Batman: Az első 70 év

Ellenfelek:

Úgy szól a fáma, hogy az összes képregényhős közül Batmannek kellett szembenéznie minden idők legérdekesebb, legváltozatosabb gonosztevőivel. Sokat lehetne vitázni arról, hogy melyik karaktert tekintjük a Denevérember első számú ellenfelének. Nyilván a legtöbben gondolkodás nélkül a legnépszerűbb figurát, Joker nevét vágnák rá, a kronológiához ragaszkodóknak talán Dr. Death juthat először eszébe, bár mióta megölte Batmant, Darkseid is eséllyel pályázhat a posztra. E cikk írója ellenben azon vélekedéssel ért egyet, miszerint a Sötét lovag első számú, és egyben legyőzhetetlen ellensége nem más, mint az a bizonyos rablógyilkos, aki egy éjszakán a moziból hazafelé tartva lelőtte Thomas és Martha Wayne-t, egyetlen fiukat árvaként hagyva maga mögött. Nevezhetjük akár Joe Chillnek is, de Batman sosem kaphatja el, sosem egyenlítheti ki a számlát, a Fegyveres alak ugyanis megfoghatatlan. Nem tudunk róla semmit, mert nincs is mit, hiszen nincs benne semmi különleges; ám éppen ez teszi valódivá és félelmetessé. A következőkben Batman ellenfelei közül a legérdekesebb történettel rendelkezőket vesszük sorra, ám mivel a lista így is túl hosszas lenne, a legádázabb rosszfiúk közül is csak azokra fókuszáljunk, akik magyarul megjelent történetekben keserítették meg a Köpenyes igazságosztó életét!

Joker, a világ legviccesebb tömeggyilkosa

Első színrelépése: 1940, Batman #1
Megalkotói: Jerry Robinson, Bill Finger és Bob Kane

Joker a kitalált gonosztevők tökéletes mintapéldánya. Eredete kérdéses, ezáltal a karaktert folyamatos misztikus köd lengi körül. Motivációit nem értjük meg, ezért félelmetes. Gyűlöljük, mert ártatlanokkal és szeretett hősökkel kegyetlen módon bánik el. Imádjuk, mert stílusa lenyűgöző és szórakoztató. Ha megjelenik, képtelenség nem rá figyelni, angolosan mondva ellopja a show-t. Szereplésével számtalan jobbnál jobb történet készült, melyek titka, hogy Joker karaktere szabadon gyurmázható, személyisége bármilyen új jellemvonással gazdagítható, ha a végtermékként ugyanaz a szórakoztató, intelligens mégis hátborzongató és gyilkos kedvű bohóc köszön vissza ránk ijesztő vigyorával. A Batman-képregények közül Joker viszonyul a legellentmondásosabb, legfigyelemreméltóbb módon a hőhőshöz. Ennek egyik oka, hogy közel hetven év alatt Jokert ábrázolták már kegyetlen hentesként, megfontolt, hidegszívű terroristaként, mesteri rablóként, és bolondozó tolvajként is – épp a kor követelményeinek megfelelően. Másrészt Joker karaktere mindenben tökéletes ellentéte Batmannak, ugyanakkor ezen ellentétek mentén személyiségük összes részletében párhuzamok vonhatók.

Mikor Joker először feltűnt, egyetlen célja volt: ő akart lenni a város legnagyszerűbb gonosztevője. Ennek eléréséhez több tucat embert ölt meg néhány epizód alatt, terroristaként fenyegette a várost a sajtón keresztül és csavaros bűntényeket hagyott maga mögött, melyeket egyedül a kiváló detektív Batman, és társa Robin tudtak csak megoldani. Ezekben a korai epizódokban valamennyit már láthattunk a később oly sokszor és oly sokféleképpen bemutatott egyedi kölcsönhatásból, mely Batmanre és Jokerre jellemző. Amellett, hogy bűntetteit a pénz és haszonszerzés motiválta, egyszer csak szórakoztatónak kezdte találni a jelmezes igazságosztókat, így a gyilkosságokkal, rablásokkal igyekezett felhívni Batman és társa figyelmét. Nem sokkal azután, hogy Whitney Ellsworth szerkesztő látott annyi fantáziát a gyilkos bohócban, hogy megakadályozza az alkotók szándékát a karakter megölésére, – lévén a Joker visszatérő szereplő lett -, ahogy Batmannek, úgy neki is megtiltotta a gyilkolást. Ugyanis ha a Batman bármelyik folyamatos ellenfele ilyen súlyos bűnt követne el, az a Köpenyes igazságosztó tekintélyét ásná alá, ha a gyilkos továbbiakban is szabadon járhatna-kelhetne. Mivel Joker személyisége az aranykorban pusztán két komponensből tevődött össze (a trükkös bohóc és a kegyetlen gyilkos), miután egyiktől az íróknak meg kellett válniuk, a továbbiakban a figura humoros oldalát kellett újra és újra bemutatniuk, miközben úgy kellett veszélyes bűnözőnek ábrázolniuk, hogy nem tapadhatott vér a kezeihez. Ez az időszak tette először igazán népszerűvé a bűn bohóchercegét. Finger törekvése, miszerint Batman világát és annak szereplőit igyekezett tökéletesítgetni és a korhoz igazítani az 1951-ben megjelent első eredettörténetben mutatkozik meg, mely a „Detective Comics” #168-ban jelent meg. E szerint Joker korábban egy Red Hood néven ismert bűnöző volt, aki egy vegyi gyári rablás közben konfrontálódott Batmannel, így a vegyi hulladéktól szennyezett csatornán keresztül kényszerült megmenekülni. Ez változtatta meg külsejét és okozta az őrületet.

Ahogy a Batman történetek hangulata egyre kedélyesebb lett, Joker is egyre kisebb fenyegetést jelentett; leginkább hihetetlenül látványos és őrült belépői vagy tervei, melyekkel a gothamiek vagy a dinamikus duó orra alá kívánt borsot törni tették érdekessé. Az aranykor legtöbbet szerepelt ellenfele volt, ám az Ezüstkorra annyira infantilis karakter vált belőle, hogy Julius Schwartz szerkesztő, nem tartotta érdemesnek arra, hogy a továbbiakban színre lépjen. A TV-sorozat főellensége azonban Joker volt, Cesar Romero alakításában, és a sikerre való tekintettel a kiadó vezetése ugyanazt kívánta viszontlátni a képregényekben, mint a képernyőn, így a bohóc tovább tréfálkozott nyomtatásban is.

A Bronzkorban Joker visszatért a gyökereihez. A „The Joker’s five way revenge”-ben a Bohóc ismét az a kegyetlen gyilkos őrült, akinek első néhány fellépése alkalmával megismerhettük. A klasszikus „Lauging Fish” című történetben az egész várost érintő heccelést, mesteri rablást és hidegvérű gyilkosságokat elkövető Joker ismét régi fényében tündökölt. Népszerűsége okán saját sorozatot is kapott, ám az a Comic Code szabta határok miatt mindössze kilenc epizód után unalomba fulladt. Miután bűnözői tevékenységét újraépítette a Bronzkor, ideje volt, hogy a nyolcvanas évek közepétől az írók személyiségét és Batmanhez való viszonyát is górcső alá vegyék. Utóbbit az 1986-os „The Dark Knight Returns” tette meg, mikor is Jokert úgy ábrázolta, mint aki csakis akkor létezik, mikor Batman is aktív. A Sötét lovag visszatéréséről értesülve a Bohóc felébred tíz éves agóniájából, hogy kitervelje szabadulását, emberek tucatjait ölje meg, majd utoljára összecsapjon ősellenségével, szimbolikus jelentőségű helyen, egy vidámpark „A szerelem alagútja” nevű helyszínén. Ez a felfogás úgy ábrázolja Jokert, mint aki teljeséggel megszállott, már-már szerelmi viszonyt táplál Batman iránt. A ’88-as „Gyilkos tréfában” Batman fejti ki, hogy kettejük küzdelme végeláthatatlan, és félő, hogy úgy végződik, egyikük megöli majd a másikat. Joker ebben a történetben kapja meg leginkább részletezett eredetét. A jól ismert sztori szerint mielőtt a Bűn bohóchercegévé vált volna, Batman ősellensége sikertelen komikusként élt nehéz életet várandós feleségével. A könnyű pénzszerzés reményében részt vesz egy rablásban, ahol a menekülési útvonal egy vegyi gyáron vezet keresztül, és itt is a kémiai anyagok formálják át. Ez az egy nap alatt átélt sokk és felesége halála vezet megőrüléséhez. Joker a „Gyilkos tréfában” betekintést enged saját világába. Amellett, hogy láthatjuk a föntebb összefoglalt eredetét, azt kívánja bebizonyítani Batmannek, hogy egyetlen igazán rossz nap bárkit, hozzá hasonló őrültté változhat. Bár terve sikertelen lesz – mivel James Gordon megőrzi józan eszét- , az olvasó rádöbbenhet, Batman már túl van azon a bizonyos, végzetesen rossz napon.

Nem sokkal azután, hogy megnyomorította Barbara Gordont, Joker ismét súlyos csapást mér Batman környezetére. A „Halál a családban” című klasszikus Joker első komolyabb politikai megmozdulását mutatja be; miután atomfegyverrel kezdett kereskedni terroristákkal, elfogadja Irán amerikai nagykövetének pozícióját, hogy diplomáciai védettséget élvezzen, miután megölte a második Robint, Jason Toddot. Bár ezen tetteit saját bevallása szerint is logikus lépések tették lehetővé, a kegyetlenkedéseket szintén csak Batman kínzásáért, illetve saját szórakoztatására követte el.
Az 1989-es Arkham Elmegyógyintézet Jokere kiemelkedik a többi kezelt bolond közül. Amellett, hogy tovább erősíti azon ábrázolásmódokat, miszerint Joker vonzódik a Sötét lovag iránt, és hogy Batman ugyanolyan megtört lélek, mint pszichopata ellenfelei, új szempont volt az egyik arkhami orvos elmélete, miszerint Joker nem őrült, személyiségváltozásaival csak a modern világ kihívásaira reagál, valójában pedig felfokozott módon érzékeli a valóságot.
Az ugyanebben az évben bemutatott, nagyköltségvetésű hollywoodi produkció értelemszerűen Jokert tette meg főgonosznak, Jack Nicholson főszereplésével. A film saját eredettörténetet mutatott be; Jack Napier, a gothami maffia tagja elszeretve a bűnszövetkezet vezetőjének barátnőjét, saját fejére hozza a bajt. Az aranykori képregényből ismert vegyi gyáras jelenetet láthatjuk megelevenedni, két fontos különbséggel: Joker itt nem visel vörös csuklyát, és a mérgező folyadékba zuhanásért, közvetve Batman a felelős. A film során elkövetett bűntetteket a város figyelmének elnyerése, a gothami maffia irányításának terve, és Vicky Vale iránt érzett vonzalma motiválja. A producerek kívánságának megfelelően Joker Bruce Wayne szüleinek gyilkosa. Első megjelenéseihez hasonlóan csak úgy hullnak körülötte az emberek, miközben terrorista akciókkal fenyegeti a várost („vigyorexgáz”). Ez a Joker egy meglehetősen humoros, teátrális verzió, Nicholson alakításának köszönhetően pedig felejthetetlen filmes negatív karakter, magyar hangja, Sinkó László pedig a hazai szinkrontörténet egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta.
A „Rajzfilmsorozat” (Mark Hammil hangján elevenedett meg a figura) sokat merít az ezüstkori, könnyedebb verzióból, ám a kor képregényes divatjának megfelelően igyekszik ijesztő és kegyetlen is lenni. Harley Quinn, egy Jokerhez köthető, igen fontos szereplő ebben a sorozatban mutatkozott be, majd különleges mester és tanítvány, szeretve- gyűlöletes, bizarr kapcsolatukat a „Mad Love” képregény-kötet boncolgatta tovább, melynek indító konfliktusa szerint Joker csak tetteti az őrületet, hogy minden gyilkosság után megússza a börtönt.

A „No Man’s Land”-ben Joker ismét a politikával kacérkodik, mikor Quarac (fiktív ország a DC Univerzumban) kormányában pozíciót betöltve háború kirobbantásán mesterkedik a szomszédos országokkal. Mindezt azután, hogy ismét kegyetlen csapást még Jim Gordonra, fejbe lőve második feleségét, Sarah Essent. Ez alkalommal Batman leveszi kezét a Jokerről, és közli Gordonnal, ha meg kívánja ölni a Bohócot, nem lép közbe. Nem úgy a „Last Laugh” című esemény során, ahol Éjszárny agyonveri a Bohócot, s hogy megóvja Dicket attól, hogy vér tapadjon a kezeihez, végül megmenti ősellenségét. A történetet egyébként a korábbi Krízisek Joker által előadott paródiájaként is emlegetik. A „Hush”-ban láthatjuk, ahogy Batmanen eluralkodnak az érzelmek, mikor is majdnem maga végez Jokerrel, miután a körülmények arra utalnak, ő ölte meg barátját, Tommy Elliotot.

Az utóbbi évek „Batman” füzetei újabb karakter-transzformációt mutattak be; a „Batman” #663-ban, miután arclövés érte, Joker új külsővel tér vissza, és a korábbinál sokkal veszélyesebb és halálosabb mérget fejleszt ki. Az ekkortájt megjelent Joker-történetek ugyanabból az ötletből indulnak ki, mint az „Arkham Elmegyógyintézet”, vagyis hogy Joker valóban volt már kegyetlen tömeggyilkos és ártalmatlan bohóc is, azonban most újabb személyiséget vesz fel. A „Batman: RIP” során ellentmondásosan cselekszik, asszisztál a „Black Glove” nevű szervezetnek a Sötét lovag meggyilkolásához, miközben végig tisztában volt vele, tervük nem sikerülhet. Az itt megjelenő Joker szűkszavú, véreskezű, ráadásul önmagára is veszélyes, és nem ereszt el harsány tréfákat.

19 évvel tündöklése után a mozikban, ismét a vászonról köszön vissza a bűn bohóchercege a 2008-as „Sötét Lovag” című filmben. Amellett, hogy Heath Ledger páratlan alakítását még az Akadémia is kénytelen volt elismerni – Legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díj értelmében – maga a karakter igen gondosan, a képregényes megjelenésiből összeválogatott, komplex személyiséget kapott. Ez a Joker igazi terrorista, lételeme a káosz, miközben bizonyítani kívánja az emberiség és az őket vezető, nagyhatalmú emberek romlottságát. Ugyanolyan bolondnak tartja Batmant, mint önmagát, és előrevetíti, harcuk a végtelenségig folytatódik majd, mivel a Sötét lovag saját erkölcsi meggyőződéséhez hűen nem öli meg, és mivel szórakoztatónak találja, a Joker sem vet majd véget ennek az örökös párviadalnak. A „Nolan-féle Joker” manipulatív, kegyetlen és tervei annyira összetettek, hogy a néző számára is csak a több mint kétórás játékidő végén válik világossá minden részlet. Az itt megjelenő Bohóc önmagában létező, misztikus és félelmetes karakter, mivel semmit nem tudunk meg eredetéről, vagy mélyebb motivációiról. Valamiféle belső meggyőződés hajtja, mely legalább annyira őrült és értelmetlen, mint amennyire cinikus, pesszimista és elgondolkodtató.

Szintén a tavalyi év termése a „Joker” című képregény-kötet, melyben minden idők talán legveszélyesebb és legfélelmetesebb Jokere köszön vissza ránk. A Bohóc, miután kiszabadul Arkhamból, elkezdi újjáépíteni összedőlt birodalmát; a győzelem útja ezúttal vérontással, nemi erőszakkal, kínzással van kikövezve. Joker, mint pusztító, halálos vírus terjed szét Gothamben megfertőzve és megrontva mindent, és mindenkit, elpusztítva minden emberi értéket, hogy a szemétdomb és a hullahegyek tetején egymaga trónoljon. A történet sokkoló magyarázattal szolgál a kérdésre, vajon hogy engedheti Batman, hogy mindez a pusztítás végbemenjen? A válasz legalább ugyanolyan erőteljes és újszerű megvilágításba helyezi Batmant, mint a kötet címszereplőjét.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16