Heti Marvel 08/35-36

A nyár még mindig érezteti hatását, mert a múlt hetem megint úgy elszállt, mintha nem is lett volna – így aztán az akkori és a mostani Marvel-adagot ismét kénytelen vagyok egyben prezentálni nektek, idén remélhetőleg utoljára. És hogy mivel is találkozhattok bentebb? Az ígéretes, új Pókember-történet, a New Ways to Die tovább dübörög, és igen, még mindig ígéretes. Aztán persze nincs szünet a Secret Invasionben sem, végre folytatódik Mark Millar állítólag máris megfilmesítés előtt álló Kick-Ass című sorozata, és… és… de felsorolni is nehéz, mi mindenről lesz még szó, úgyhogy egyszerűbb, gyorsabb és hatásosabb, ha csak simán rákattintotok a tovább gombra.

Amazing Spider-Man 569-570: New Ways to Diey, második és harmadik rész. Megvallom, kicsit aggódtam, mert bármilyen jól sikerült is az első szám, az utóbbi hónapok Pókembereinek megvolt az a rossz szokásuk, hogy még egy ígéretes kezdet után is rendre elmerültek a trutyiban. De Dan Slott továbbra is nagyszerűen kézben tartja a sztorit, ügyesen, remek ritmusérzékkel fonja a különböző szálakat, jól bánik a karakterekkel, és remek dialógusokat ír. Szóval lássuk, mi is történik itt: a Thunderbolts, Normannel az élen, rászáll Pókemberre, és – mivel kapcsolatot sejtenek kettejük közt – Peterre is, a rákból csodával határos módon kigyógyult Eddie Brock újabb átalakuláson megy keresztül (igen-igen, Anti-Venom, hülye név, amin élcelődtem már eleget, de ki tudja, talán még érdekes is lehet…), May néni hajléktalanszállóján is furcsa dolgok zajlanak a háttérben, dübörög a korrupciós manőverekkel színesített szenátorválasztás, és Norman és Harry is megejtik nagy apa-fiú beszélgetésüket. Szóval azonfelül, hogy az egész egyszerűen izgalmas, fordulatos és végre (VÉGRE!!!) baromi élvezetes olvasni, úgy látszik, Slott nekiáll összefogni az elmúlt hónapokban hanyagul ide-odahajigált és aztán parlagon hagyott mellékszálakat is. Talán még a végén tényleg lesz valami értelme az egésznek… sőt, talán még Menace karakterének is lesz valami értelme, elvégre az 570. rész utolsó oldalából akár még valami jó is kisülhet… Ezekután még az ifjabb Romita rajzainak is képes vagyok örülni (és egyébként tényleg egészen hangulatosak). Reménykedjünk, hogy marad a színvonal, és oly hosszú idő után kapunk egy tényleg remek Pókember-sztorit.

Angel: Revelations 4: Közeledünk ennek a remek kis mininek a végéhez, és miután Aguirre-Sacasa már szépen és érzékletesen, mégis visszafogottan boncolgatta a felnőtté válás, a tinédzserlét és persze a mutáns kérdés problémáit, most Warren hőssé válásának folyamatát meséli el. És ennek pontosan így is kell lennie, ez a következő logikus lépcsőfok. Nagyon szépen halad előre a sztori, legyen bármilyen egyszerű is, úgy néz ki, hogy az író a karakter minden fontos aspektusára gondosan kitér. Warren először a barátját molesztáló iskolai lelkész bukását és letartóztatását intézi el, majd pedig végül szemtől szembe találja magát a gyilkos vallási fanatikussal, aki már részek óta a nyomában van. Aguirre-Sacasa kijátssza a vallási téma kártyáját is, Warren a lelkésznek valódi angyalként jelenik meg, a gyilkos által mutánsvadászatra kényszerített kislány hangját pedig mint Istenét hallja a fejében. És persze ott vannak még Adam Pollina rajzai, amik – bármily jól legyen is írva – kezdettől fogva a mini megvásárlása melletti érvek legfontosabbikát jelentették. A templomi képek gyönyörűek, Angyal szárnyait egészen lélegzetelállítóan sikerül ábrázolnia, de az utolsó oldalak tűzvésze is igen látványosan jelenik meg – és ha az alkotópárosnak van egy kis esze (márpedig az eddigiek alapján nagyon is van), akkor a következő, egyben utolsó részben a pokoli lángok és az angyali Warren együtteséből valami egészen fantasztikus hangulatú finálé kerekedhet, ami jóval több lehet egy szokásos végső leszámolásnál. Eddig nem nagyon lehet negatívumokat emlegetni a Revelationsszel kapcsolatban, bízzunk benne, hogy ez nem a legvégére változik majd meg.

Daredevil 110: A négyrészes Cruel & Unusual befejezésében végre kiderül, mi is áll a kusza események hátterében. Az ártatlanul halálraítélt, de büntetését makacsul elfogadó férfi egy jókora kulimászba került az FBI „cél szentesíti az eszközt” gondolkodásmódjának köszönhetően, és persze Fenegyerekre hárul a hálátlan feladat, hogy a keményfejű szövetségieket észhez térítse – szóval, ököllel, bottal, fenyegetéssel, ahogy éppen szükséges. És közben ő maga is kicsit visszazökken a normál életbe, a Millával történt tragikus események után. Ed Brubaker és Greg Rucka egy igencsak ütőképes páros, ami nehezen tud hibázni, ezt már a szenzációs Gotham Central óta tudjuk. A Cruel & Unusual sem okozott csalódást, csavaros, roppant hangulatos és stílusos, sötét bűnügyi történet, amiben a szuperhős-szál szinte mellékes. Az elején kapunk egy dinamikus, remek akciójelenetet, aztán Fenegyerek még a vége felé kioszt egy-két pofont, de egyébként az egészet a nagyszerűen megírt, stílusos dialógusok viszik el a hátukon. És persze a Michael Lark-Stefano Gaudiano páros gyönyörűen realisztikus, túlzásoktól szokásosan mentes rajzai. Sokadszor kell leírnom, hogy ez még mindig a Marvel egyik (?) legjobb, és hosszú-hosszú idő óta legmegbízhatóbb állandó sorozata. Következő hónapban pedig jön Lady Bullseye, vagyis a női Célpont. Na, ez viszont furcsa ötlet… és ha nem Brubakerről lenne szó, most nagyon aggódnék.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7