Alan Moore – Batman: A gyilkos tréfa (esszé)

„Mostanában sokat gondolkodom magáról meg rólam. Arról, hogy mi fog történni velünk a legvégén. Ugye meg fogjuk ölni egymást?” – Batman Jokerhez.

Életem első Batman képregényét hét évesen olvastam. Unokabátyám kint hagyta elérhető helyen, én pedig, mint minden kisgyerek, aki meglehetősen szabadon értelmezi a tulajdon fogalmát, lecsaptam rá. Különös egy élmény volt. Egészen addig Batmannel csak a Pro7 műsorán találkoztam, és az egyetlen egy emlék, ami felrémlik, hogy Robinnal együtt robotpingvinekkel baseballoznak, és ha csak egy labdát nem sikerül elütniük, vége a világnak – meglehet, nem véletlen, hogy a többire nem emlékszem. A gyilkos tréfa ezzel szemben egy meglehetősen markáns élmény volt, akkor is, ha kiskölyökként még nem sok mindent értettem belőle, ahogy akkoriban azt sem figyeltem, ki írta a képregényt – visszagondolva ironikus, hogy a legelső általam olvasott szuperhős-történet kedvenc képregényíróm tollából származik, amiről sokáig nem is vettem tudomást.

Persze hét évesként a „tizenhat éven felülieknek” felszólításról sem vettem tudomást, elvégre apró betűkkel elrejtették ezt a figyelmeztetést a hátoldalon, márpedig egy gyerek rendelkezik annyi logikával, hogy ne a hátoldallal kezdje, hanem a címlappal, és így menjen az elejétől végéig, egymás után, sorjában. És különben is, ez a kitétel nem nekem szólt, hanem a szüleimnek, így ha tudok róla, akkor is figyelmen kívül hagyom. Amúgy sem találtam benne semmi megrázót: egy gyerek szemrebbenés nélkül képes olvasni zombikról, csontvázakról, és minden olyan rémségről, amiről tudja, az alkotók félelmetesnek szánták – ellentétben azokkal a dolgokkal, amikről a felnőttek görcsösen meg akarják győzni a kölyköket, hogy voltaképpen kedvesek és aranyosak. Joker egy félelmetes gazember, de anyukád egyszer sem kényszerített rá, hogy ülj az ölébe.

De elég is a nosztalgiából – lássuk inkább, mi az, amiért érdemes elolvasni a szóban forgó művet, és mi az, amiért érdemes emlékezni rá! Dante Isteni színjátékáról szokás azt mondani, hogy amennyiben ez lenne az egyetlen írásos emlékünk a középkorról, akkor is tudnánk minden lényegeset a kor embereinek gondolkodásáról. Ugyanígy, aki csak A gyilkos tréfát olvasta, az már megtudhat minden fontosat Batmanről, Jokerről, és kettejük kapcsolatáról.

A két karakter egymás ellentétpárja, és ezt a képregény remekül be is mutatja. Batman képviseli a Rendet; egy komor, mosolytalan alak, aki fekete bőregérruhába öltözik, hogy ráijesszen a bűnözőkre. Joker ezzel szemben a Káosz mellett tette le a voksát; egy rikító külsejű, vigyorgó pszichopata, aki tisztes állampolgárokat terrorizál. A történet mozgatórugója éppen az, hogy Joker meg akarja győzni ellenlábasát arról, hogy ők ketten mennyire hasonlítanak egymásra.

Oldalak: 1 2 3 4