A képregény, mint anyagi érték

1) Papír alapú kontra digitális

A múlt század végén, de főleg az új évezred elején a digitális technika hihetetlen fejlődésének lehettünk szemtanúi. Ami pár évtizeddel ezelőtt szinte elképzelhetetlennek tűnt, az ma már a valóság. Számítógépen, laptopon, mobiltelefonon és más hasonló eszközökön olvasunk híreket, nézünk filmeket, kommunikálunk egymással. Az interneten lehetővé vált a képregények elérésére is, ezzel új távlatokat nyitva meg a kilencedik művészet előtt. Képújságokat tölthetünk le legálisan (vagy illegálisan), s olvashatjuk azokat a Föld legkülönfélébb nyelvein. Ha feltennénk ma azt a kérdést, hogy valaki mennyi képregénnyel rendelkezik, akkor nem biztos, hogy azt a választ kapnánk, amire számítunk. Egyesek darabszámban állapítanák meg az egységet, míg mások immáron giga- vagy terabyteban.

Bár én lehet, hogy régimódi vagyok, de számomra csak a papír alapú kiadványok érnek valamit. Kézbe lehet venni őket, érezni lehet az illatukat és fizikai valójukban lehet megcsodálni azokat. Nem tagadom, a digitális technikának is megvannak az előnyei, de mégis egy letöltött képregény miben különbözne a többi virtuális fájltól? Csak egy lenne a többi adathalmaz között, amely valamely mappában lett elraktározva. Tudom, hogy nem lehet a papír alapú és digitális képregényeket összevetni egymással, de mégis mindkettő hatással van egymásra. Sajnos számos olyan egykori képregény-rajongóval találkoztam (és gyűjtővel is egyben), akik felhagytak a képújságok vásárlásával, mert az interneten elérhetővé vált az utóbbi évtizedben szinte valamennyi, valaha papír alapon megjelent, képregény.

De egyes fiatalabb képregény-olvasók is sokszor olyan nézetet vallanak, hogy nem fognak e verbo-vizuális kiadványért fizetni, ugyanis kisebb kereséssel majdnem valamennyit meg lehet találni a világhálón. Természetesen ilyenkor szokott elhangzani az a jól megszokott fordulat is, hogy amúgy is a képregény drága és a rá szánt pénzt, el lehet költeni másra (persze időnként más kifogások is előkerülnek/előkerültek…miért nem színes, miért ilyen a papír minősége, miért olyan a képregény mérete, miért csak ekkora a terjedelme stb.). Hogy költséges dolog-e a képregényeknek hódolni, ez elvitathatatlan, de nyilván, minden más hobbi is kiadásokkal jár. Azt is érdemes megemlíteni, hogy mivel napjainkban kevesebben vásárolnak komikokat, így a kisebb számban készülő példányok előállítása jóval drágább. Hogyha többen vásárolnák őket, akkor nyilván valamivel rentábilisabb lenne a kiadványok elkészítése és valószínűleg olcsóbban juthatna hozzájuk mindenki.

Sajnos a képregénynek, főleg a füzetes kiadásoknak, az a hátránya, hogy rövidek, és némely kiadványok reklámokkal vannak teletűzdelve. Ezeknek az internetre való „feljuttatása” nem feltétlenül a legidőigényesebb munkafolyamat, főleg ha mondjuk egy 500-1000 oldalas irodalmi művel vetjük azt össze. A képújságok döntő része rövidsége okán gyorsan elolvasható, nem kell hosszú órákat vagy napokat a számítógép/laptop stb. előtt tölteni szemünk világát károsítva, ellentétben egy hosszabb irodalmi alkotással. Napjainkban már számos Magyarországon régebben megjelent képregény is elérhető szkennelt verzióban, nem említve a több ezer honosított képregényt.

A digitális elérhetőség véleményem szerint bizonyos szempontból csökkenti a papír alapú képregények értékét, ugyanis számos olyan egyén kerül a rendszerbe, aki nem áldoz a „hobbijára”. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a keresleti oldalon csökken az érdeklődés, ugyanis egyesek nem tekintikelég értékesnek/érdekesnek a nyomtatott képregényeket. A másik oldalról viszont a „kereslethiány” oda is vezethet, hogy az időben később becsatlakozó képregény-rajongók kevesebb forgalomban levő papír alapú példányból válogathatnak majd.

Mivel minden kiadvány csak meghatározott ideig érhető el az újságárusoknál/könyvesboltokban és a kiadók sem rendelkeznek korlátlan mennyiségű eladatlan példánnyal, így ha idővel ez utóbbiaknál is kifogy a „készlet”, csak a gyűjtőknél (akik nagy valószínűséggel nem fognak megválni képregényeiktől) és más, a kilencedik művészet iránt kevésbé elkötelezett eladóknál fennmaradó darabok maradnak „forgalomban”. A kevés papír alapú eladósorban levő újság/kötet pedig emiatt értéknövekedést produkálhat.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15