KomiXérum #10

Wolverine: First Class #15

Történet: Peter David
Rajz: Scott Kolbish
(Marvel Comics)

Van Lente első 12 száma után Peter David vette át a stafétát a szerintem legszórakoztatóbb solo Wolverine cím, a First Class felett és meg kell mondjam, hogy első sztorija, a 13-14. számok daredeviles, elektrás, ninjás története csalódást keltő volt, mind a címben tapasztalt korábbiakhoz, mind PAD-hoz képest, akitől jobbat vártam egy átlagos bunyó-sztorinál.
Ezzel a legújabb számmal viszont úgy tűnik ráérzett a sorozat eddigi erősségére, ami Kitty tinédzser allűrjeinek végsőkig fokozása és Rozsomák erre adott nagyon is rá jellemző, de mégis csak egy inkább fiatalabbakra szabott képregénybe való reakciói. Igen kérem, lehet anélkül is autentikus és szórakoztató Rozsomákot írni, hogy minden oldalon megölne valakit vagy lézerpengék ellen harcolna. Ha valaki már unja a karakter eme überkemény voltát, amiből egyre kevesebb újdonságot lehet kihozni, akkor itt egy alternatíva. Ezzel együtt a képregény főleg a fiatalokat, azon belül is a lányokat szeretné megnyerni a fiatal Kitty-vel, de gyanítom, hogy ez nem nagyon megy, inkább azok olvassák a címet, akiknek a jelenből hiányzik a “megacélosodott” Kitty és a naivabb történetek.
A rajz a sztorihoz illő látványosabb gesztusokat ad a szereplőknek és egyszerű, nem túl kidolgozott háttereket.
Geomailer

X-Factor #43

Történet: Peter David
Rajz: Valentine DeLandro, Marco Santucci
(Marvel Comics)

Nem kerülgetem a forró kását, a rész legnagyobb fejleménye, hogy a régóta szövődő és Layla által többször célozgatott kapcsolat közte és Madrox között beteljesedik, végre összejönnek. Ami ugye azért lehet kicsit fura, mert Layla nemrég még gyerek volt, ahogy azt Jamie is megjegyzi, de felnőttlelkű, amit mi, olvasók is éreztünk, szóval fenntartások nélkül örülhetünk nekik. Mint mindig, most is Jamie szemszögéből, az ő narrálásával éljük ezt át, ami szokásosan jól eltalált gondolatokat jelent, de talán nem tenne rosszat a sorozatnak, ha ilyen helyzetekben néha átkerülne a fókusz a többi cselekvőre is, jelen esetben Layla fejébe is érdekes lett volna bepillantani. A poénok szokás szerint ülnek és a rajzra sem lehet kifogás egész rész alatt.
Eközben tovább zajlik körülöttük természetesen a Summers Rebellion és azt is megtudjuk, miért is kellett Madroxnak a jövőbe jönnie, ami kezd halványan összekapcsolódni a jelenbeli szállal, ahol két személy felett is átveszi valaki az irányítást. Egy csapattag felett és az egy ideje karakterlimboban lévő Shatterstar felett. Bevallom, utána kellett nézzek, ki is ez a mutáns, azon túl, hogy Liefeld pózőr X-Force-ából szalajtották. PAD és DeLandro eléggé átfazonírozták, reméljük nem csak külsőleg, hanem jellemileg is izgalmasabbá tették, ahogy azt már korábban más figurákkal, akikben több potenciál volt, mint gondoltuk (ld. még az elején maga Layla).
Geomailer

X-Men: Legacy #224

Történet: Mike Carey
Rajz: Scott Eaton
(Marvel Comics)

Lezárult Carey Vadócra koncentráló sztorija, a következő számmal pedig az egész eddigi átkötést adó X-profos szálnak is vége lesz, hogy két kötelező Dark Reign-kör után átadja helyét az új hosszútávú főszereplőnek, várhatóan éppen Vadócnak. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mi is történt Vadóccal most.
Merthogy történt, nem kis dolog, bár a karakter története során már annyiszor esett át az erejét érintő változásokon, hogy a mostanira is akár legyinthetnénk. Amiért nem tesszük, az az, hogy Carey egyrészt szépen végigzongorázta az eddigi karakterváltozásokat –akár a belső narrációval, akár képileg “említve” csak, akár mindkettő-, másrészt várhatóan még egy jó darabig az ő kezében marad a hősnő, tehát nem fogja valaki más gyorsan semmissé tenni. Ráadásul megnyugtató, mondhatni megérdemelt az a helyzet, amit a karakter eddigi megpróbáltatásai után elért. Ennek a bemutatása, mint már említettem, a múltra reflektálással kellően kibontott, a jelenben viszont hiányoltam a szereplők részletesebb reakcióját, a változás kellő kifutását, lereagálását, vélhetően erre későbbi számokban kerül majd sor. Az a pár oldal Gambittel azért a két karakterre nagyon jellemző és rajongóik elégedetten olvashatják.
A grafika legtöbbször jól kidolgozott, néha becsúszik egy-két elnagyolt elem, de összességében kifejező és a színek sem túl hivalkodóak.
Geomailer

Oldalak: 1 2 3 4 5