Heti Marvel 08/35-36

Mighty Avengers 17: Újabb Secret Invasion tie-in, újabb háttérsztori az invázióhoz, ami ezúttal Hank Pymet veszi górcső alá. Illetve nem őt, hanem egyik imposztorát. Merthogy, mint kiderül, több skrull volt, akik őt személyesítették meg. Csinos kis ötlet, ami szándékosan vagy véletlenül, de megmagyaráz pár dolgot a karakter viselkedésével kapcsolatban az utóbbi hónapok képregényeiből. Egyébként ennél többet nem tudunk meg, szóval ennek a számnak ennyiben ki is merül az információtartalma, de ez egyáltalán nem baj. A sztori egyszerű, de látványos, dinamikus, és jól megírt. Kezdetben egy dialógusra koncentrál a Pymet és a Dum Dumot megszemélyesítő két skrull között, amiből kiderül, hogy előbbinek komoly kétségei támadtak az invázió kivitelezhetőségével kapcsolatban (megemlíti pl. a Skarlát Boszorkányt – kíváncsi vagyok, Bendisnek van-e bármi terve vele a crossoverrel kapcsolatosan, elvégre szép kerek lezárás lenne, ha karaktere a Káosz után itt kapna ismét nagy szerepet; nehezen kihagyható ziccer). Persze társának több se kell, hogy veszélyesnek és likvidálandónak minősítse, úgyhogy a képregény második fele egy hosszú, de kreatív és ügyesen megrajzolt csata az óriás Pym-skrull és őt üldöző társai között. Ami engem illet, vevő vagyok rá. Ahogy vevő vagyok mindenféle ehhez hasonló információmorzsára (még ha nem is igazán jelentős), ha Bendis jól tálalja őket.

Ms. Marvel Annual 1: Brian Reed Pókembert ír, méghozzá (ld. a következő oldalakon) ebben a hónapban kétszer is. A Secret Invasion tie-inben nem sok sikerrel járt (bár abban igazából nem is szerepel Póki), itt viszont már jobban ráérzett a karakterhez szükséges hangulatra. Ms. Marvel és mindenki kedvenc hálószövője egymásba botlanak a városban, és előbbi rögtön rakná is a karperecet utóbbira, akinek ez nem különösebben van ínyére. Rövid bunyó után rájönnek, hogy egyesíteniük kell erejüket (naná), mert egy jókora robot tör-zúz a város utcáin (hisz a Marvel-féle New Yorkban vagyunk). Érdekes kis Annual ez, sok haszna és értelme nincs, már azonkívül, hogy Reednek alkalma van Pókembert írni – aki amúgy sokkal inkább főszereplő itt, mint a hígagyú szőkeség, akinek képregényében vendégszerepel. Egyébként a sztori olvasható, de nincs benne semmi különös. A várost fenyegető veszedelem kapcsán Reed viszonylag kreatív, a poénok tűrhetőek, az akció korrekt, Mark A. Robinson sokszor önmagukban humoros képei teljesen rendben vannak. Minden jó, de semmi nem annyira, hogy maradandó benyomást tegyen. Szóval ez egy mérsékelten érdekes képregény, amivel senki nem veszít sokat, ha kihagyja, de azt sem mondhatom, hogy bánni fogja, ha rászán tíz percet az elolvasására.

New Avengers 44: O-ó, az Illuminati. Minden elismerésem azért, amit Bendis a Secret Invasionnel csinál, de attól még nehezen felejthető tény marad, hogy ennek a csapatnak az összehozása az egyik legfeleslegesebb lépés volt a Marvel egész története során. Merthogy szigorúan nézve, összes eddigi szerepük annyi volt, hogy a Kree-Skrull háború következtében alaposan magukra haragították a skrullokat, és így részben felelőssé tehetők a jelenlegi invázióért (nem beszélve arról, hogy jókora genetikai anyaggal szolgáltak nekik tervük véghezviteléhez). Csakhogy ezt kevésbé nyakatekert módon is el lehetett volna intézni. Nade sebaj, lássuk mit hoz ki a dologból Bendis most. A sztori évekkel ezelőtt kezdődik, amikor az Illuminati Xavier professzor javaslatára összeül, hogy a skrullok esetleges válaszcsapásáról folytassanak diskurzust. Hamarosan kiderül azonban, hogy Xavier kivételével (aki skrull) mind klónok, és a skrullok egy kísérletében vesznek részt. Céljuk, hogy a szuperhősök gondolkodásmódját (egész pontosan: Reed Richardsét) használva megtudják, hogy vegyülhetnek el az emberek közt úgy, hogy se mutáns érzékek, se telepátia, se technológia, se mágia ne fedje fel valódi kilétüket. A dialógusok életszerűek és pörgősek, az akció rövid és lendületes. Bendis tudja, hogy kell elmesélni egy sztorit, a New Avengers 44 hatásmechanizmusát, dramaturgiáját egyetlen rossz szó sem érheti (az utolsó oldalak egyenesen hátborzongatóak), és persze itt van még Billy Tan, aki fantasztikusan jól rajzolja a skrullokat… de… De egy egész skrull birodalom hiába töri a kobakját egy problémán, amit aztán Reed pár perc (na jó, legyen pár óra…) alatt hipp-hopp megold. Persze tudom, szuperhős, szuperagy, szuperokos, sőt, szuperzseni, de ez azért talán mégiscsak túlzás kicsit. Ezzel bizony most került egy kis csúnya folt az eddig makulátlan Secret Invasionre.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7