Interjú Levivel, az idei Korcsmáros-díj várományosával

A Korcsmáros Pál-díj eredeti szellemiségével összhangban választotta meg a Magyar Képregény Szövetség zsűrije és a Korcsmáros család közösen Németh Leventét, azaz Levit az e hétvégi fesztiválon átadandó díj birtokosának. Ahogyan a szövetség fogalmazott, lelkes munkájának köszönhetően vált a történelmi képregény a hazai képregényes mezőny húzóágává. Tevékenységének hála nemcsak számos gyönyörű kivitelű albumot adtak ki hazai alkotóktól, ami önmagában is hatalmas eredmény, de sikerült magyar alkotók által jegyzett külföldi munkákat elhozni a hazai közönségnek és magyar albumokat megismertetni külföldi közönségekkel, ami már szinte példa nélküli fegyvertény. Németh Levente a Képes Krónikák kiadó „rezidens grafikusa”, Mészáros János kiadóvezető és forgatókönyvíró mellett a másik biztos pont. A 2017-es kezdetektől jelen volt, hol képregényrajzolóként (Királyok és keresztek), hol könyv- és arculattervezőként (Hősök Tere), hol pedig társ-forgatókönyvíróként (A népet szolgáltuk). Interjúnkat olvashatjátok az alkotóval.

A 2017-es Hungarocomix egyik nagy meglepetése volt a váratlanul felbukkanó, de több szegmensre kiterjedő koncepcióval bíró, szép kiállítású Királyok és keresztek album. A grafikusi szakmában ekkor már nagy tapasztalattal rendelkeztél, de a képregényes nyilvánosságban jobbára ismeretlen volt még a neved. Mivel foglalkoztál előtte? Mi vezetett a képregények felé?
– Hát igen, én a Képzőművészeti Egyetemen végeztem a tervezőgrafika szakon, és a mai napig ez a tevékenység teszi ki a napjaim nagy részét. A 90-es évek végén az ügynökségi, art directori állásomat feladva hoztunk létre egy saját grafikai stúdiót, ahol elsősorban arculatok, kiadványok és kampányok tervezésével foglalkoztunk. Azt gondolom, elég magas színvonalon, mert 2010-ben megkaptam az Aranyrajzszög díjat, amire azért vagyok igazán büszke mert a szakma képviselői szavazzák meg. Kicsit talán hasonló a Korcsmáros-díjhoz, mert ott is az elmúlt évek szakmai teljesítményét díjazták.
Viszont a rajzolás mindig fontos maradt számomra. Hiszen az ember azért megy a Képzőre, mert szeret rajzolni, aztán mivel felvették, lassan még azt is elhiszi, hogy tud is:). Azonban a tervezőgrafikai munkák nagy része nem kötődik a kézi rajzoláshoz, így lassan 20 évnyi munka után jöttem rá, hogy hiányzik az alkotás ezen vállfaja.
Az egyetemről ismertem a magyar képregényes szcéna néhány meghatározó alakját, Fehér Zolit, Cserkuti Dávidot, Haragos Pétert és próbáltam is követni rajtuk keresztül a magyar képregény alakulását.
2014-ben készítettem plakátot és arculatot a Kaposvári színháznak a IV. Henrikhez, és akkor, olvasva az eredeti Shakespeare drámát jöttem rá, hogy ezt jó lenne képregényben létrehozni. Neki is álltam, el is jutottam X (ahol az X nagyobb, egyenlő mint 30) oldalig, de be kellett lássam, nem sok értelme van (nem volt elég jó: természetesen nem az eredeti alapanyag, hanem amit létre hoztam)… Aztán (Mészáros) Jánossal beszélgettünk, hogy minek látnánk értelmét, mit lehetne közösen létrehozni, és akkor jött a Királyok és keresztek ötlete…

Amikor előzetesen értesítettelek a Korcsmáros-díjról, kérdésed az volt, hogy miért nem Mészáros Jánossal, művésznevén Sinonimóval együtt kaptátok a díjat. Tény, hogy mindketten motorjai vagytok a kiadónak, akár alkotóként, akár szerkesztői, szervezői, kiadói fronton. Hogyan jellemeznéd a munkamegosztást és munkakapcsolatotokat?
– A hagyományos, képregény író – rajzoló, vagy a kiadó vezető – művészeti vezető párosnál sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki az évek során közöttünk. A kétezres évek elejétől ismertük egymást. Minket bíztak meg egy-egy grafikai munkával, aztán évek alatt János meg-megjelent újabb és újabb megrendelésekkel. Sokat beszélgettünk, lassan épült a bizalom közöttünk, és aztán belevágtunk közös projektbe is. Kiderült számomra, hogy nagyon kreatív, nagyon jól ír, és érdekli is az írás. Én meg szerettem volna rajzolni. Adta magát a képregény, mint művészeti ág.
Nagyon sokat beszélgetünk, ötletelünk. Mindig vannak rövid távon megoldandó feladatok és hosszútávú tervek, gondolatok. Bár nem mindig mindenben értünk egyet, de szerencsére mindketten keressük a kompromisszumot, és minden döntésünk „két igenes”. János nagyon jó stratéga, szervező, gyorsan és hatékonyan lát át helyzeteket és a sokirányú tapasztalata nagyon sokszor jól jön. Én inkább vagyok az ötletelős, csapongóbb, rövidebb távon gondolkodó, viszont előfordul az is, hogy a szerepek megfordulnak… a lényeg, hogy nagyon jól egészítjük ki egymást. És valóban az volt az első gondolatom, hogy miért nem közösen kaptuk a díjat, hiszen nélküle semmit nem tudtam volna létrehozni. És persze a családom támogatása nélkül – de ezt szerintem minden alkotó nevében elmondhatnám. :)

A Királyok és keresztekkel megfordultatok a külföldi piacokon is. Ezek saját kiadások, vagy külföldi partnerkiadókon keresztül történtek? Milyenek a tapasztalataitok?
– A Királyok és keresztek valóban elég hamar elért a nemzetközi piacra. A brüsszeli könyvvásárra hívott meg minket a brüsszeli Balassi (ma Liszt) Intézet, és ott találtunk rá a belga BD Must kiadóra, akik szinte azonnal szerződést ajánlottak a teljes sorozatra francia, holland és német nyelvterületre. Nem ismertük őket, kicsit kutatva az látszott, hogy a BD Must egy közepes képregény kiadó, akik főleg különlegességekkel foglalkoznak, így a számukra egzotikus magyar történelem, és a frankofón piacon megszokott stílustól kicsit különböző rajzi stílus elég jól illik a portfóliójukba. Azt viccesnek találtam, hogy az általunk 100 oldalasnak készített első részt ők kettévágták, így lett belőle rögtön két 48-48 oldalas kiadvány: I. és II rész, de számomra vállalható volt, mert a történet megengedte ezt a „büfészünetet”. Azt hangsúlyozták, hogy ha kész a teljes sorozat, elsősorban akkor fognak marketinget beletenni, de az első két rész eladási számai így is elég jók voltak. Aztán jött a covid, és én sem haladtam annyira gyorsan, mint gondoltuk, így a harmadik rész is kicsit késve jelent meg, a befejező, IV. rész pedig csak idén kerül a kiadó polcaira (remélhetőleg idén már kikerül, mert már 2022-re ígérték). Tapasztalat? Talán a német nyelvterületre kereshettünk volna német vagy svájci kiadót, de annyira örültünk, hogy van érdeklődés, hogy fel sem merült bennünk, hogy ne adjuk oda a belgáknak a jogokat.
Nagyon várom, hogy ha kész a teljes sorozat, vajon mi történik vele…

Nem titok, sőt, gyaníthatóan büszkék vagytok arra, hogy több albumotok is támogatással jelent meg. Látsz más esélyt képregények kiadására Magyarországon? Milyen megkötést kell tennetek egy támogatott képregény esetében?
– Valóban nem titkoltuk soha, hogy minden alkalmat, pályázatot megragadunk, hogy megpróbáljuk finanszírozni az elkészítendő műveket. De itt ketté kell szedni a kiadványainkat. A külföldi albumok magyar kiadását saját zsebből finanszírozzuk. Ilyen pl a Megváltás vagy a Conan. Az új, magyar alkotók által készített albumokkal pályázunk, hiszen itt sokkal magasabbak a költségek. Fizetni kell a rajzolót, az írót, amik általában oldalszám alapján történnek. Vegyük a Hősök terét. Sok rajzoló, sok író, egy történész, egy korrektor, több mint 200 oldal. Négy év munka volt összerakni a szerkezetet úgy, hogy minden klappoljon. Benne lehessenek a nagy öregek, benne lehessenek a már általunk kiadott kiadványokból részletek (mert azt már nem kell finanszírozni:), az ismertebb írók olyan témát kapjanak, amiben ők erősek, stb., stb. És persze a legfontosabb, össze tudjuk szedni hozzá a teljes költséget, ami, ha a végén összeszámolok minden tételt akkor, bőven nyolc számjegyű, és nem egyessel kezdődő összeget kapsz. Ezt finanszírozni egy ekkora kiadónak, de még nagyobbaknak sem lehetséges önerőből. Egy kisebb album rajzolói költsége is bőven hétszámjegyű összegbe kerül, amit, ha nem érsz el megfelelő számú eladott példányt, márpedig a vásárlóerő sajnos egyre kisebb, akkor hatalmas bukót tud termelni. Szóval ennek a, nagy alakú, kemény táblás, európai képregény típusnak a kiadása, amit mi szeretünk, sajnos nem nagyon látom, hogy másképp menne. Egyébként eddig semmiféle megkötést nem kellett tennünk a pályázatok miatt, mondjuk ehhez az is kellet, hogy olyan tematikával pályázzunk, ami a pályázat kiírója számára szimpatikus.

A tavaly megjelent, Hősök terében rajzolóként és tervezőként is közreműködtél. A szintén tavalyi, Alfabéta-díjra is jelölt A népet szolgáltuk albumot pedig társ-forgatókönyvíróként is jegyezted. Melyik folyamatot élvezed leginkább?
– Nehéz, mert mindegyiknek van szépsége és árnyoldala is. A könyvek összerakása, szerkesztése tervezése a rutinom miatt már elég könnyen és látványosan megy. Jó látni, hogy amit elképzeltem az szépen, lassan összeáll egésszé. De ugyanilyen izgalmas elkezdeni kitalálni a panelezést egy forgatókönyv alapján, és elkezdeni felskiccelni a vázlatokat. Bár itt még nagyon nagy görcsök, korlátok vannak bennem, mert látom a hiányosságaimat. A forgatókönyvíráshoz sok közöm nincs, csak szeretek beledumálni, megváltoztatni, a vizualitás irányába jobban eltolni a történetet, pl. kicsit átstrukturálni a ritmusát, mert szerintem úgy jön ki jobban az oldalpár. Ezért is kerültem a végén az 56-os képregény borítójára, mint társíró – de sok közöm az íráshoz eddig nem volt. Persze János néha panaszkodik, hogy beleírtam egy jelenetet, vagy éppen kihúztam, és néha meg is jegyzi, hogy így nem lehet dolgozni (amiben teljesen igaza van) és szerintem más írók már a fejemhez vágták volna a rajztáblámat és minden más eszközt, ami a kezük ügyébe kerül, de ő férfiasan tűri, és ezért én rendkívül hálás vagyok!

Egy szép kiállítású album a képregénypiacra jellemző alacsony példányszámok és egyéb szempontok miatt már az 5 és 10 ezer forint közötti sávban mozog, még a támogatások megléte mellett is. Ezt a jelen gazdasági viszonyok között megint csak kevesen tudnak megengedni maguknak. Az azonban látszik, hogy szükség van erre a kivitelre, ahhoz, hogy a grafikusok munkáját megfelelően kezeljük, és ahhoz is, hogy a képregényt mint formát komolyan vegyék. Van-e erre a helyzetre megoldás?
– Nem hiszem, hogy ez változhatna, illetve ha változik, akkor sajnos a rosszabb irányba fog változni. A nyomdai árak egyre magasabbak lesznek, a könyv lassan prémium termék lesz, amit egyre kevesebben fognak megvásárolni. A képregény Magyarországon egyébként is a kultúra perifériáján próbál talpon maradni, és küzd az új generációk bevonásával, azonban a kulturális beágyazottság nélkül ez nagyon nehéz. A magyar kultúra szövegorientált, a vizualitás másodlagos. Elég, ha körbe nézel az utcáinkon, a lakásokban, és azt látod, hogy a vizuális környezetkultúra nem része a szocializációnknak. Ezen mondjuk az sem fog segíteni, hogy lassan már az oktatásnak sem lesz része. Márpedig a képregény vizuális műfaj. Persze, fontos a jó sztori, de mégis az tudja igazán élvezettel elfogadni, aki értékeli a rajzokat, a képek ritmusát, és az alkotó ebbe fektetett energiáját.
Azt látom, hogy az egész el fog tolódni az online kiadás felé. Ott viszont nehéz, nehezebb bevételt generálni, hogy finanszírozni tudjunk mondjuk egy rajzolót. Szóval nem vagyok optimista, de amíg lehet próbálkozunk áttörni a korlátokon.

Számos interjúban vallottál arról, hogy számodra mennyire fontos a történelem, illetve a történelmi képregény, de ez evidens a kész munkáid listáját végigfutva. Ennek van-e különös oka? Van-e olyan műfaj, amiben szívesen kipróbálnád magad?
– Így alakult. Az edukációt fontosnak találom, és a képregénynek igazán jól áll a történelmi tematika. Rengeteg jó történelmi sztori van, ami, ha jól mutatjuk be, izgalmas és érdekes lehet minden korcsoport számára. De, bevallom, nem ragaszkodom a történelmi tematikához. Biztos könnyebb lenne egy mai történetet megrajzolni, hiszen a referencia képek, hátterek könnyebben összeszedhetőek lennének.
Talán egy noir képregény a 30-as évek, filmes hangulatában, a fekete-fehér tónusok játékával, kicsit Miller Sin City stílusában, de egy kicsit részletgazdagabb rajzokkal – na az izgalmas lenne. Van is hozzá gondolatom…

Megosztanád, min dolgozol jelenleg?
– Sok függőben lévő projektünk van, ami egy-egy döntés, válasz miatt áll, rajtra készen az induláshoz, így ezekről most még nem beszélnék.
Jelenleg az 1241-es képregény folytatásán dolgozom Terebesi Gyula segítségével, ami előtörténete az 1242 Gateway to the West, jövőre megjelenő filmnek. Illetve két külföldi kiállításunkhoz próbáljuk összerakni az anyagokat.

Végezetül, „Beatles vagy Rolling Stones?” mintájára: Korcsmáros, Sebők vagy Zórád?
– Korcsmáros: Rejtő képregényei miatt kezdtem rajzolni, imádtam olvasni, másolni, de igazán Sebők fény-árnyék kontrasztot használó rajzai voltak a kedvenceim. Viszont, ahogy öregszem, úgy értékelem egyre inkább Zórád fantasztikusan laza és mégis csodásan felrakott rajzait. A maguk nemében mind zseniálisak voltak.

De egyébként tudom a választ: The Cure :)

Elegáns és diplomatikus válasz. Köszönöm az interjút!

Szabó Zoltán Ádám