Batman: Az első 70 év

A következő, 1940-es év igen sűrű volt Batman számára; miután megalapozták motivációját, láthattuk eredetét, belépnek az életébe a mai napig ismert szövetségesek és ellenfelek közül a legfontosabbak. Jerry Robinson, aki ekkor már Bill Finger mellett Kane alkalmazásában ált, beíróként és a hátterek kihúzójaként dolgozott a kreatív csapattal. A Trentonban született művész gyermekkora óta rajongott Robin Hood, a sherwoodi erdő önbíráskodójának történeteiért, úgy érezte, alkotótársaihoz hasonlóan ideje, hogy az őt ért hatásokat Batman kezdetleges, képlékeny és formálható világában kamatoztassa. Megszületett a fejében egy karakter, melyet egy régen látott Robin Hood képeskönyv egyik illusztrációja ihletett. Gyorsan papírra vetette, majd megmutatta Kane-nek, akinek el is nyerte tetszését az első vázlat, mely eljutott alkotótársához, Finger-höz és az akkori szerkesztőhöz, Whitney Ellsworth-höz, aki épp azon gondolkodott, milyen új szereplővel tudná megnyerni a fiatal olvasókat, így Finger ennek tudatában írta meg a karaktert egy fiatal, vagány fiúnak, aki Batman szárnysegédje lett.

Finger egy beszélgetés alkalmával elmondta Bob Kane-nek, hozzá leginkább Batman detektív énje áll legközelebb. Azt mondta, a karakter olyan, mint Sherlock Holmes, csak hiányzik mellőle Wattson doktor, akivel folyamatosan kommunikálhatna. Batmant első kalandjait mindentudó elbeszélő közvetítette az olvasóknak, illetve a denevérember gondolataiba is engedtek betekintést a szerzők. Finger úgy érezte, egy idő után kezd egyhangúvá válni, ahogy Batman magában kommentálja saját cselekedeteit, illetve közli az olvasóval, épp mik a tervei. Szerinte szükség volna egy társra, segítőre, aki felé Batman mindig kommunikálhatná, mi lenne a következő lépés. Bár Kane kezdetben határozottan tiltakozott az ötlet ellen, hogy magányos hőse társat kapjon, végül ő ragaszkodott hozzá, hogy Bruce Wayne és Dick Grayson sorsa szoros párhuzamban legyen. Miután a „Detective Comics” 38. számában Robin bemutatkozott, azonnal beváltotta a hozzá fűzött reményeket; a „Detective Comics” eladott példányszámai onnantól kezdve megduplázódtak, a képregény-világban pedig valóságos forradalmat hozott ez az újítás, onnantól kezdve szinte minden népszerű hős kapott maga mellé egy sidekick-et, vagyis egy gyermek társat. Ettől a pillanattól kezdve a következő két évtizedben Batman és Robin elválaszthatatlanok lettek. A közbeszéd és a képregény azóta is dinamikus duóként emlegeti őket.

A váratlan siker igazi áttörést okozott. Olyannyira népszerűvé vált Batman és új társa Robin, hogy a kiadó elérkezettnek látta az időt, hogy a denevérember saját címet kapjon, sőt, ettől kezdve a Detective Comics is kizárólag a dinamikus duó történeteit közölte. A „Batman” első száma igazi legendás megjelenés, újabb mérföldkőként tartja számon a szakirodalom. Ebben a füzetben lépett először színre Joker és a Macskanő. Joker megalkotásának körülményei évek óta vita tárgyát képezik. Az eredettel kapcsolatban annyi bizonyos, hogy Kane szeretett volna egy új negatív karaktert, aki bohóc, ugyanakkor kegyetlen gyilkos. A figura külsejét egy fotó alapozta meg, melyen Conrad Weidt színész látható a „The Man Who Laughs” című filmből. Robinson azóta is azt állítja, ő mutatta a fotót Fingernek, és készítette az első vázlatokat a gyilkos bohócról, illetve ő találta ki a franciakártyából vett Jolly Joker lapot, mint a karakter által használt szimbólumot, és nevezte el Jokernek. A néhai Kane és Finger viszont állítja, már elkészültek a szereplővel és bemutatkozó történetével, mire Robinson tudomást szerzett a gyilkos bohóc ötletről. A kezdetben The Cat, majd Cat-Woman néven emlegetett Macskanő születésének körülményei már jóval tisztábbak. Kane látva Robin esetét, egy új szereplőt szeretett volna alkotni, ami az olvasótábor szélesedét vonja maga után. Kane rajongott Jean Harlow filmsztárért, úgy érezte, a Batman füzetekből hiányzik a finom szexualitás, amit egy igazi famme fatale karakter beemelésével megkaphatnának az olvasók. Mind a Macskanő, mind a Joker olyan népszerűek lettek, hogy azóta is a Batman képregények vissza-visszatérő szereplői.

Amellett, hogy Batman és ellenfelei mind páratlanul izgalmas karakterek, olyan egyedi környezetben mozognak, amely kevés képregénynek adatik meg. Bill Finger volt, aki a kezdeti, manhattani helyszínt szerette volna lecserélni egy fiktív nagyvárosra, ahogy azt a Superman történetekben is megszokhatták az olvasók, ugyanis a kiadó és az írók úgy vélték, a fiktív helyszínekkel az olvasók sokkal könnyebben tudnak azonosulni, hiszen így sok részlet a fantáziájukra van bízva. Finger a telefonkönyvet felcsapva választotta a nevet; Gotham az első történetekben a bűnözés melegágya volt, majd ahogy változott a Batman képregények hangulata, és adták át egymásnak a ceruzát a kreatívabbnál kreatívabb rajzolók, úgy kapott újabb és újabb külsőt maga a város is.

A kezdeti időszak (1939-től a II. Világháború utánig) a ponyvairodalom és klasszikus horror – és gengszterfilmek hatása alatt született történeteket termelt ki magából. Batman bizonyos időnként újra ellátogatott a kínai negyedbe, hogy „Az Árnyék” inspirálta sztorikban lássa el a rosszfiúk baját. Ha éppen nem hajszálcsíkos öltönyös gengszterekkel számolt le, őrült tudósok, vámpírok, farkasemberek, múmiák keresztezték az útját, és igen gyakran gyűlt meg a baja nálánál nagyobb ellenfelekkel; ha Finger igazán ütős sztorit akart összehozni, a történet főgonosza mellett mindig volt egy legyőzhetetlennek tűnő óriás is. Batman ekkoriban még kegyetlenül bánt el a rosszfiúkkal, sokszor a gyilkolástól sem riadt vissza. Bár Robin megjelenése után szóvá tette, hogy nem szívesen szed le gépfegyverrel a levegőből óriás félig ember- félig majom szörnyeket, a denevér képregényekben történő gyilkolásoknak végül Ellsworth vetett véget a „Batman” cím első számában; úgy vélte, Robin szereplése olyan sok fiatal olvasót hozott a két sorozatnak, ideje, hogy a Köpenyes igazságosztó jó példával járjon elő, és megkíméljem minden emberi életet. Batman – még ha tudta, ezzel akár ezrek életét veszélyezteti – innentől kezdve sosem akart megölni egyetlen másik embert sem megfontolt szándékból – egészen néhány hónappal ezelőttig, mielőtt ő maga is meghalt volna.

Ez a változás számos újdonságot hozott magával. A „Detective Comics” 60. számában először kerül használatba a denevérszignál, mely a denevérjelet vetítve az égre Batman innentől kezdve nem törvényen kívüli önbíráskodó volt, hanem Gordon felügyelő és a gothami rendőrség szövetségese és barátja, az állomány tiszteletbeli tagja. A bizarr és olykor erőszakos ponyvasztorikat felváltották a könnyed hangulatú krimi – és detektívtörténetek, melyben Batman és Robin a rendőrséggel karöltve folyamatosan oldották meg a bűneseteket, ahol Jokerrel, Pingvinnel, Madárijesztővel, Kétarcúval, vagy épp a Macskanővel kellett szembeszállniuk.

Kane megkedvelve Robin karakterét már nem ragaszkodott a magányos hős eszményképéhez. Mivel logikusnak tűnt, hogy Bruce és Dick számára elkél a segítség a kastélyban, és Kane sosem volt rest kedvenc történeteiből meríteni inspirációt, így Zorro cselédje, Bernardo mintájára elképzelte a komornyik karakterét, és megkérte Robinsont, álljon elő egy vázlattal. A „Batman” #16. számában színre lép Alfred, és ezzel lezárul az a folyamat, melyben eme kezdeti szakasz legfontosabb alkotói, Bob Kane, Bill Finger, Gardner Fox és Jerry Robinson lefektették Batman karakterének, világának, legfontosabb mellékszereplőinek alapköveit. Ezek már többé-kevésbé kiforrott változatok voltak, már csak csiszolgatni kellett volna rajtuk, ám az USA belépése a II. Világháborúba és Batman ezzel járó propaganda-szereplései megakasztották ezt a folyamatot. Bár a „Batman” 47. számában Finger részletesebben leírta a karakter eredetét, Joe Chillként megnevezte szülei gyilkosát, és pontot tett az ügy végére, mely gyermekkora óta kísértette a Köpenyes igazságosztót, a kiadó szándéka, miszerint az akkor divatos tudományos-fantasztikus világba tereli a denevérember útját, közel két évtizedig tartó vargabetűt jelent az aranykori koncepcióhoz képest. Batman népszerűsége azonban megállíthatatlanul ívelt fölfelé, és a negyvenes évek közepére megtörtént a csoda: a denevérember kilépett a képregény paneljeiből, és elsőként országosan fogható rádiójátékban, majd pedig a mozikban vetített filmsorozatban köszönt vissza rajongóira.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16