Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

11. Hatások a popkultúrában: Joker öröksége

Joker minden kétséget kizáróan az egyik, ha nem a leghíresebb képregényes gonosztevő. Csaknem 70 éve borzongatja az olvasókat kegyetlen tetteivel, szórakoztatja őket szadista tréfáival, és éppúgy az amerikai popkultúra szerves, világhírű része, mint Batman, Pókember vagy Superman. (Mellesleg az Empire nemrég közzétett, minden idők legjobb képregény-karaktereit tartalmazó listáján például nyolcadik volt, egyben első a gonosztevők között.) Népszerűségének okai sokrétűek, de mindegyik két ellentét jól eltalált egymásba olvasztásán alapul: adott egy vigyorgó bohóc, aki vicces és ártalmatlan, és adott egy pszichopata gyilkos, aki őrült és kiszámíthatatlan. E két elem vegyítése oly magától értetődő (vannak gyerekek, sőt, felnőttek is, akik félnek a fehérre mázolt bohócoktól, és ennek a félelemnek még neve is van: coulrophobia), és a félelmetes, harci- és egyéb maszkok mögé bújt embereknek oly nagy előtörténete van a világ szinte mindenféle kultúrájában, hogy ha Kane, Finger és Robinson nem állnak elő ennek a figurának az ötletével, előbb-utóbb előállt volna vele, vagy valami hasonlóval valaki más. De nem így történt, és így Joker tekinthető a „gonosz bohócok” első igazán jelentős képviselőjének – noha rejtélyes vagy épp fenyegető, bohócszerű megjelenés mögé bújt karakterek már akadtak az irodalomban korábban is, ld. Agatha Cristie Mr. Quinnjét vagy Clopin Trouillefou-t Victor Hugo A párizsi Notre Dame-jában.

A karakter összetett jelleme, és Batmannel való kapcsolata is nyilván sokat nyomott a latban ahhoz, hogy halhatatlanná váljon. Mára pedig a zöldhajú, fehérbőrű őrült mindenhol ott van, nem csak filmekben és képregényekben, hanem a boltok polcain is: játékok, figurák, pólók, poszterek, kosztümök viselik magukon arcát, nevét és jellegzetességeit, és inspirációként alighanem néhány egyéb karakter létrejöttében is szerepe volt. Warren Ellis Transmetropolitanjének Smiler nevű, merev vigyorú, groteszk (és mellesleg gyilkos) elnökjelöltjében például nem lehet nem meglátni a hasonlóságokat (kép balra). És bár valódi kapcsolat nincs, a párhuzam mégis kézenfekvő, így meg kell említeni a fikciót részben utánzó életet, vagyis a ’70-es évek sorozatgyilkosát, John Wayne Gacy-t is, aki szívesen festette ki magát, és öltözött bohócnak gyerekek jelenlétében, vérfagyasztó valósággá téve a gonosz nevettetők koncepcióját.

Joker itt van velünk már lassan 7 évtizede, és semmi oka nincs annak, hogy ne legyen itt velünk még 7 évtized múlva is. Nemezisével együtt élt át generációkat, korszakokat, időről-időre ezekhez alkalmazkodva változott ő maga is, és közben örökre beírta a nevét minden idők legnagyobb és legismertebb gonosztevőinek könyvébe – népszerűségével még olyan, szintén ikonikus képregényes gazemberek sem vetekedhetnek, mint Lex Luthor vagy Magneto. És persze minden gonoszsága, őrülete és kegyetlensége ellenére (vagy inkább részben azért…?) van benne valami állatias karizma, aminek köszönhetően imádjuk utálni.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12