DC 2009/06-07

Batman #686

Kivételes élmény olvasni egy friss megjelenésű szuperhős-képregényt a több tucat közül, ha ez történetesen egy olyan alkotás, melyre várhatóan Eisner-eső fog zúdulni, és hivatkozási pont lesz, mint az év egyik legjobb füzete, mind a történet, mind a rajzok tekintetében. A várakozás, a rajongói igények által felállított képzeletbeli léc már nem is lehetett volna magasabb, mikor végre megérkezett Neil Gaiman és Andy Kubert várva-várt kétrészesének, a „Whatever happened to the caped crusader” első része a februári Batmanben. Morrison R.I.P.-jét követően egy zavaros történetet olvashattunk arról, milyen alternatív életutat járhatott volna be Bruce Wayne, ha nem halnak meg a szülei, vagy ha a bűn üldözéséhez választott inspiráció nem egy denevér képében ihleti meg. Ezek után Danny O’ Neil káprázatos meséje szólt a megelevenedő Gotham városáról, mely siratja elveszett védelmezőjét, könnyekkel áztatva mind a tiszta és szép, mind a bűntől torzult arcát. A februári számban pedig ez a két csodálatos alkotó állt össze, hogy előadjanak nekünk egy megrázó, zavarba ejtően képtelen víziót a sötét lovag temetéséről. Hiszen ahogy az, hogy Batman meghal, teljességgel lehetetlen szituáció, így az ő temetése is csak egy furcsa, elmosódott álomkép lehet. Az Alan Moore-klasszikus címére való rímelés ellenére ez a történet egy lassú folyású ballada. Maga a felütés olyan erős és megdöbbentő, hogy percekig képtelen voltam továbblapozni; Selina Kyle megérkezik a bárba, melynek hátsó helységében áll a ravatal. A csapos pedig nem más, mint maga Joe Chill, aki – saját bevallása szerint – ha már ott volt a kezdetkor, ki nem hagyná a legvégét. Ezek után sorra érkeznek Batman barátai, ellenfelei, rengetegen, szinte mindenki, akik valaha is részt vett hosszú pályafutásában. Ekkor lép előtérbe Kubert rajzainak jelentősége, aki megidézi számos legendás művész klasszikussá vált ábrázolásmódjait egyes karakterekről, Bob Kaine-től kezdve Neil Adamsen és Frank Milleren át egészen a közismert 90-es évek eleji rajzfilmsorozat egy-egy figurájáig. Hosszú percekig elidőzhetünk a részleteken, egy-egy panel számtalan felfedezni valót tartogat, igazi élményt varázsolva a hétköznapi képregény-olvasás tevékenységéből. Ahogy ez a temetéseken lenni szokott, egy-egy közeli hozzátartozó szólásra emelkedik, hogy megosszon az egybegyűltekkel néhány személyes, addig nem ismert történetet, melyet abban a pillanatban fontosnak érez közölni. A meghatározhatatlan korú Selina Kyle a 40-es évekről mesél, első találkozásáról a sötét lovaggal, mikor még első jelmezében, az azóta kultikussá vált macskafejes gúnyában tört borsot a denevér orra alá. Kettejük játékos története fokozatosan változik drámai történetté, hogy végül kegyetlen tragédiába torkolljon a két szerelmes balladája. Ezek után Alfred lép a hallgatóság elé, már nem is rejtegetve, hogy ki is volt a férfi a denevérmaszk mögött. Története először elképeszt, majd felháborít, végül pedig hosszú percekig elgondolkodásra késztet. Egy pillanatra el is hisszük ezt a sokkoló, lehetetlen és végtelenül szomorú szcenáriót, mely talán a valaha volt legszebb interpretációja Bruce Wayne és cselédje kapcsolatának. Ez a két fantasztikus történet – mely a gerincét adja a „Whatever happened to the caped crusader” első számának-, illetve a karakter életútjának rengeteg fázisát megidéző, gyönyörű, noir hangulatú rajzok sorozata emlékezetes tiszteletadásul szolgálnak olyan alkotók sora, és egy olyan ikonikus, hős figura előtt, akit sohasem lehet majd eltemetni, és amíg képregény létezik a földön, addig lesznek majd olyanok, akik a köpenyes igazságosztó újabb kalandjait megalkotják, és mindig közönségre talál majd törekvésük. Gaiman és Kubert tehát minden elképzelést felülmúlva, igazi instant klasszikussal áldották meg a képregény-piacot az év hajnalán. És mindezt nyugodtan állíthatjuk, még ha a történet zárására egy hónapot is kell várnunk. A füzet több, mint negyven oldal, eredeti ceruzás vázlatok, illetve fekete-fehér rajzok és karaktertervek extráival bővítve jelent meg, mindez egy gyönyörű Alex Ross borítóval díszítve. Kihagyhatatlan vétel!

Kötelező olvasmány

Írta: Neil Gaiman
Rajzolta: Andy Kubert
Borító: Andy Kubert és Alex Ross

Ehhez a képregényhez kapcsolódva kínálok nektek egy szép háttérképet, mely az egyik borítóvariáns alapján készült. A képre kattintva, vagy a galériában elérhetitek négy különböző felbontásban.

Ezzel búcsúzom mára, remélem jót olvasgattatok! Hamarosan találkozunk, addig is merüljetek el újra a DC világában!

Sápi Márton
2009. 02. 27.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6