Heti Marvel 08/26

Immortal Iron Fist 16: Ed Brubaker már távozott a sorozatból, ez a 16. rész pedig Matt Fraction számára is az utolsó. Az utóbbi időben (jogosan) egyre felkapottabbá váló író szépen köszön el Danny Rand karakterétől: képregénye kellemes levezetése a bő egy éves sztorinak, amely az Iron Fist örökség bevezetésével kezdődött, és két hónappal ezelőtt (egy rövid, egyrészes kitérőt megelőzően) K’un-Lun városának epikus csatájával ért véget. Az események láthatóan új irányt szabtak hősünk életének: úgy dönt, felszámolja a Rand vállalatbirodalmat, és pénzét mostantól kizárólag arra használja, hogy segédkezzen a világ bajainak megoldásában. Ez persze tipikusan amerikaiasan és giccsesen hangzik, de Fraction ügyesen írja meg: szimpla, de erőteljes dialógusokkal támasztja alá, és mellőzi a nagy, melldöngető szavakat, így az ötletet minden gond nélkül elfogadtatja a nézővel. Az ugyan kicsit (?) túlzás, hogy saját kezűleg eteti a hajléktalanokat az utcán, mert hát mi értelme van milliárdos szuperhősnek lenni, ha úgy próbálsz segíteni az emberiségen, ahogy bármilyen átlagember is tud, ha akar? De ezt leszámítva minden a helyén van, és Fraction gondol Danny világsegítő akciójának minden lehetséges aspektusára az Új Bosszú Angyalai pénzelésétől kezdve legnagyobb barátjával, Luke Cage-dzsel közös, régi „vállalkozásának” felélesztéséig. És emellett még jut idő Misty Knighttal való szerelmi kapcsolatának rövid ábrázolására, illetve megkérdőjelezésére, és K’un-Lun hat másik bajnokára is, akikkel közösen keresik az előző sztori végén említett nyolcadik várost – már ha létezik egyáltalán. Vagyis Fraction nem csak levezet, hanem a labdát is alaposan feldobja utódjának: elvezeti Dannyt élete egyik legfontosabb pontjára, ahol bizonyos területeken új irányba indul, míg másokon továbbra is válaszút előtt áll (de a legszebb „ajándék” Danny felfedezése a képregény legvégén az eddig élt Iron Fistekkel kapcsolatban) – szóval Duane Swierczynski, a Cable írója (megpróbálok nem teljesen pesszimista lenni) innen sokfelé haladhat tovább. Reménykedjünk benne, hogy felér majd elődeihez.

Marvel 1985 2: Ajjaj. Ez még csak a második rész, és a sztori máris megbicsaklani látszik. Bajban lennék ugyanis, ha le kellene írnom, hogy pontosan mi történik ebben a részben, és az hogyan mozdítja előre a cselekményt. Az első szám végén Toby a való világba szabadult szupergonoszok elől menekült, és közben egyenesen belefutott a Hulkba – aki ekkoriban ugyebár Bruce Banner elméjével dicsekedhetett, úgyhogy meg is próbálja győzni ifjú hősünket, hogy nem kell tartanai tőle. Aztán felbukkan a Bulldózer, kezdődik a bunyó, Toby pedig elrohan, és a képregény maradék lapjait azzal tölti, hogy megpróbálja meggyőzni apját, hogy valóban azt látta, amit, majd pedig azon morfondírozik, hogy tényleg így van-e, és biztosan nem érzékszervei (na és a túlzásba vitt képregény-olvasás) csapták be. Millar ezt jelentéktelen kis családi drámácskákkal színesíti, majd a szám végén a rosszfiúk ténylegesen támadásba lendülnek. Na, azért nem rossz ez, csak úgy tűnik, mintha teljesen egy helyben toporogna, hiszen szinte semmi olyat nem tudunk meg, amit az első részből már ne tudtunk volna. Ami új, hogy Toby apjának van valami kis piszkos/kényelmetlen ügye a múltjában, egy szanatóriumban pihenő egykori osztálytársával kapcsolatban – közben Toby az elvált szülők gyermekéről szóló történetek sablonjaiban gázol térdig (rühelli mostohaapját, nehezen jön ki anyjával…), pedig az első rész alapján úgy tűnt, ezeket sikerül majd elkerülni. Kicsit aggasztó, hogy Millar a való világban garázdálkodó szupergonoszok ígéretes koncepcióját egy híg tinédzser-drámával akarja kombinálni (és már most látom, hogy a kötelező moralizálásokat is megkapjuk majd – ez ugyanis nem egy szokásosan cinikus Millar-műnek ígérkezik), és valljuk be, az írónak finoman szólva nem ez az erős oldala.

Mighty Avengers 15: A héten érkezik mindkét Avengers-cím, így most egyszerre két háttértörténetet is kapunk a Secret Invasionhöz. Míg a New Avengers Jessica Drew-val, és pár egyéb eseménnyel foglalkozik, a Mighty Avengers kizárólag Hank Pymet állítja a középpontba. Vagyis megtudjuk, mikor cserélték le őt a skrullok, hogy húztak ki belőle információkat előtte, és még azt is, hogyan voltak képesek hatástalanítani Vasember páncélját. Szóval itt egy újabb rész, ami piszkosul jól össze van rakva, és olyan szépen simul bele a kontinuitásba, olyan zökkenőmentesen utal vissza korábbi történetek bizonyos részleteire, és tölti fel őket plusz jelentéstartalommal, hogy öröm nézni. Úgy látszik, még annak is jelentősége lesz, hogy Darázs a szimbiótatámadás során hipp-hopp óriásméretűvé tudott növekedni. És ami Pym sorsát illeti… nem valami kesztyűs kézzel bánnak el vele, úgyhogy még az is lehet, hogy (legalábbis amíg fel nem támasztják…) befejezi pályafutását a Marvelnél. Elvégre egy ekkora crossoverbe már csak parasztvakítás gyanánt is kell egy-két „nagy halál”, és ha a kiadó hősei közt vannak különösebb gond nélkül beáldozhatók, akkor Pym mindenképpen egy közülük. Különösen érdekes a skrullok átalakulásának folyamata. Bendis egy új módszert mutat be, ami furcsa, vélhetően vallási tartalmú rituáléjával bőven túlmegy a már megszokott, egyszerű átváltozásokon – és nyilván ez a titka annak, hogy a skrullokat nem lehet lebuktatni. Kíváncsian várom, az író mit hoz ki ebből, milyen jelentősége lesz majd a későbbiekben (mert bizony úgy tűnik, itt a sztori még több eleme áll komoly kapcsolatban egymással, mint hittük – csak aztán ne essen szét). Reed ugye már megfejtette a titkot, de ő jelenleg egy absztrakt festmény laborjának padlóján, úgyhogy Bendisnek még lesz ideje játszadozni a dologgal. A rajzokat ezúttal John Romita Jr. szállította, ami nem túl jó hír, viszont Klaus Janson és Tom Palmer kihúzásai meglepően sokat finomítanak megszokott, durva és szögletes vonásain – viszont a hátterek ettől még sok helyütt csúnyán elnagyoltak maradnak. Mellesleg vicces a Marvel ismertetője: írják, hogy egy nagy imposztorról derül ki, mikor cserélte le az igazi hőst, de azt persze nem árulhatják el, hogy kiről van szó, ahhoz meg kell venni a képregényt. Közben a borítón Pym egészalakos képe feszít. Ügyesek vagytok, fiúk!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7