Sérült emberek csatája – Hulk: Szürke

Hulkban mindig is szimpatikusnak találtam, hogy szuperhősképregény helyett egy szörnytörténetet kaptunk egy olyan hőssel, aki kicsit Edward Hyde, kicsit Frankenstein szörnyetege, kicsit King Kong. Éppen ezért ő nem a járulékos károkat igyekszik minimalizálni, hanem tör, zúz, rombol, mint egy porcelánboltba beeresztett bika. Többet is látjuk őt a vadonban, kietlen, kopár sivatagokban vagy fagyos fenyvesekben, mint Pókemberéket, akik, ha tehetik, ki nem mozdulnának a nagyvárosból.

Éppen ezért nem meglepő, hogy Jeph Loeb harmadik színes Marvel története (a Pókember: Kék és a Fenegyerek: Sárga után) sok tekintetben eltér elődjeitől. Míg az előző két képregény szereplői a barátnőiket gyászolják, miközben számos szupergonosszal néznek szembe, addig Banner itt Hulk születésén mereng el. Persze ezt is Betty halála kapcsán, amely mintán el lehet, el is kell merengni, elvégre az valahol nem kóser, hogy az összes hősnek illik elveszíteni szerelmét – ugyanakkor Jeph Loebnél a gyász már csak azért is személyes lehetett, mert nem sokkal a képregény megjelenése után vesztette el fiát, Samet, rákban. Nem csoda, ha akkoriban minden története valakinek az elvesztése körül forgott.

Ugyanakkor a Hulk: Szürke mégsem elsősorban a gyászra van kihegyezve, semmint inkább a bűntudatra. Banner sok mindent bán, amit Hulkként elkövetett, és talán ugyanennyit, amit saját magaként. Ugyanez elmondható ellenfeléről, Ross tábornokról, aki ugyan a világ minden kincséért sem vallaná be, de azért nem egy jelenetben láthatjuk a tettei által lassan felőrlődő férfit, aki persze mindezt macsósággal kompenzálja. Ezt neveznék napjainkban toxikus maszkulinitásnak, de ez a fogalom még sehol nem volt a karakter megalkotásakor, és nem igazán terjedt el Loeb és Sale képregényének megjelenésekor. Vele szemben a kísérletet akaratlanul veszélyeztető Rick egy felelőtlen, nagyképű gyerekként viselkedik, aki nem hajlandó felnőni – és aki saját bűntudatát még nagyobb szájjal kompenzálja.

Hamár szörnyek, volt egyszer egy szfinx nevű fenevad, egy igencsak ismert rejtvénnyel. Reggel négy lábon, nappal két lábon, este hármon. Érdekes látni, hogy a három férfi hősre koruktól függetlenül mennyire illik egy-egy időszak, és a bukásukat éppen az okozza, hogy annak a jellemzőihez görcsösen ragaszkodnak. Persze Rick a kölyök, aki megveti a felnőtteket – ugyanakkor Ross az, aki mindenáron tettre kész férfi akar maradni, miközben Bruce mereng, nézi a köldökét, és szentül hiszi, hogy fölötte áll az ilyen ostobaságoknak. Nem véletlen, hogy tiszta szívből megvetik egymást Rossal, ugyanis miközben teljesen idegen egymástól a világnézetük, mégis csak saját magukat látják a másikban.

Ross tisztában van vele, hogy nem lehet mindig a nagybetűs Alfahím, aki egy egész hadsereget vezet a harcba, hiszen már eljárt felette az idő. Nem is adatott meg neki egy fiúörökös, akin keresztül az ilyen jellegű vágyait megélhetné, ugyanakkor régimódi és hímsovén, aki a nőket passzív, otthonülő karaktereknek látja. Banner ezzel szemben hagyná, hogy elszaladjon mellette az élet, és kivonná magát a konfliktusokból, hiszen azok fölösleges, mások életét megkeserítő tényezők. Mégis, ahogy azt kelletlenül megállapítja, egy tömegpusztító fegyver megalkotásában vesz részt, a rákgyógyszer ellenszerének létrehozása helyett.

Az sem véletlen, hogy végig Bannerként hivatkozok rá Bruce helyett, ugyanis emberi alakjában távolságtartás jellemzi – amikor Hulkká változik, akkor lesz őszinte, személyes és sebezhető. Akkor látjuk, hogy kapcsolatot kezdeményez Bettyvel. Persze Hulk egy ösztönlény, Hyde-dal szemben a legőszintébb id-megtestesülés, aki nem gonosz, nem rosszindulatú, csak impulzív és önző. Tim Sale zseniálisan ábrázolja a tekintetében a haragot, a félelmet, a bűntudatot vagy az aggodalmat, amire már csak azért is szükség van, mert mint tudjuk, a szem a lélek tükre. Hulk pedig ugyanúgy egy lélekkel rendelkező teremtmény, mint a szuperegót megtestesíteni vágyó Bruce. Nem véletlen, hogy általában akkor tudnak tényleg elérni valamit, amikor összefognak.

A három főbb férfikarakter mellett egyetlen női szereplővel, Bettyvel találkozhatunk, aki sokáig csupán egy kedveséért aggódó, passzív figura, amilyennek a nőket a hatvanas években előszeretettel ábrázolták, és aki igazából csak akkor áll a sarkára, amikor magára marad Hulkkal. Mégsem tud kitörni az ő sorsát irányító akaró férfiak köréből, akiknek pedig erényeiket és hibáikat – velük szemben – nagyon is jól látja. Aki mind Rossban, mind Hulkban megpillantja a jóindulatot, akkor is, ha tudja, mindketten pusztító fenevadak, akiket saját dühük felőröl, miközben ízekre bontanák a világot maguk körül.

Ehhez pedig remekül asszisztál a kopár pusztaság, ahol nem nő semmi. Ahol nappal perzselő hőség uralkodik, éjszaka pedig vihar tombol. Amelyet a történet előrehaladtával katonai eszközök roncsai lepnek el a korábbi összecsapások mementójául. Tim Sale – Loeb gyakori alkotótársa – pedig remekül ábrázolja ezt a kietlenséget, miközben a hatvanas évek stílusát elegyíti az új évezred elvárásaival. A karakterek akár egy korai Marvel-képregényben is szerepelhettek volna ilyen külalakkal, emellett viszont nem egy kétoldalas panelt láthatunk, amitől a szereplők egyszerre tűnnek szabadabbnak és elveszettebbnek.

Az is a történet javára válik, hogy Hulk itt még nem olyan hihetetlenül erős, mint később. A szuperhősös történetek egyik átka, hogy kénytelenek mindig kicsit rálicitálni a korábbiakra, így az idők elteltével szinte minden karakterük erősödik és távolabb kerül az emberektől. Hulk ugyan itt is képes pusztítani, de még csak a képességeit próbálgatja, és ettől ő is sebezhetőbb lesz. No, nem is a csatamezőn szembesülhetünk igazán hihetetlen állóképességével, hanem egy csendes jelenetben, amikor láthatóan cseppet sem zavarja, hogy literszám ömlik rá a jéghideg eső, miközben Betty egy sziklaüregben védve van az elemektől.

A Hulk: Szürke az a képregény, ahol elődjeivel szemben az összecsapásokban nyoma sincs a hősiességnek, mindegyik tragédiában végződik, és még nagyobb tragédiát sejtet. Persze, talán a hősök legnagyobb átka, hogy a bölcsesség netovábbja azt jelenti náluk, hogy a világ olykor nem fekete-fehér, hanem szürke. Talán többre mennének, ha a többi színt is ismernék.

Pusztai Dániel

Cím: Hulk: Szürke
Szerző(k): Jeph Loeb, Tim Sale
Kiadó: Fumax
Ár: 5495 4100 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 168 oldal
Megjelenés: 2020.03.15.
Megvásárolható: Könyvesboltok és Képregényboltok
Online vásárlás: fumax.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: