Batman: Az első 70 év

Wertham főként a negyvenes évek végén népszerűvé vált horror-képregényeket támadta művében, ám nem riadt vissza az egész képregényes palettára tett, általánosító megjegyzésektől sem, céltáblául főként a bűnügyi, erőszakosabb történeteket választva. Törvényszéki adatokkal próbálta meg alátámasztani, hogy a fiatalkorú bűntényelkövetők mind rendszeres képregény-olvasók voltak, illetve orvosilag igazoltnak látta, hogy a képregény-olvasás asztmát okoz. Érveit, miszerint a kilencedik művészet az erkölcsi romlás melegágya, korábbi képregény-megjelenésekből vett panelekkel illusztrálta. Wertham nem állhatta meg, hogy ne érintse néhány szóval a kor egyik legsikeresebb, már akkor ikonikus alakká vált karakterét, Batmant. Meggyőződése volt – annak ellenére, hogy a képregény története szerint Bruce Wayne a tizenöt évvel fiatalabb Dick Grayson nevelőszülője – hogy Batman és Robin valójában homoszexuális szeretők. A DC – azon kívül, hogy természetesen maga is alkalmazta a Comic Code szabályait saját megjelenéseire – nem érezte szükségét, hogy cáfolja ezt a képtelen feltételezést, ám egyes vélemények és publikációk szerint Batwoman éppen azért tűnt fel a „Detective Comics” #233 lapjain, hogy elejét vegye bármilyen találgatásoknak, mivel is ütik el szabadidejüket a denevérbarlangban a harisnyás hősök. A sors iróniája, hogy éppen Batwomanből csinált a DC leszbikus hősnőt, fél évszázaddal később.

Batwoman karakterét az írói székben továbbra is kitartó Bill Fingernek, és az ötvenes években leginkább meghatározó, szintén árnyékmunkát végző rajzolónak, Sheldon Moldoffnak tulajdonítjuk, ám az eredeti ötlet Jack Shiff szerkesztőtől származik, aki látván, a Superman füzetekben mennyire jól bevált a családmodell alkalmazása, azt javasolta Bob Kane-nek, bővítse a denevérfamíliát néhány új taggal. A Macskanőnek, mivel nem volt egyértelműen eldönthető, hogy pozitív vagy negatív-e a karaktere, távoznia kellett a Batman képregények lapjairól, hiszen az egyes szereplők világos megítélhetősége sarkalatos pontja volt a Comic Code-nak. A negyvenes évek végén bemutatott Vicky Vale karaktere nem aratott osztatlan sikert a rajongók körében, mivel mindenki láthatta, a Bruce Wayne és Batman iránt is érdeklődő, cserfes riporternő a Superman képregények fontos szereplőjének, Lois Lane-nek a másolata. A Vicky Vale-t szerepeltető történetek ráadásul ugyanarra a kaptafára készültek, így hamar elvesztették eredetiségüket és a riporternő csak a bronzkorban tűnt fel újra. Így született meg Kathy Kane; Sheldon Moldoff elkészítette a vázlatokat a denevérember női megfelelőjéről, a kiadó pedig hamar zöld utat adott Batwoman számára, így a figura nagyközönség előtt is bemutatkozhatott. Moldoff 1953-tól dolgozott Bob Kane-nek, visszaemlékezései szerint egyszerű, kézfogásos megállapodás alapján. Természetesen az ő neve sem szerepelt soha egyetlen kiadott füzet lapjain sem, ám egy évtizeden át, Moldoff rajzolta a legtöbb denevérkalandot. A Bronxban nevelkedett művész már tinédzser korában belecsöppent a képregény világába, mikor is az akkori szerkesztő, Vin Sullivan felfedezte a fiatal tehetséget, és munkát adott neki az Action Comics címben, mint kisegítő. Második Világháborúban eltöltött szolgálatát követően Moldoff olyan népszerű karaktereken dolgozhatott, mint Superman vagy a Zöld Lámpás, de segédkezett Hawkman megalkotásában is. Batman családját nem csak Batwomannel, de a korábbi évben néhány kevésbé hangsúlyos, de legalább is rövidebb életű szereplővel gazdagította. Ezek közül a legérdekesebb, a Superman-képregényekben feltűnő szuperkutya, Krypto sikerére reflektáló, illetve Rin Tin Tin ihlette négylábú. Ász, vagyis Bat-Hound aki a „Batman” 92. számában lépett színre, ékes bizonyítékként szolgál az utókkor számára arra, hogy az ekkortájt megjelent denevértörténetek igazán gyermekbarát felfogásban készültek.

A Comic Code Authority létrejötte nem csak Batman szerelmi életét, de bűnüldözői tevékenységét is jelentősen befolyásolta. A dinamikus duó nem nyomozott többé gyilkosok vagy bűnszervezetek után. A leginkább jellemző kalandok az ezüstkor kezdetén nagyjából hasonló sémára építkeztek; vagy Batman vagy Robin került slamasztikába, melyből a másiknak kellett kimentenie. Ezek a bonyodalmak főként valamiféle varázslatos átváltozásnak voltak köszönhetőek. Néhány jellemző példa erre az átlátszóvá, óvodássá változott, vagy molekulaméretűre zsugorodott esetleg másik korba, vagy idegen országba tévedt, megváltoztatott főszereplők. Miután ezek a kalandok nem tartottak számot további érdeklődésre, a kiadó komoly változást fontolgatott. A Superman, Villám, Zöld Lámpás és Igazságliga történetek ügyesen tudták meglovagolni az akkori tudományos-fantasztikus irodalom keltette divathullámot, mivel ezek a karakterükből, eredettörténetükből és az évek során folyamatosan csiszolódó jellegükből adódóan könnyen voltak illeszthetők sci-fi környezetbe. Bár Batman első történeteitől mi sem áll távolabb, mint az űrbéli csodálatos színes kalandozás, az ötvenes évek második felére a karakter teljesen eltávolodott az eredeti koncepciótól, így Jack Schiff szerkesztő döntésének értelmében Finger és Moldoff földönkívüli sztorik főszereplőjévé tette a dinamikus duót. A batmobilt űrrakéta váltotta fel, a gengsztereket titokzatos űrlények. A korábbi, népszerű szupergonoszok sem kaptak túl sok szerepet, helyettük új, modernebb ellenfelekkel állt elő a kreatív csapat. Ezek közül két fontosabb figura emelhető ki; a korszak sajátos jellegének érzékeltetésére sokszor példaként felhozott Bat-Mite, illetve a ’66-ban startolt Tv-sorozat által felkapott, majd a 90-es évek eleji rajzfilmszéria egyik legendás epizódjában újraértelmezett Mr. Fagy. Előbbi egy furcsa kis kreatúra az ötödik dimenzióból, aki Batman csodálójaként állandóan szerette volna akció közben látni idolját, így mindig valamiféle bonyodalmat okozott, melynek megoldása Batmanre várt. A Superman-képregényekből akkor már jól ismert Mr. Mxyzptlk-hez leginkább hasonló figura nem volt egyértelműen gonosz, inkább csak ártalmatlan bajkeverő.

Mivel Batman univerzuma és a többi DC hős saját kis világa között egyre több volt a hasonlóság, és egyre gyakoribb volt az átjárás a „World’s Finest” lapjain, a kiadó elérkezettnek látta az időt, hogy Batman egy újabb sorozatban tegye tiszteletét. 1960-februárjában a „Brave and the Bold” 28. epizódjában Batman az Amerikai Igazság Ligájának tagjává vált. Miután a kiadó az ezüstkor hajnalán sikeresen értelmezte újra és modernizálta hőseit, elérkezettnek látta az időt, hogy korábban népszerű csapat-képregényét, az Amerikai Igazság Szövetségét is újraalkossa. A feladattal Gardner Foxot bízták meg, aki miután otthagyta Bob Kane helyettesi posztját a Batman-csapatban, a nagy egyesülés előtt az All American Publications és a National Periodical Publications egyik legmeghatározóbb írójává vált. Több évtizeden át formálta a DC Univerzumot, nevéhez köthető számos máig népszerű hős megteremtése (Villám, Hawkman) illetve ő volt a csapat-képregények felelőse szűk két évtizeden át, de a Multiverzum – melyről később részletesen szót ejtek – megteremtését is neki köszönhetjük. A Batman karrierjében történt fontos előrelépés, miszerint a továbbiakban az Igazság Ligáját is segítette munkájával, rendhagyóan, kissé ironikusan indult. Ugyanis a „Brave and the Bold” 28. számában bemutatott történet szerint – melyben a fenyegetést a Science city életére törő, óriás földönkívüli tengericsillag jelentette – Batman túl elfoglalt volt saját bűnüldözői feladataival, így nem tudott a Liga segítségére sietni.

Ami jól áll Supermannek, a Zöld Lámpásnak vagy a Villámnak, nem biztos, hogy fekszik a Köpenyes Igazságosztónak. Az egyre lehetetlenebb kalandok, és bizarrabbnál bizarrabb földönkívüli lények garmadája mind inkább lejjebb sodorta a denevérfüzeteket az eladási listákon. Batman Igazságligás történetei bár sikert arattak, és a Supermannel közös sztorik új lehetőségek egész tárházát nyitották meg az írók előtt, Batman és Robin űrcowboyos kalandjai kezdtek az érdektelenségbe fulladni. A kiadó egyszerűen oldotta meg a problémát; Schiff a kispadra ült, egy fiatal tehetség érkezett helyére a szerkesztői posztra. A neve Julius Schwartz volt, legnagyobb hőstette, hogy megmentette minden idők máig egyik legismertebb képregény-karakterét attól, hogy örökre a feledés homályába vesszen.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16