A képregény, mint anyagi érték

Amikor a híreket nézzük, időnként a jól megszokott mindennapos bűnügyi hírcsomagot követően, kulturális témákkal is találkozhatunk. Néha-néha, régi, antik tárgyak (többek között könyvek, kéziratok, bútorok stb.) kimagasló értéken történő eladásáról is tájékozódhatunk, amelyek aukciós házak vagy immáron online weboldalak igénybevételének köszönhetően cserélnek „gazdát”.

Igaz, ritkán, de olykor képregények szenzációs, több milliós, áron történő tranzakciójáról is hallhatunk, ha figyelmesek vagyunk. Habár hazánkban sokan lenézik e verbo-vizuális műfajt és gyerekes dolognak tartják azt, de akkor feltehetnénk a kérdést, hogy a bélyegek (filatélia) vagy éppen pénzérmék (numizmatika) gyűjtése (és folytatni lehetne még sort) mennyivel érdekesebb, értelmesebb, érettebb dolog.

A kilencedik művészet számos országban hosszú évtizedekre visszatekintő hagyományokkal rendelkezik, a képregényekkel való foglalatoskodás, azok gyűjtése„elismert” hobbinak számít. Gyűjtik őket azért, mert értéknek tekintik e műveket. Számos képregény betekintést enged a régebbi korokba, körülményekbe, azaz múltunk dokumentumai is egyben. Történelmi, politikai, de sok esetben földrajzi, irodalmi vagy éppen más tudományág ismereteivel is találkozhatunk egy-egy képregényes kiadvány lapjain. Ezen részletek kifejtése is már önmagában megérdemelne egy külön cikket, ám én inkább azzal a kérdéskörrel foglalkoznék, hogy vajon anyagi szempontból ér-e valamit a képregény.

Nyilván azok számára, akik nem kifejezetten érdeklődnek a kilencedik művészet iránt, azoknak nem képvisel semmilyen, legfeljebb anyagi (de lehet, hogy azt sem), értéket egy képregény. Bevallom őszintén, tiszteletben tartom mások passzióját, de ha egy teljesen más területtel kapcsolatban kéne nyilatkoznom (és ez nem jelenti azt, hogy én a képregények terén bármi fajta szakértőnek tartanám magamat), például, hogy mennyit ér egy 1974-ben „kiadott” magyar lepkés bélyeg vagy egy szép díszes szalvéta, akkor valószínűleg én is a fentebb írt nézetet vallanám. Egyszerűen nem tudnék mit válaszolni, mert engem sohasem kötöttek le ezen más témák és valószínűleg a továbbiakban sem fognak, így nem jelentenek a számomra semmit sem. Egyértelmű tehát, hogy csak akkor beszélhetünk bármilyen „gyűjtéshez” kapcsolódó anyagi értékről, ha vannak olyanok, akik érdeklődnek bizonyos téma iránt.

Hogy most már ténylegesen is rátérjek a címre, vajon képvisel-e vagyoni szempontból bármit is a képregény, erre nehéz válaszolni. Bárki megemlíthetné azt, hogy természetesen igen, elég, ha csak a 2011-ben Nicolas Cage, amerikai színész, által eladott 1938-as Action Comics 1. számára (Superman első feltűnése e füzetben található) gondolunk, amely $2.161.000-ért kelt el egy aukción. Vagy ha egy újabb, frissebb hírre gondolunk vissza, akkor szintén az Action Comics 1. száma 2014 nyarán $3.207.852-ért kelt el az Ebay aukciós oldalon.

De ebből nem lehet arra a messzemenő következtetésre jutni, hogy minden képregény egy vagyont ér. Lesznek olyan kiadványok, amelyek idővel tényleg szép „beruházásnak” számítanak majd, de olyanok is, amelyek elhanyagolható vagy éppen semmilyen értéknövekedést nem fognak produkálni, sőt olyanok is, amelyek elképzelhető, hogy dicstelenül a feledés homályába vesznek. Összetett a kérdés tehát, s számos tényező közös együtthatója határozza meg, hogy mennyit is ér egy képújság. Nézzük az általam legfontosabbnak ítélteket szép sorjában.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15