Batman: Az első 70 év

Barátok, szerelmek, ellenségek

Batman szövetségesei:

A Denevérember, bár a legnépszerűbb ábrázolási formájának egyikében a magányos hős archetípusa, karrierjének döntő többségében mindig is támaszkodott barátokra, és segítőkre – ez talán azzal magyarázható, hogy Batman szuperképességek híján nem csak különleges eszköztárára, de barátaira is hagyatkoznia kell. Már legelső színrelépésekor kapcsolatba került a gothami rendőrséggel, első sikerei után pedig egy életre szóló társra lelt egy gyermek személyében. Nem sokkal később a Wayne-kastélyba érkező, minden lében kanál komornyik élete egyik legfontosabb részévé, igazi apafigurává nőtte ki magát. Egyre csak bővülő családja mellett barátokra is szert tett az idő során, méghozzá más hősök személyében – népszerűségének köszönhetően nem csak saját világának, de a konkurens kiadó hőseivel is nem egyszer összefogott már. Összes szövetségesét nem kívánnám most felsorolni, de álljanak itt azok a nevek, akik története, kapcsolata a Sötét lovaggal a legérdekesebb, és akiknek talán a legtöbbet köszönhet Gotham City, és persze maga Batman.

James Gordon, a tisztességes zsaru

Első színrelépése: 1939, Detective Comics #27
Megalkotói: Bob Kane és Bill Finger

Jimbo az egyetlen, pontosan Batmannel egyidős képregény karakter. A mindkettejük bemutatkozásául szolgáló, „A vegyi szindikátus esete” című történetben Gordon irodájában Bruce és a felügyelő a titokzatos denevéremberről beszélgetnek, majd Gordon egy gyilkosság helyszínére siet. Miután Batman megoldotta az esetet, először kerül szemtől szembe a felügyelővel, és Jimnek már ebben a füzetben szembesülnie kell újdonsült szövetségese egyik legbosszantóbb tulajdonságával, miszerint ha a Denevérember úgy gondolja, a beszélgetés véget ért, egy óvatlan pillanatban egyszerűen köddé válik a felügyelő szeme előtt. Az első években Gordon bár gyakran tanakodott, kit is rejthet az álarc és a köpeny, hamar belátta, jobb, ha törvényen kívüli barátjáról csak annyit tud, amennyi feltétlenül szükséges.
Ahogy a Batman képregények tónusa egyre világosodott, a Köpenyes igazságosztó és a felügyelő jó barátok lettek, sőt, a gothami rendőrség a különösen bonyolult bűncselekmények esetén, vagy a szupergonoszok megjelenésekor számított Batman felbukkanására. Gordon 1942 óta használja a denevérszignált, melynek fényét az égre vetítve tudathatja a Sötét Lovaggal, ha feltétlen szükség van rá. Gordon, akárcsak a Columbia mozisorozatában, a 60-as évek TV-sorozatában és az abból készült moziváltozatban is feltűnt (Neil Hamilton). Eme verzió a képregényből jól ismert joviális, bár legtöbbször tehetetlen karakteren alapszik, a figura komikus jellegét pedig az adta, hogy bár igyekszik tiszteletreméltó maradni, Batman és Robin nélkül vélhetően kicsúszna a kezéből a város rendjének biztosítása.

A DC világát átformáló, a modern kort elhozó első Krízis utáni korszakban Gordon hamisítatlan noir hős lett, köszönhetően Frank Miller „Első év” című klasszikusának. A Miller-féle Gordon képezi az alapját a jelenlegi felfogásnak. E történet szerint Gordon szinte ugyan abban az évben érkezik Gotham Citybe, mint ahogy Bruce Wayne visszatér, és megkezdi harcát a bűn ellen. A sztori két főhőse hamar egymásra talál, mivel Miller Gothamében a rendőrség korrupt, így csak egymásra számíthatnak, hogy megtisztítsák a gothami állományt a kétes maffiakapcsolatoktól. Gordon elkezd nyomozni Batman valós kiléte után, és hamar eljut Bruce Wayne-hez is, miután Batman megmenti a kisbabáját, eltekint a további nyomozástól. Mivel Batman a Krízis után ismét törvényen kívüli önbíráskodó, csak a Gordonhoz közel álló, megbízható rendőrök tudnak a titkos szövetségről. Ezen korszak másik jelentős műve, melyben Gordon is hangsúlyosabb szerephez jut, nem más, mint Alan Moore „Gyilkos tréfa” című remeke. Ebben a történetben Joker megkínozza Gordont, hogy bebizonyítsa saját teóriáját az őrület természetéről. Miután a legszörnyűbb kegyetlenségeket kellett kiállnia, Gordon felszólítja Batmant, ne ölje meg Jokert, hogy bizonyíthassák a bohócnak, a törvényes út, kettejük sajátos morális útja igenis működik.

A ’89-es Tim Burton által rendezett „Batman” című film által elindított sorozatban Pat Hingle alakította Gordon felügyelőt. Ez a verzió megjelenésében és személyiségében is igencsak eltér a képregényben akkorra megszokottól. Ez a Gordon a filmekben sosem lépett olyan szoros kapcsolatba Batmannel, mint a korban megjelent füzetekben. Az első részben a polgármester és Harvey Dent mellett tehetetlenül nézi végig Joker ámokfutását Gothamben, míg Batman megmentette a várost. A film végén a Sötét lovag maga jutattja el a kapitányság részére a denevérszignált. A három évvel későbbi folytatásban („Batman Visszatér”) Gordonnak még kisebb szerep jut, bár ő az, aki megőrzi bizalmát hősünk felé, mikor a Pingvin és a Macskanő gyilkosság gyanújába keveri. A Schumacher-féle új felfogás szerint Gordon és Wayne barátok, a rendőrség pedig nagyban támaszkodik Batmanre. Ez a Gordon egy bohókás figura, aki pizsamában szalad a kapitányság tetejére, és bolondot csinálva magából, képtelen ellenállni Méregcsók csábításának.

Az 1996-ban indult 13 részes „Long Halloween” sztoriban Gordon, Batman és a kerületi ügyész Dent igaz barátok, akik egymásnak esküt tesznek arra, hogy csakis tiszta módszerrel, vállt vállnak vetve számolják fel a Gothamet uraló bűnszervezeteket. A kronológia szerint haladó képregényben Batman és Gordon barátsága továbbra is a töretlen és a kölcsönös bizalmon alapszik. Ez egyetlen alkalommal rendül meg igazán, méghozzá a „No Man’s Land” című esemény során, mikor is a földrengés sújtotta várost Batman három hónapig magára hagyja, így Gordon egyedül kényszerül szembeszállni az eluralkodó káosszal. Ezt szóvá is teszi a Sötét lovagnak, aki, hogy visszanyerje a felügyelő bizalmát, felfedné kilétét Jim előtt, de az inkább elfordul; a bizalom ismét a régi. Miután Joker másodszor is megtámadja Gordon családját, és megöli Jim második feleségét, Sarah Essent, Jim majdnem megöli a bohócot, ám Batman meggyőzi, hogy ne tegye, így csak térden lövi azt, annak reményében, hogy sikerül megnyomorítania, ahogy Joker tette azt az ő lányával.
Húsz év letöltött szolgálat után a felügyelő nyugdíjba vonult. Csak az „Infinite Crisis” után játszódó, „One year later” című esemény keretében tér vissza az állományba, mivel nem bírja tétlenül szemlélni a kapitányság köreibe újra begyűrűző korrupciót. A „Hush” című történetben Batman Tommy Elliot meggyilkolásával vádolja a Jokert, és majdnem meg is öli puszta kézzel, mikor is Jim Gordon fegyverrel megfenyegeti barátját, hogy megállítsa. Ez a pillanat utalás a „Gyilkos tréfára”, ahol Gordon meg tudta állni, hogy ne végezzen a kegyetlen bohóccal, ezúttal pedig egyenesen megakadályozza Joker halálát, annak ellenére, hogy ő maga és családja sorozatos áldozata a pszichopata ámokfutásának.

A Nolan-féle feltámasztott frencsájzban Gary Oldman testesítette meg a tisztességes rendőrt. Ez a karakter főként a Miller-féle „Első év” jegyeit eleveníti meg. A „The Batman” című rajzfilmsorozathoz hasonlóan Gordon jóságáról először akkor tett tanúbizonyságot Bruce Wayne előtt, mikor gondoskodott a fiúról azon az éjszakán, mikor a szüleit lelőtték. A film szerint Gordon az egyetlen, minden korrupciótól mentes rendőr Gothamben, és hamar szimpatizálni kezd Batmannel, miután az a kezére adta Carmine Falcone maffiavezért. A fináléban a Batmobilt irányítva kiveszi a részét a város megmentéséből, így őt is igazi hősként láthatjuk viszont. A két Nolan-filmet összekötő, hétrészes „Gotham Knight” animében Jim létrehozza saját, a főbenjáró bűnöket felderítő csapatát, bár nincs könnyű dolga, mivel nem mindenki bízik meg olyan feltétel nélkül Batmanben, mint ő. A „Batman: Kezdődik!”-hez képest árnyaltabb a felügyelőről kialakított kép a „Sötét Lovag” című folytatásban, ahol – bár testével védi meg a polgármestert, és megmenti Batman életét – végzetes hibát követ el, mikor Dent figyelmeztetése ellenére megbízik rendőrtársaiban. A film végi drámai fordulat pedig arra kényszeríti, hogy látszólag felbontsa szövetségét Batmannel.
Jelenleg a képregényben Gordon továbbra is segédkezik Batmannek és Robinnak a bűn elleni harcban, bár többször utalt rá, hogy észrevette a váltást a denevérmaszk mögött. A „R.I.P.” esemény végén a Wayne kastélyban történt események után végül is egyelőre nem tisztázott, Gordon megtudta-e, ki is Batman valójában, bár egyes vélekedések szerint – melyek különböző sztorikban elejtett utalásokra alapoznak – Jim régóta őrzi ezt a titkot.
James Gordon elvállt, majd második házassága után özvegy lett. Két gyermeke van, a fivérétől adoptált Barbara Gordon, és az első házasságából született ifjabbik James.

Alfred Pennyworth, a hű komornyik

Első színrelépése: 1943, Batman #16
Megalkotói: Bob Kane és Jerry Robinson

Alfred a Wayne-kúria komornyikja, Bruce tanítója, nevelője, társa a detektívmunkában, segítője a bűn elleni harc koordinálásában. Első feltűnésekor még Alfred Beagle-ként mutatkozott be, mint munkanélküli, leszerelt katonai hírszerző, aki apja utolsó kívánságát teljesítve érkezett Gothambe, hogy a Wayne családot szolgálja. A kezdetben kopasz, tagbaszakadt, pocakos Alfred a képregény komikus figurája volt, mivel Batman és Robin pusztán jószívűségből fogadták be, de akaratuk nélkül lett a ház komornyikja. A minden lében kanál Alfred hamar rájött a dinamikus duó kilétének titkára, és szerette volna segíteni bűnüldözői munkájukat, de vakmerősége többször is bajba keverte. Alighogy bemutatkozott a Batman-füzetek oldalain, a szereplő máris visszaköszönt a mozivászonról; a Columbia mozisorozatában azonban Alfredot William Austin, egy szikár, bajszos szemüveges öregúr játszotta, így a kiadó a film sikerére való tekintettel nyaralni „küldte” a karaktert, hogy következő megjelenésekor (Detective Comics #83) lefogyva, bajusszal ábrázolhassák. Az új, komolyabb külső megfontoltabb személyiséget hozott magával, sőt egy folytatásos háttér-történetben Alfrednek egy bűnesetet is sikerült felgöngyölíteni, méghozzá teljesen egyedül. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján, mikor Finger a mellékszereplő karakterek jellemének csiszolgatásán fáradozott, Alfred megkapta többé-kevésbé mai formáját. A hűséges komornyik, aki mindenben Batman és Robin rendelkezésére áll, egyben igazi családtag. Az ’57-es „Batman’ #110-ben első találkozását a hősökkel is részletesebben újramesélték.

Miután Julius Schwartz vette át a Batman címek fölötti irányítást, jó pár fölösleges karaktertől megszabadította a képregényt, köztük – később ő is belátta, hogy tévesen – Alfreddel, aki nem egyszerűen csak eltűnt, de igazi hősi halált halt. Míg a dinamikus duót bűnüldözői munkájuk másik városba szólította, Alfred néhány gengszter nyomába eredet. A bátor komornyik fogságba esett, és bár Batman és Robin időben a segítségére sietett, a harcban Alfred életét adta értük. Bruce ezután saját alapítványának új nevet adva, Alfredről keresztelte el azt. Schwartz terveit – nem csak ezen a téren – keresztülhúzta a ’66-ban startolt TV sorozat, melyben Alfred is szerepelt (Alan Napier) olyan népszerű volt, hogy a kiadó azt a világot akarta viszont látni a sorozataiban is. Így Alfred – akit ez idő tájt Dick nénikéje, Harriet Cooper helyettesített – visszatért a képregény lapjaira – nem, mint a jóságos házvezető, hanem igazi szupergonoszként.
A képregény-történelem egyik első fontosabb „retconjaként” (vagyis a történetfolytonosság utólagos megváltoztatása) tartjuk számon Alfred feltámasztását. A történet szerint egy tudós rátalált a holtestre, és kísérletezésre használta föl, melynek eredményeképp Alfred feltámadt, szuperképességek birtokában, a Kívülállónak nevezve magát, és az volt az elhatározása, hogy megöli Batmant és Robint („Detective Comics” #334-340). Többszöri támadást intézett ellenük, de nem személyesen, hanem a telekinézis képességével másokat irányított bábként (pl. Zatannát). Végül Batman menti meg, és egy regeneráló gép segítségével Alfred újra önmaga lesz. Nem sokkal ezután a hű komornyik, és rég elvesztett lánya, Julia egymásra találnak. A Pennyworth családból többen is felbukkantak a ’60-as ’70-es években, ám a Krízis utáni új kontinuitás eltörölte ezeket a szereplőket.

Az új értelmezés szerint Alfred volt kormányügynökként, képzett harcosként, és egy színtársulat tagjaként érkezett a Wayne család szolgálatába, miután a dinasztia előző komornyikja, az ő édesapja meghalt. Bruce szüleinek halála után, Alfred egyengette Bruce útját, és nevelte fel, mint törvényes gondviselője. Alfred a denevérbarlangban töltött kutató- és detektívmunkákban nem egyszer nyújtott segítséget Bruce számára, a nehéz pillanatokban pedig mindig kész, hogy támogassa a fiaként szeretett, ám hősként tisztelt gazdáját. Fontos szerepe volt Dick, Jason és Tim (a három adoptált árva fiú) felnevelésében.

Az 1989 és 1997 között moziba került filmekben Michael Gough alakította a komornyikot, meglehetősen ellentmondásos karakterábrázolás mellett. Az első filmben Alfred igazi angol úriemberként, hivatásos komornyikként mutatkozott be, egyben szerető apafiguraként Bruce számára. Bár a játékidő jelentős részében háttérben maradt, ő engedi be Vicky Vale-t a denevérbarlangba, és fedi fel ezzel a lány előtt Bruce titkát, szokatlan módon beleavatkozva ezzel munkaadója magánéletébe. A folytatásban Alfred már jóval kevésbé jelentős szereplő, inkább komikus figura; előbb Selina és Bruce bonyolult kapcsolatának kereszttüzébe kerül, majd asszisztál a Pingvin befeketítéséhez a város polgárai előtt, mint lelkes lemezlovas. A „Mindörökké Batman”-ben ő biztatja, bátorítja Dicket, hogy járja a maga útját, és ne okolja magát a szülei haláláért. Megad minden segítséget a Robinná váláshoz, ő maga készíti el a kosztümöt is. Alfred a családbarát „Batman és Robin” egyik fontos szereplőjévé válik, mivel a hűséges és szeretett komornyik haldoklik. Ezúttal is pártfogol egy ifjú hőst, méghozzá Barbara Batgirlé válásában nyújt segítséget. A film visszaemlékezések segítségével többet megmutat Bruce és Alfred apa-fiú kapcsolatából.

Alfred a kilencvenes években kétszer is felmondott: elsőként a „Knightquest” (1994) című történetben esett meg, hogy nem kívánta tovább nézni Bruce önpusztító életmódját, így az angliai utazás során benyújtotta fölmondását, és a szigetországban maradt, míg Dick utána nem ment, hogy meggyőzze. Néhány évvel később, a „No man’s land” (1999) esemény során Batman magára hagyta őt a földrengés sújtotta Gothamben. Miután igazi hősként helytállt, Gordonnal egyetemben ő is megneheztelt a Sötét lovagra, és ismét távozott, de nem szakította meg a kapcsolatot az egész családdal; Tim segítségére volt, amíg az a Brentwood Akadémián tanult. Ám miután Bruce-t megvádolják Vesper Fairchild meggyilkolásával a „Bruce Wayne: Murderer?” című történetben, Alfred visszatér, hogy segítsen bizonyítani Batman ártatlanságát.

A Nolan-féle Batman-filmekben Michael Caine alakítja a hűséges komornyikot. A forgatókönyv a legismertebb, Poszt-krízis verziót veszi alapul, mely szerint Alfred nevelte fel az árva Bruce-t, miután a brit titkosszolgálat ügynökeként szolgált. Alfred bár hősies, és többször megmenti Bruce életét, nem folyik bele túlzottan a bűnüldözői tevékenységbe, ám egyes döntéseivel alaposan beavatkozik a fiaként szeretett „úrfi” életébe. Caine alakításában Alfred igazi jóravaló, cinikus humorú karakter csakúgy, mint a képregényben.
A „Batman: R.I.P.” (2008) című sztoriban egy detektív bizonyítékokkal áll Gordon felügyelő elé, miszerint Alfred Pennyworth Bruce Wayne vérszerinti apja, Thomas Wayne – aki megölette saját feleségét – pedig még mindig él. Ám ez, mint később kiderül, csak kitaláció. Bruce elvesztése komolyan megrázza Alfredet, aki miután a Wayne házaspár sírjánál bevallja lelkiismeret furdalását, amiért Bruce igazi szőlőjeként tekint önmagára, megtalálja Bruce utolsó üzenetét, melyben Batman apaként szólítja őt. Alfred jelenleg az új dinamikus duót szolgálja a Gotham city belvárosában található luxuslakásból kialakított főhadiszállásban.
Bár az évek során többször táplált romantikus érzelmeket női szereplők iránt (többek között Leslie Thompkins-t kedvelte), sosem volt szerencsés a szerelemben. A jelenlegi felfogás szerint Alfrednek nincsenek ismert rokonai, igazi családja a denevérfamília és a Kívülállók.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16