Alan Moore – Batman: A gyilkos tréfa (esszé)

Érdekességek

• Hogy kicsit pontosítsam a fenti állításomat: Joker három kiötlője egész pontosan Conrad Veidt Gwynplaine-jéről mintázták a pszichotikus bohócot. Conrad Veidt A nevető ember 1928-as filmadaptációjában alakította a címszereplőt.
• A DC nemrég újraindította a sorozatait, és ennek következtében Barbarát megint Batgirlként láthatjuk. A tolószékhez kötve a későbbiekben kénytelen volt feladni ezt az álarcos személyiségét, és Orákulum néven a háttérben, egy számítógép előtt segítette bűnüldöző kollégáit. Többször is szóba került, hogy a szuperlények és félistenek világában miért is nem lehetett meggyógyítani a sérülését – a valóságban ez a Moore iránti tisztelet volt. Azonban ebben a hónapban a teljes univerzumot újraindították, aminek következtében Barbara ép és egészséges. Van, amit egyetlen szuperhős sem tud megoldani, a kiadó szerkesztői azonban igen.
• A magyarul is megjelent Hush visszatér (#1, #2, kritika) történet igyekszik kanonikussá tenni Joker A gyilkos tréfában olvasható eredettörténetét, ám a képregény visszhangja odakint meglehetősen negatív volt.
• Joker szexualitásáról – ahogy karakterének többi jegyéről – számtalan elmélet (Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”) született már. Azonban annak ellenére, hogy egy időben a DC fejesei összehozták Harley Quinnel, ez a kapcsolat leginkább abból állt, hogy Joker miként manipulálja és bántalmazza “barátnőjét”, már amikor nem akarja eltenni láb alól. Batmant legalább annyit becézi, mint Harley-t, Grant Morrison Arkham Elmegyógyintézet (bemutató, kritika) című történetében ellenfele fenekét fogdossa… mindezek ellenére csupán egyszer láthattuk, hogy valakit is megerőszakoljon, ez pedig a 2008-ban kiadott, kontinuitáson kívüli Joker minisorozatban történt.
• Ha valaki szeretné tudni, milyen viccet mesélt Joker Batmannek a történet végén, az már meghallgathatja a YouTube-nak köszönhetően, Red Skelton előadásában. Moore tőle kölcsönözte ezt a viccet, ami megint csak egy jellemző írói fogása a vén skótnak: vesz egy teljesen hétköznapi elemet a pop kultúrából, és azon keresztül mélyíti el a képregényhősök karakterét:

  A vicc egyébként így hangzik:

  Ott volt az a két fickó a bolondokházában… és egyik este elhatározzák, hogy, hogy nem akarnak többé elmegyógyintézetben élni. Ezért elhatározzák, hogy megszöknek. Így aztán felmennek a tetőre, és ott, egy keskeny résen keresztül kilátnak a város háztetőire, amint szétterülnek a holdfényben… szétterülnek a szabadságra. Akkor az első fickó minden gond nélkül kiugrik. De a barátja, az nem meri megtenni ezt a lépést… tudja… mert tudja, attól fél, hogy lezuhan. Ekkor az első fickónak támad egy ötlete. Azt mondja: „Hé! Itt van a zseblámpám. Megvilágítom vele a házak közötti átjárót és akkor a fénycsíkot követve át tudsz sétálni ide, utánam.” De a másik egyre csak rázza a fejét. Azt… azt mondja… azt mondja: „Mit képzelsz, azt hiszed őrült vagyok? Biztos eloltanád a zseblámpát, épp mikor félúton vagyok.”

Az írás eredetileg az sfmag.hu-n jelent meg 2011. november 14-én.
Ajánlott olvasnivalók:

• Batman: A gyilkos tréfa – Te mennyit viselsz el, mielőtt megőrülsz?
• Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”
• JOKER – Nem Joker

Oldalak: 1 2 3 4