Ami eddig kimaradt…

Tavaly egy három csomagból álló pakkot kaptunk a Master-Lab kiadótól. Ezeket – szegény ember újságírója, kényelmes ember módjára – tetszési sorrendben ajánlottuk olvasásra. Rédei Viktória és Gyuricza Márta műve vitte a pálmát, azEzerfejű Történeteit egekbe dicsértük, mert úgy esik, mint idén az áprilisi orgonaillat, harapni lehet. Az Alig használt képregények két része volt a második, és a Master-Lab mondhatni legintimebb sorozatából négy füzet (Kemény Henrik, Hadházi László, Hooligans, Cliff Burton) a harmadik csomag, szépet és jót, és ízlésünknek kevésbé megfelelő darabokat is találtunk közöttük.

A kepregenydb.hu oldalon tizenkét kiadvány szerepel a Master-Lab Comics saját szerzői sorozatában, idén eddig pár megjelenésről tudunk, rendszeres kiadvány. Műfajilag nehéz besorolni a harminc-negyven oldalas füzeteket, egy része regényes életrajzi jellegű, az elvetemültebbek életrajzi jellegű fantáziák. A legtöbb kiadvány zenészekhez kötődik, de itt van Csokonai Vitéz Mihály, Hadházi László, Kemény Henrik – a kiadó tagjainak személyes kedvenceiről van szó.

Tavaly nyáron egy barátom felhívott, hogy van egy debreceni páros és van egy képregényük, amit szeretnének átküldeni véleményezésre. Aztán megkeresett messengeren egy Tóth-Laboncz Attila nevű figura, küldött nekem rengeteg rajzot Kemény Henrikről, de mellette volt még pl. Ganxsta Zolee, Jimi Hendrix is. Amikor átnéztem leesett az állam, hogy mi ez a zseniális cucc, azonnal mondtam, hogy benne akarok lenni! Ahogy elkezdtünk beszélgetni, azon gondolkodtam, hogy ennek a fickónak a neve valahogy olyan ismerős. Mesélte, hogy régebben zenélgetett, akkor esett le nekem, hogy ő a Tankcsapdás Labi! Amikor aztán kiderült, hogy Mester Csabi készíti a rajzokat, akit tini korom óta ismerek a kazincbarcikai Bedlam zenekarból, már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Onnantól pillanatok alatt megvolt a közös hang, így aztán szinte azonnal meg is alakultunk. Így indult a Master-Lab Comics kéregények fergeteges világa.
Én nagyon régóta gyűjtöm a képregényeket, 8-10 éve aktívan foglalkozom is vele, mint szerkesztő és kiadó, így pont azt tudtam hozni a csapatba, amit Labiék kerestek.

– nyilatkozta a richardgreen.hu-n György Zoltán.

Egy viszonylag gyakran megjelenő, a befektetett energiát tekintve hobbinál jóval többet jelentő kiadványsorozatról, minden negatív felhang nélkül házi ponyváról, mely alkalomra vagy bemondott ötletre sok munkával, mégis gyorsan elkészíthető.

Ezt az érzetet, az előző rendszerben újságosnál terített olcsóbb, trafik- vagy rendezvényen színes kavalkádban szétterített hatást erősíti Mester Csaba rajzoló vázlatos és teljesen kidolgozott közötti vizuálja, erős, dinamikus oldalai, oldalpárjai, realista és karikaturista elemeket ötvöző stílusa. A borítók is rájátszanak erre.

Három irányt látok a kiadványokban, művekben. Mester Csaba saját, személyesebb iránya egyrészt a meghatározó szövegek feldolgozása erős hangulatot sugárzó művekben, ilyen volt a Bukowski-feldolgozás az egyik „alighasználtban”, másrészt a hétköznapi életrajzmeséléshez közelebb álló, tényalapú művek, mint a Kemény Henrik, a bábok mestere vagy a Cliff Burton, Orion Kid.

A harmadik irány a teljesen elszállt fantáziák, melyek a valóságtól elrugaszkodott kerettörténetet kanyarítanak egy-egy érdekes ember, banda köré.

A kötöttebb, regényes életrajzi „híres emberes” sorozatban minden megvan ahhoz, hogy havonta-kéthavonta egyszer várjuk akár az újságosnál, a bevásárlóközpontban, és reméljük, saját kedvencünk is sorra kerül egyszer.

Lénárd László