7) Ismertség
Egy képregény értékénél nem elhanyagolható tény az ismertség. A gyűjtők, rajongók döntőrészt olyan címekbe szeretnek csak beruházást „eszközölni”, amelyek valamennyire ismertek. Talán ha a világon bármerre járunk és megemlítenénk Pókembert, Supermant vagy éppen Batmant szinte mindenki tudná, hogy mely szuperhősökről van szó. Ezzel szemben, ha mondjuk a Tex Willerről, Zagorról vagy Nathan Neverről esne szó, akkor nem biztos, hogy mindenki „képben” lenne. Amikor 1998-ban a jugoszláv tengerparton nyaraltam (mai Montenegró), nagy lelkesedéssel kerestem fel az újságárust, hogy megnézzem, arrafele milyen képregényeket lehet kapni. Nagy megdöbbenésemre, egyetlen ismerős címet sem láttam. Volt ott valami Tutto Zagor, Veliki Blek, Alan Ford és valamilyen erotikus képregény.
Mit nem mondjak, nem ezekhez a címekhez voltam hozzászokva. Itt Magyarországon az 1990-es évek közepén Transformersen, X-menen, Pókemberen, Marvel Extrán és Superman és Batmanen nevelkedtem. Nyilván pár fentebb említett képregényt megvettem, de őszintén szólva akkoriban az ízlésem erősen az amerikai képregények behatása alatt állott, így nem kifejezetten tetszettek. Elképzelhető, ha az 1990-es évek elején nem az amerikai képregények törnek be a magyar piacra, hanem mondjuk az olasz kiadványok, akkor ma mi is a fentebbi talján kiadványokról folytatnánk eszmecserét.
Sajnos mivel ezen olasz (de akár felsorolhatnánk más európai nemzeteket is) címek egyáltalán nem vagy alig-alig jelennek meg anyanyelvünkön, így szinte elhanyagolható az esély, hogy valaha nagyobb ismertséget szereznek hazánkban (a Dylan Dog magyarországi megjelenését pozitívan szemlélhetjük, bár kérdéses, hogy hány potenciális érdeklődő figyelmét tudja felkelteni korlátozott elérhetőségével és példányszámával). Persze tudom, itt el lehetne „sütni” azt a jó tanácsot, hogy akkor „ismerkedjünk meg” az adott nyelvvel vagy keressünk egy közvetítő nyelvet és akkor minden gondunk megoldódik, csak sajnos nem biztos, hogy minden ilyen könnyen működik.
Az ismertség olykor a feledés homályába is veszhet. Elég, ha csak olyan címekre gondolunk, amelyek Magyarországon is megjelentek egykoron: Fantom, Maszk, Bobo, Góliát. Az újonnan felnövő generációk már lehet, nem is tudják, hogy valaha léteztek ilyen címek, főleg most, amikor teljesen más képregények/dolgok divatosak. Érdekes azt látni, amikor az interneten időnként több ezer forintért hirdetnek meg egy-egy általam ezen kategória-csoportba sorolt képregényt, akár tudatosan, akár tudatlanul. Sajnos az ismertség faktora egy igen fontos tényező, s nagy jelentőséggel bír egy képregény értékének megítélésénél.