Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

2. Hogy született Joker? „Egyszer így emlékszem, máskor meg úgy.”

Joker első felbukkanása után kerek 10 évet kellett várni, mire az olvasók megismerhették eredettörténetét, és megtudhatták, ki is ő, és hogyan vált azzá, aki. A Detective Comics 168. számában (1951, The Man Behind the Red Hood, kép jobbra) 10 évet utazunk vissza az időben, amikor is egy Red Hood nevű mesterbűnöző hajt végre tökéletesen kivitelezett bűntényeket. Újra és újra kicsusszan Batman kezei közül, míg egy alkalommal nincs más választása, mint hogy egy üzem vegyi tárolójába ugorjon az őt üldöző hatóságok és a Sötét Lovag elől. Ennek eredménye megtébolyodás, fehér bőr, zöld haj és egy állandó, groteszk vigyor lesz, de Batman minderről csak egy évtizeddel később, a Red Hood újabb felbukkanásakor szerez tudomást. A Detective Comics 168 a téma ellenére egy könnyedebb hangulatú krimi-képregény, az akkori, példaképpé tett, joviális Batmannel, aki (teljes jelmezfelszerelésben) kriminológiát tanít az egyetemen – ennek megfelelően maga Joker is visszafogottabb karakter, vagyis csak egy briliáns rabló, nem pedig egy kegyetlen gyilkos.

Ez az eredettörténet évtizedekig érvényes volt, mígnem az 1986-os Crisis on Infinite Earths kontinuitásformáló eseményei után minden addigi sztori eltörlődött, és minden karakter tiszta lappal indulhatott. Joker új status quo-ját ezután Alan Moore fektette le a klasszikus Gyilkos tréfában (Killing Joke, 1988): a karakter itt egy névtelen, és rettenetesen sikertelen komikus, aki siralmas anyagi helyzetére és nélkülöző, terhes feleségére való tekintettel beleegyezik, hogy két bűnözőnek segít kirabolni egykori munkahelyét, egy vegyi telepet. Társai ráerőltetik a Red Hood jelmezt, hogy később az egész akciót ráverhessék, de a rablás rosszul alakul: a gengsztereket agyonlövik a telep őrei, a bukott komikus pedig egy kémiai folyadékba ugrik az érkező Batman elől – hasonlóan, és hasonló eredménnyel, mint a Detective Comics 168. számában. A mai napig ez a legszélesebb körben ismert és legelfogadottabb eredettörténet, dacára annak, hogy Morre sötét hangulatú képregényében maga Joker is nyilvánvalóvá teszi, hogy már nem emlékszik pontosan (illetve mindig máshogy emlékszik) „születésének” körülményeire – ergo a hátterekben bizarr bohócarcokkal és kellemetlen színvilággal, flashbackekben elmesélt sztori valóságtartalma legalábbis megkérdőjelezhető. Ennek ellenére A. J. Lieberman 2004-es képregénye, a Gotham Knights sorozatban megjelent hatrészes Pushback (ismert Hush Returns címen is, kép balra) is ezt a sztorit veszi alapul, bár több lényeges változtatással: ebből már részben megtudjuk a karakter eredeti nevét is (Jack), felesége nem balesetben hal meg, hanem társai ölik meg, amiért ki akar szállni a balhéból, Batman pedig maga rúgja őt bele a vegyi folyadékba. Dennis O’Neil Images című sztorija (Legends of the Dark Knight 50, 1993) szintén ezt a red hoodos eredetet veszi alapul. Joker és Batman első találkozásának lehetünk benne szemtanúi, és bemutat egy Melvin Reipan nevű karaktert is, aki állítólag Joker unokatestvére, és – mesteri kémikusként – a Joker méreg megalkotója. Melvin többször is majdnem kimondja őrült rokona nevét, de mindig csak addig jut, hogy Ja-, mielőtt Joker félbeszakítja őt (vagy ő saját magát).

2002-ben, a Batman: Black & White második kötetében, Case Study címen a Paul Dini-Alex Ross páros szolgált egy alternatív eredettörténettel. Eszerint Joker egy ismeretlen nevű, kegyetlen, brutális erővel feltörekvő, rendkívül intelligens gengszter volt, aki rövid idő alatt magához ragadta Gotham legnagyobb alvilági főnökének területét. Vezetőként azonban hiányolta a bűncselekmények vérpezsdítő izgalmát, ezért kitalálta a Red Hood jelmezt és személyiséget, aminek álcájában arctalanul és névtelenül garázdálkodhatott a városban. A sztori innentől megegyezik a korábbiakkal: egy alkalommal Batman feltűnik, Red Hood pedig egy vegyi folyadékkal teli tárolóba ugrik, hogy elkerülje a lelepleződést. Dini rövid történetének legemlékezetesebb pontja azonban az az elmélet, amely szerint Joker egyáltalán nem őrült, hanem egy nagyon is épelméjű ember, aki pontosan tisztában van cselekedetei következményeivel, a jó és a rossz közti különbségekkel. Ez hasonló Grant Morrison ötletéhez (Arkham Elmegyógyintézet, The Clown at Midnight), és lesz még róla szó a későbbiekben.

Joker eredetének legutóbbi variációja Michael Green tollából született, és a 2006-ban, a Legends of the Dark Knight helyettesítésére létrejött Batman Confidential című sorozat 7-12 számában jelent meg, Lovers & Madmen címen (kép a megőrülés jelenetéből, jobbra). Ebben a Sötét Lovag már-már úgy érzi, 42 hete tartó hadjárata Gotham megtisztításáért sikerrel járt, amikor feltűnik a színen egy Jack nevű széftörő bűnöző (aki mellesleg profi céllövő is). A férfit nem a pénz vagy a hatalom hajtja, hanem az izgalom, így mikor szembekerül Batmannel, az serkentőleg hat rá. Megszállottjává válik a jelmezes önbíráskodónak, és brutális, logikától és racionális motivációktól mentes bűncselekmények egész sorát követi el, csak hogy felhívja magára a figyelmét. Miután csaknem megöli Bruce Wayne barátnőjét, Batman úgy dönt, mivel új ellensége nem a tipikus bűnözők szabályai szerint játszik, nem tud maga pontot tenni az ügy végére. Ezért annak reményében, hogy megöli, kiadja hollétét egy notórius gengszternek, akinek érdekeit Jack szintén megsértette. A kínzásra és gyilkossági kísérletre a minden eredettörténetben szerepet játszó vegyi üzemben kerül sor, könnyen kikövetkeztethető eredménnyel, ám nagyon fontos különbség, hogy e történet szerint Batman közvetlenül felelős Joker világra szabadulásáért. E sok korábbinak ellentmondó sztori azonban nem tekinthető a kontinuitás részének.

Ezekből a megbízhatatlan és ellentmondásos történetekből is látszik, hogy a karakter rejtélyességéhez, félelmetességéhez és kiszámíthatatlanságához hozzátartozik eredetének homályba burkolózása. Joker egy abszolútum, akit készen kapunk, akinek esetében nem számít, ki ő és honnan jött, sőt, csak érdekesebb azáltal, hogy tettei nincsenek megmagyarázva holmi felskiccelt gyerekkori traumákkal vagy egyéb pszichológiai háttérrel. (Ennek megfelelően játszadozik el a témával a DC „hivatalos-ironikus” eredettörténete is.) Persze Jack Nicholson Jokere a híres kivétel: Tim Burton filmjében ő egy Jack Napier nevű gengszter (nem mellesleg Bruce szüleinek gyilkosa), aki a Sötét Lovaggal vívott összecsapáskor esik a vegyi folyadékba. Minthogy Burton univerzumában ennek a sztorinak nincs több alternatívája, alighanem ez a csaknem 70 éves karakter egyetlen olyan inkarnációja, amelynek háttértörténete teljesen világos és megkérdőjelezhetetlen. Az 1992-es, körülrajongott rajzfilmsorozatban (Batman: The Animated Series) sem egyértelmű a dolog: a Joker’s Wild című epizódban felbukkan a Jack Napier név, ami nyilvánvalóan a burtönös sztorira utal, ám a Beware of the Creep és a Mask of the Phantasm szerint átváltozása előtt Joker a maffia bérgyilkosa volt.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12