Heti Marvel 08/26

New Warriors 13: Nekem ennyi volt. Ha a következő hónapban is elolvasom a New Warriors aktuális részét, az számomra is komoly meglepetés lesz. Átgondolatlan, koncepciótlan, ostoba, lapos és szánalmasan ötlettelen képregény ez. A 13. szám egyetlen „pozitívuma”, hogy már nem rosszabb, mint az előző. Hanem ugyanolyan pocsék. A sorozat megragadt a mélyponton, és dögöljek meg, ha csak egy szikrányi esélyt látok rá, hogy (a jó irányba) elmozduljon onnan. Az első két oldalon Tony Stark bízza meg a New Warriros elfogásával a korábban már megismert két rendőrtisztet – ennek az aktuális sztori szempontjából nincs sok jelentősége, viszont az íróknak sikerül az utóbbi két év legcsúnyább sztereotípiái szerint – vagyis arrogáns, agresszív, egoista tahóként – ábrázolni őt. Persze nyilván nem könnyű feladat szimpatikusnak láttatni valakit, aki egyébként a tényleges főhősök ellenlábasa – viszont Grevioux javára legyen mondva, legalább nem végez félmunkát, és következetesen elbukik minden létező szempontból. Ahogy ezt követően is. A képregény további része egyelten nagy (illetve kicsi) csata a New Warriors és a teljesen személytelen, érdektelen, fantáziátlan robotizé ellen, ami már három rész óta téblábol itt szerencsétlenül, vékonyka ürügyként a teljesen ötlettelen akcióhalmazra, ami valami félvállról bedobott MacGuffin körül forog. Karakterek továbbra sincsenek, egymással felcserélhető maszkos emberalakok ugrabugrálnak ide-oda, kicsit küzdenek, kicsit menekülnek, épp kifutnak a felrobbanó helyszínről stb. Az akcióknak semmi struktúrája, egyik dolog minden kapcsolat nélkül, következetlenül követi a másikat, miközben a dögunalmas káoszban egydimenziósnak is sovány dialógusszerűségek és kétpanelenként elsütött, buta bekiabálások („Vigyázz!” „Gyerünk!” „Tarts ki!” „Megvan!”) vallanak totális kudarcot valamiféle kohézió megteremetésében. Egyszerűen olvashatatlan. Szemétdombra az egésszel!

Runaways 30: Hoppá, megjelent végre Joss Whedon hatrészes Runaways sztorijának befejezése. Nem is értem, miért siettek vele ennyire, hisz még csak alig négy hónapos késésben van. Egyébként Whedon itt újra eljátszotta tökugyanazt, amit az Astonishing X-Menben A fantasztikus kezdés után a sorozat egyre hanyatlott és hanyatlott (bár még a „mélyponton” is egészen színvonalas volt), de aztán a fináléra összekapta magát, és mesterien egybegyúrt humort, érzelmeket, karakterrajzot és akciót, és olyan szépen zárta le az egészet, hogy pislogni sem tudtam az olvasása közben. Ha valaki már nem emlékezne rá, hol tartottunk, mikor az utolsó szám i.e. 200-ban megjelent …: a szökevény szupertinédzserek nyakig merültek az 1907-es év nagy bandaháborújába, amit mindenféle szuperképességekkel felruházott utcai gengszterek és rendfenntartók vívtak egymással. Mindeközben Vic beleszeretett egy helyi lányba is, aki mint kiderül, az egész időutazásos sztori kulcspontja. A sztori fő problémája az volt, hogy ebbe a 100 évvel korábbi környezetbe Whedon tucatnyi új mellékszereplőt dobott be, akik akár még érdekesek is lehettek volna, ha több idő jut rájuk, viszont az olvasó így igen hamar elveszett a nevek és bandák szinte végtelennek tűnő kavalkádjában. Még ha sikerült is az írónak tető alá hozni egy-egy remek, karakter meghatározó jelenetet mindegyik ilyen, egyébként igen ígéretes melkékfigura számára (és valóban sikerült), ez a zsúfoltság akkor sem vált a Runaways javára – a helyzeten pedig kicsit sem segített, hogy három hónapokat kellett várni az új rész megjelenésére. Viszont most kiváló érzékkel, egy-egy jól átgondolt jelenettel lépteti le ezeket a szereplőket, miközben a hangsúly a bandaháború és az időutazósdi helyett a személyes történetek felé tolódik el. Lehetett ugyan sejteni, hogy a jelenbéli öregasszony, a Vezér megbízója, valamelyik ismert szereplő felnőtt énje lesz, de Whedon nem is annyira magára a fordulatra épít, hanem érzelmi hatásaira – azokat pedig gyönyörűen játssza ki, és egy rendkívül emlékezetes, édeskeserű lezárást kanyarint, pontosan olyat, amilyenre ennek a sorozatnak szüksége van. Michael Ryannel pedig soha nem is volt semmi baj: szépen, hangulatosan rajzol, nagyszerűen teremti meg a XX. század eleji New York hangulatát, és az arcokat is jól eltalálja. Jövő hónapban érkezik Terry Moore és Humberto Ramos párosa – bármit csináljanak is, ezután nem lesz könnyű dolguk.

She-Hulk 30: És itt van Peter David, akiben sosem kell csalódnunk. Írjon Hulkot, X-Factort, Pókembert, vagy bármi mást, képtelen cserben hagyni az olvasókat. A She Hulk szokásosan ötletes, vicces, szórakoztató 30. része David sztorijának ideiglenes lezárása a Secret Invasion idejére, hisz következő hónapban már Amazon is bőrén érzi majd a skrull inváziót – ráadásul magával az X-Factorral is kénytelen lesz szembeszállni (tehát David egy kis crossovert tervez a crossoveren belül – már alig várom). Hősünket kiengedik a börtönből, hogy elgyepálhasson egy, a város számára egészségtelenül nagyra nőtt, maga körül törő-zúzó fickót, aki egészen véletlenül (illetve, mint kiderül, nagyon is szándékosan) annak az immár elhalálozott szerencsétlennek az egykori testőre, aki eredetileg rács mögé juttatta. De a helyszínre érkezik Hercules is, és gyorsan ki is derül, hogy bizony istenek keze van a dologban. Apropó, Hercules. Hihetetlenül frissítő érzés látni, hogy még akad egy-két képregény a Marvel gordiuszi kontinuitáscsomójában, amelynek írója-szerkesztője érdemesnek tartja megjegyezni, hogy az aktuális sztori egy másik sorozat két hónappal ezelőtti részét megelőzően játszódik. Csak hogy tudjuk, nem teljesen hülyék és/vagy kollégáik iránt közömbösek odaát. Kis dolog ez, és talán máris túl sok karaktert pazaroltam rá, de a fenébe is: épp azért, mert ilyen kis dolog, megtisztelhetnék vele az olvasót máskor is (na persze, ha valaki hat helyen van egyszerre, azt már semennyi lábjegyzettel nem lehet kimagyarázni…) Nade vissza a témához: a nyilvánvaló csatajelenet mellett ismét bepillantást nyerünk zöld hősnőnk szerelmi életébe (egy kis hancúr Herculessel, amit Amazon kifejezetten egyszerű és emberi magyarázattal indokol meg), Jazinda is megkapja a maga jelenetét, mi pedig instant reakcióját a kezdődő invázióra, végól egy kis fordulat nyilvánvalóvá teszi, hogy ehhez a sztorihoz David később még visszatér. Összességében az új She-Hulk… nos, ha rendszeresen olvasod a Heti Marvelt, vagy Davidet (legjobb, ha mindkettőt), akkor tudod magadtól is.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7