A képregény, mint anyagi érték

9) Kereslet-kínálat

A korábbiakban már valamennyire ecseteltem, hogy csak olyan képregény ér valamit anyagilag, amelyre van valami fajta kereslet. Az előző pontban említett Thor képújságok kiváló például szolgálnak. Évek teltek el, amíg végül komolyabb érdeklődés mutatkozott irántuk és végre elvitték őket tőlem. A magyar ízlésvilágot sem hagyhatjuk ki a keresleti oldalon. Közel sem biztos, hogy az a cím, amely külföldön keresett, adott esetben sikeres vagy nemzetközi díjakkal rendelkezik, az Magyarországon is kelendő lesz. Aki valamennyire követte az utóbbi 10-20 év megjelenéseit, az számos „félbe maradt” szériát tudna felsorolni (természetesen a tisztesség kedvéért meg kell említenem, hogy nem mindegyik azért szűnt meg, mert kevés vásárlója volt).

Véleményem szerint az amerikai képregényeknél talán Pókember az, aki minden körülmény mellett állandó népszerűségnek örvend, a többi szuperhős a „nyomába” sem érhet. Többször is olyanokkal hozott össze a sors, akik azt írták nekem, hogy őket szuperhős-képregények terén csak Pókember érdekli, az összes többi (vagy legalábbis döntő többségük) cím közömbös számukra. Sőt, sokan eleve kizárja, hogy bármilyen más képregényt megismerjenek. Elég, ha csak a felnőttebbeknek szóló amerikai művekre, európai címekre vagy éppen magyar készítésű képregényekre gondolunk, amelyek közül nem mindegyik keltette fel honfitársaink érdeklődését.

A belga XIII képregény két kiadást is megért hazánkban, egyet még 1995-ben, az X-07 akciómagazinban, míg a másodikra szűk 10 évvel később került sor. Az első megjelenésre mondhatjuk azt, hogy fekete-fehér volt, csökkentett méretben jelent meg, s emiatt nem aratott osztatlan sikert az olvasóknál, de a másodiknál, amely színes kivitelben és puhafedeles album-méretben látott napvilágot, ilyen kifogásokkal már nem élhetünk. Olyan kiadványokra, amelyekre nincs jelentős kereslet, sajnos alacsony piaci értékkel bírnak, függetlenül attól, hogy milyen a történet illetve a rajz minősége stb. Azok a képregények, amelyekre viszont van reális szükséglet, akár értéknövekedést is produkálhatnak, elég, ha csak az újvidéki kiadású magyar Asterixekre gondolunk, melynek egyes, főleg korai számai, olykor csinos összegekért cserélnek gazdát, függetlenül attól, hogy létezik-e az egyes részeinek újrakiadása vagy sem.

10) Nyelv

Minden képregény, döntőrészt csak akkor ér valamit, ha meg is értjük. Időnként külföldi nyaralások alkalmával, gondolom, sok képregény-rajongóval megesik, hogy ellátogat a vendéglátó ország könyvesboltjaiba, újságárusaihoz, hogy szemügyre vegye az ottani kulturális kínálatot. Nos, nekünk nem is oly rég, nem nagyon kellett „kimozdulnunk”, mert az 1970-es és 1980-as években számos, főleg északi, ország hazánkban készítette a kiadványait, mert itt olcsóbba került a nyomdaköltség. Jó pár példány különböző módokon az országban maradt, amelyekkel csere-kereskedelem folyt Magyarországon.

Akkoriban jóval kevesebb külföldi eredetű kiadvány jelenhetett meg itthon és ne feledjük, hogy a határon túlról sem lehetett képregényeket „importálni”olyan könnyen, mint manapság. Még az 1990-es évek végén egyszer-egyszer velem is előfordult, hogy vettem pár, gondolom e módon hazánkban maradt dán, holland vagy éppen belga képregényt, amelyek tényleg nagyon gyönyörűek voltak, csak sajnos egy szót sem értettem a szövegbuborékokban található irományból.

Sokaknál, ahogy nálam is, szerintem jelentős kritérium, hogy megértse az adott könyvet/képregényt, így nyilvánvalóan hazánkban a magyar nyelvű képregényekre van a legnagyobb igény. A különféle statisztikákat nem kívánom ismertetni, de sajnos Magyarország, ha az uniós országokat vesszük figyelembe, majdnem minden felmérésben az idegennyelv-tudás terén az utolsók között található. Persze itt meg kell említenünk az idősebb korosztály védelmében, hogy a rendszerváltás előtti kötelező orosz-oktatással szemben a mai fiataloknak (akik ma már több jelentősebb európai nyelvet sajátíthatnak el az oktatási intézményükben) sokkal nagyobb a választási lehetőségük nyelvtanulás terén.

Érdemes lesz majd e szempontból a következő népszámlálási adatokat megismerni, elemezni, de gondolom ott is a magyar után az angol és a német nyelvet jelölik majd meg a legtöbben, amelyet „valamilyen szinten” beszélnek, az összes többi nyelv pedig az elhanyagolható kategóriába lesz sorolható (a 2001-es és 2011-es népszámlálás nyelvtudással kapcsolatos adatai ezen dokumentum 17. oldalán találhatóak sommázva). Ebből könnyű levezetni azt a következtetést, hogy a magyar után az angol nyelvű képregényekre lehet a legnagyobb kereslet. A többi nyelvet nem kívánom megítélni e szempontból, de én jó, ha szökőévente találkoztam olyannal, aki német képregények után kutatott, más országok „termése” iránt meg szerintem még ennél is kisebb lehet az érdeklődés.

Ennek fényében olykor érdekes, amikor az interneten a különféle dán, norvég, svéd, lengyel stb., mondhatjuk úgy, hogy eléggé „különleges, egzotikus” nyelvű kiadványokért egyesek több ezer forintot is elkérnek. Elképzelhető, hogy az adott országban tényleg ritka kincsnek számítanak ezek a képregények, de Magyarországon nem igazán hiszem, hogy valaki horror árat fizetne értük, főleg manapság, amikor már majdnem minden történet könnyen elérhető angol nyelven digitális vagy papír alapú formátumban. Nagyjából én is tisztában vagyok a szerb nyelvű képregényeim értékével. Nem gondolom, hogy valaha is bármi fajta érdeklődés mutatkozna irántuk Magyarhonban, ha megválnék tőlük, hiszen nagyon kevesen beszélik a nyelvet és azok között is elhanyagolható lehet a képregények iránt érdeklődők száma. Nyilván azon komikok, amelyek nyelvét többen beszélik, nagyobb értékkel bírnak, szemben azokkal, amelyeken kevesebben kommunikálnak.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15