Alan Moore – Batman: A gyilkos tréfa (esszé)

Mert, mint kiderül, több közös van bennük, mint azt elsőre hinnék. Az ellentétpárok ugyanis általában csak néhány dologban állnak szembe egymással, a többiben megegyeznek. Az egyik esetünkben egyetlen rossz nap. Egyetlen rossz nap változtatta Bruce Wayne-t Batmanné, és egyetlen rossz nap teremtette meg Jokert is. A gyilkos tréfa története ennek megfelelően két idősíkon fut: az egyik a jelen, ami a két képregényalak macska-egér játékát mutatja be, míg a másik Joker eredettörténete.

Alan Moore hihetetlen érzékenységgel festi meg annak a szánalomra és szimpátiára egyaránt méltó kisember figuráját, aki otthagyta laborasszisztensi állását, hogy felcsapjon komikusnak… és rájöjjön, erre a hivatásra teljesen alkalmatlan. Márpedig sürgősen pénzt kell találnia: a felesége gyereket vár, ő pedig nem akarja, hogy a családja egy szegény bérházban élje le az életét, adósságokban úszva. Így aztán elfogadja néhány kétes figura ajánlatát…

Hihetetlen érzékenység… amit Moore a történet elmesélése után azonnal elmaszatol. „Nem vagyok benne egész biztos, hogy mi volt az. Néha így emlékszem, néha úgy…” vallja be Joker, miközben arra a bizonyos napra utal. „Ha majd egyszer múltam lesz, jobb szeretném, ha több választási lehetőségem lenne.” Ezzel Moore felkínálja az olvasónak is a választási lehetőséget, így egyszerre mélyíti el a karaktert úgy, hogy közben nem vesz el semmit az őt övező misztikumból, ami pedig az eredettörténetek veszélye. Lesz, aki elfogadja ezt a változatot, míg más csak egy őrült hamis emlékeinek tudja be.

Nem véletlen, hogy mind a Tim Burton által rendezett 1989-es Batman, mind a rá majdnem húsz évvel moziba került A sötét lovag ebből a történetből merítve alkotja meg Joker filmbéli karakterét. Míg azonban Burtonnél szinte egy az egyben láthatjuk a szűrőtartályos jelenetet, ami a bohóc bőrét halottfehérré változtatta, addig Nolan a több választási lehetőséget helyezi előtérbe. Emellett Nolan Jokere ugyanúgy bizonyítani akar, ahogy A gyilkos tréfabeli megfelelője: meg akar őrjíteni egy tisztességes embert, csakhogy megmutassa, hogy nincs egyedül, hogy bárki odajuthat, ahova ő.

Míg A sötét lovagban ez a tisztes ember Harvey Dent, addig A gyilkos tréfában Gordon felügyelő, akinek a szeme láttára lövi le a lányát, Barbarát. Ez persze csak a tréfa kezdete: Joker ezután elrabolja a nyomozót, megalázza és szembesíti, mennyire tehetetlen volt, mikor egy szerettét kellett volna megvédenie. Ha van A gyilkos tréfának kritizált eleme, az éppenséggel pont az, ahogy Joker elbánik Barbarával. Lelövi, levetkőzteti, majd fotókat készít róla az apjának… egyes elméletek szerint meg is erőszakolja, bár ezzel vitába szállnék: Joker ugyanis egy aszexuális pszichopata, aki ugyanúgy meztelenre vetkőzteti Gordont is, pusztán azért, hogy megalázza. Amennyiben a két karaktert felcserélnék – és ez nem is lenne teljesen elképzelhetetlen, tekintve, hogy Barbara korábban Batgirl volt, tehát Jokernek lehetne rá indítéka –, akkor is érhetné kritika amiatt, aminek kiteszi Gordon lányát. Ezeknek az elmarasztalásoknak azonban két dolog miatt van némi alapjuk: az egyik, hogy Joker azért lövi le Barbarát, hogy megőrjítse Gordont, és ez által bizonyítson Batmannek – tehát Barbara van a hierarchia alján. A másik, és ez sokkal lényegesebb az előzőnél: Gordon ép elmével megússza Joker terrorját, Barbara viszont egy életre tolószékhez lesz kötve.

És Batman? Hogy illik ő a képbe? Mint már korábban említettem, ők ketten egymás ellentétpárjai, ami meglehetősen általános jelenség a képregények világában. Az őrjöngő Hulk ellenfele az emberfeletti intelligenciával megáldott Vezető, a technokrata Vasemberé a misztikus hatalmaknak parancsoló Mandarin, az emberségéhez ragaszkodó Rozsomáké a vadállati Kardfogú. Ezek az ellentétpárok pedig rendre összecsapnak, mert egyik sem győzheti le véglegesen a másikat, így kialakul egy körforgás. És ez az, amiből mind Batman, mind Joker ki akar szabadulni, mindketten a maguk módján. Batman természetesen úgy, hogy segíteni akar az ellenfelén, ki akarja gyógyítani az őrületéből, mielőtt egyikük végez a másikkal.

Azonban már a kezdettől fogva mindketten kudarcra ítéltettek; a két figura inkább szimbólum, semmint élő, lélegző ember, és ez az, ami miatt Alan Moore a későbbiekben csalódottan nyilatkozott erről az alkotásáról. Ez persze nem azt jelenti, hogy egydimenziós karakterek lennének, ellenkezőleg. Mind Batmannek, mind Jokernek vannak emberi pillanataik, és olyan jelenet is akad, amikor mindketten levedlik emberi mivoltukat. Érdemes megnézni kettejük összecsapását: Joker örömtelen mosollyal, elszántan néz Batman sziluettjére, ami inkább tűnik egy óriási denevér, semmint ember alakjának. A két szereplő viadala részben arról is szól, hogy melyikük a félelmetesebb – Joker egy elmebeteg, de Moore szerint Batman se százas. Elvégre egy egészséges ember nem fog denevérnek öltözni, ha megölik a szüleit. Ez persze visszatérő elem Alan Moore-nál: nála a maszkot viselő igazságosztók vannak olyan kattantak, mint az ellenségeik, elég csak példának hozni Rorschachot a Watchmenből, vagy V-t a V, mint Vérbosszúból.

Néhány sorral feljebb említettem Joker örömtelen mosolyát, és ez egy nagyon lényeges elem: ugyanis, ellentétben mindkét filmadaptációval, Joker arca nem torzult el, így nem kényszerül folyamatosan vigyorogni. Tegyük hozzá, mindkét adaptáció ezen a téren Victor Hugo A nevető ember c. regénye előtt tiszteleg, aminek címszereplőjéről alkotta meg Bob Kane, Bill Finger és Jerry Robinson Joker karakterét. Ám – és ezt az alkotók is többször említették – míg A nevető ember Gwynplaine-je egy tragikus hős volt, akinek összevagdosták a képét, addig Jokernek az őrülete – belső sérülése – miatt torzul vigyorba az arca. Éppen ezért még megrázóbb, amikor a mosoly lehervad az arcáról.

Mert mi is maga A gyilkos tréfa? Egyrészt tekinthetjük ennek azt a terrort, aminek Joker Gordon felügyelőt teszi ki. Ugyanakkor Joker szerint maga az élet egy kegyetlen, gyilkos tréfa – nem véletlen, hogy mindenki belehal. És, ahogy tanúi vagyunk az ő múltjának, ezzel nehezen tudunk vitába szállni. Batman próbál, ám akkor Joker elmond egy viccet, ami tökéletesen leírja kettejük kapcsolatát, és megérteti ellenfelével, miért reménytelen az ő helyzete. Ez a címszereplő gyilkos tréfa harmadik értelmezése.

Oldalak: 1 2 3 4