Eposz a javából – A Birodalmak Háborúja

Mintha A Gyűrűk Ura-filmek utolsó óráját látnánk megelevenedni a képregénylapokon. Egy lebilincselő saga lezárását, több évnyi, gondosan felépített történet tetőpontját. A high fantasy műfajára jellemző nagy befejezést, amiben hadak rontanak egymásnak, a tét pedig nem kevesebb, mint a világ sorsa.

Különös, amikor a kétezres évek derekán képregénygyűjtésre adtam a fejemet, a nagy nyári események sokszor mintha átkötő elemek lettek volna a régi felállás és az új között, aminek többnyire akkor volt értelme, ha a fősorozat mellett olvasod legalább a kiegészítők felét, majd az azt követő címeket. Akadtak kivételek, a Titkos Invázió egész pofás volt, ahogy a Messiáskomplexus is, ezek önmagukban is élvezhető, kerek címek voltak, ahol az ember nem azt érezte, hogy valaki most epikus történetként adott el egy nagytakarítást.

A Birodalmak Háborúja ennek az ellenkezője, ami egy hatalmas, önmagában is élvezetes történetfolyamot zár le. Van valami szeretetreméltó gyermeki lelkesedés Jason Aaron stílusában, amit nem öl meg a több évnyi professzionalizmus, hanem éppenséggel kiegészíti azt, így minden egyes panelen érezhető a hozzáértéssel ötvözött képregények szeretete, ami, akárhogy is nézem, erősebb bármelyik csillagacélnál. Nem egy alig leplezett politikai allegóriát kapunk, itt a Jó és a Rossz csap össze, így, nagybetűvel, hatalmas szívvel, ártatlanul, és talán némi gyermeki naivitással, de épp csak annyival, ami egy kedves bájt az egésznek, ahelyett, hogy bárgyúvá tenné.

Alan Moore mondta anno, hogy azért szerette meg egykor a szuperhősök műfaját, mert míg a mitikus hősökről szóló történetek száma véges volt, a képregények lapjain újabb és újabb kaland várt rá. Aaron pedig képes ezt a két zsánert a lehető legnagyobb természetességgel ötvözni, ahol a New Yorkban felbukkanó jégóriások olyanok, amilyeneknek a Germán, Kelta Regék és Mondák gyűjtemény alapján elképzeltük, és ennek ellenére mégsem lógnak ki sem ők, sem az olyan szuperhősök a történetből, mint amilyen Amazon, Rozsomák vagy Pókember.

Ami pedig kulcsfontosságú, hiszen a Thor történetek savaborsa – és sokszor Akhilleusz-sarka – mégis csak a hangulat volt. Lássuk be, ami a hatvanas években még tökéletesen működött a Marvel Asgardjaként, az a mai címekben mindenféle változtatás nélkül már giccsesnek hat. Márpedig kulcsfontosságú, hogy Thor világa egyszerre legyen valódi és fantasztikus, aminek saját atmoszférája van, de az mégis illeszkedik a Marvel megannyi zsáneréhez. Itt pedig ezt megkapjuk úgy, mintha a Marvel univerzum és a megannyi benne élő karakter igen is arra rendeltetett volna el, hogy trollokkal, sárkányokkal, sötét elfekkel akasszon bajszot. Említettem már, hogy Russel Dauterman rajzai és Matthew Wilson színei mennyire asszisztálnak ehhez? Hát, akkor említem, mert egyszerűen mesések a színek és valami hihetetlenül stílusos a panelkezelés.

Ahogy az is bravúr, Aaron milyen könnyedséggel mozgat megannyi karaktert a táblán, mindegyiküknek megadva az őt megillető szerepet, miközben csöppet sem változtat jellemvonásaikon csak azért, mert a történet megkívánná. Mondanám, hogy tanítani kellene mindezt, de úgy érzem, Donny Cates is pontosan ezekre tette a hangsúlyt tavalyi King in Black történetében – akinek címszereplőjére egyébként többször is utal Aaron, no, nem egy következő eseménynek megágyazva, hanem a világ szerves részeként.

Tessék, itt van egy szuperhőseposz a fősodorbeli szuperhősök iránt érzett kiégés ellen, amiért én még húszévnyi képregényolvasás után is tudok rajongani fásultság helyett. Lehet olvasni viking sagák és képregények szerelmeseinek egyaránt, akár könnyed nyári estéken, akár hosszú téli éjszakákon.

Pusztai Dániel

Cím:	A Birodalmak háborúja
Szerző(k):	Jason Aaron, Russell Dauterman
Kiadó:	Fumax
Ár:	7995 5995 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	200 oldal
Megjelenés:	2022.08.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:	szukits.hu fumax.hu kepregenymarket.hu