger totális pszichopataként és nihilistaként formálta meg, akit a legkevésbé sem érdekel a pénz vagy a hatalom, kizárólag önnön szórakoztatása motiválja. Az emberi életet hasonlóan nem tartja semmire, mint komolyabb képregényes változatai, és azokhoz hasonlóan Batman az egyetlen, aki számít neki valamit: minthogy ki is jelenti, hogy soha nem ölné meg, mert ahhoz túl szórakoztató. Nolan komor, valósághű világához illően komikus bohócoldala kissé háttérbe szorult, ruhája is sötétebb árnyalatú lett, háttértörténetet pedig egyáltalán nem kapott. Fontos különbség még, hogy itt nincs vegyi folyadék, ami elváltoztatta bőrét, az ugyanis teljesen normális, Joker festékkel mázolja magát fehérre – és ijesztő külsejéhez hozzájárul még mindkét oldalt felvágott szája is. Ledger játékát a kritikusok egybehangzóan az év egyik legjobbjának tartják, és olybá tűnik, hogy hatásai legalább olyanok lesznek, mint Nicholsonéi csaknem két évtizeddel ezelőtt.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12