kilencedik.hu / Cikkek / KomiXérum #01

KomiXérum #01

2009. április 1. | |  
Megoszts

Superman #686

Sztori: James Robinson
Rajzok: Renato Guedes
Borító: Andrew Robinson
(DC)

A kissé megfáradt, önismétlő Új Kripton történet után fiatalos lendülettel vette kezdetét a régóta ígért, Superman-mentes Metrpolisról szóló sztori, a legendás Action címben Greg Rucka, a Supermanben pedig James Robinson irányításával. A DC két legnagyobb karaktere is eltűnik egy időre a szemünk elől, ám Supermannek – Batmannel ellentétben – arra is van gondja, hogy alaposan megtervezze a távozást, elbúcsúzzon mindenkitől, és kiossza a feladatokat. Clark tehát szereplője az epizódnak, ám igen hatásos módon sosem látjuk őt, csak köpenyét, hátát, arcának tükröződését. Remek megoldás, az alkotók érzékeltetik velünk, már nem a címszereplő áll a középpontban. Sokkal inkább a város védelmezésével megbízott barátai; Guardian, Steel, Mon-El és a kis Jimmy Olsen. A 686.-os szám főként – az időközben Jonathan Kent nevet felvevő – Mon-El-t állítja középpontba, aki a Fantom Zónából egészségesen kikerülve Supermanével megegyező képességek birtokosa itt a Földön. Miután módszerei láthatóan kevés körültekintésről, fegyelemről és épp észről tesznek tanúbizonyságot, Guardian veszi kezelésbe, és állítja be saját csapatának sorai közé a srácot. Bár erős kétségeim voltak afelől, hogy Robinson tud-e még újat mondani ebben a közegben, azt kell, mondjam, Ruckához hasonlóan ő is alaposan felpörgette az eseményeket, kifordítva sarkából a megszokott kényelmes világot, váratlan helyzetet teremtett. Superman-képregény írására vállalkozik a legendás, népszerű figura nélkül, mellékszereplőkre terelve a figyelmet, egy fajta csapatként gyúrja egybe az eddig egymástól teljesen független karaktereket, azok legkevésbé sem erőltetett összeterelésével. Az írói munka mellett a rajzok is elismerést érdemelnek. A jól összeszokott Robinson-Guedes duó ismét elemében van, újra a régi összhang, vibrálás van köztük. Guedes gyönyörű, szellős paneljei, heroikus beállításai remekül teremtik meg az alaphangulatot az olvasáshoz. Mindenképp izgalmas irányba tartanak az események Superman távozásával az Új Kripton bolygóra, így érdemes felvenni a fonalat – főként, hogy egy nem várt, és nem is kedvelt ismerős tért vissza bosszút állni Metropolison városán.
Tungsram

The Amazon #1

Sztori: Steven T. Seagle
Rajzok és borító: Tim Sale
(Dark Horse)

Bár a Dark Horse-nál nagy hagyománya van az újrakiadásoknak (például rengeteg klasszikus Conant újranyomtak), talán mégis szokatlan, hogy egy reprintről írunk. Azonban amikor megláttam, hogy ezúttal Tim Sale egyik korai munkáját vették elő a raktárból, tudtam, hogy az Amazont muszáj lesz közelebbről is szemrevételezni. A háromrészes mini pont idén húszéves, első száma ráadásul márciusi keltezésű. Az eredetileg a Comico kiadónál megjelent sorozat írója Steven T. Seagle, aki színházi és filmes munkái mellett hosszabb-rövidebb ideig írta a Supermant, az Uncanny X-Ment vagy épp a Sandman: Mytery Theatre-t. Rutinos mesteremberrel van dolgunk, aki bár negyedszázada jelen van az amerikai képregényes életben, sosem vált igazán a szakma sztárjává. Nem így Tim Sale, akit itt a KN-en is igyekszem minél jobban sztárolni, úgyhogy aki még mindig nem tudja, kiről van szó, az szégyellje magát ott a monitora előtt, mulasztását pedig nagyon sürgősen pótolja.
Felfokozott izgalommal vetettem tehát bele magam a számomra eddig ismeretlen Amazon első részébe, ami, az igazat megvallva, némiképp csalódást okozott. A történet Brazíliában játszódik, ide érkezik a Nagy Sztori reményében egy fiatal amerikai riporter. Egy Amazonas-menti fakitermelő telepen ugyanis különös események zajlanak: eltűnik az egyik munkás, szabotázsakciók hátráltatják a munkát, a helyiek pedig az erdő szellemének tulajdonítják a történéseket. Nehezen indul be a cselekmény, amit a főszereplő riporter naplórészletei narrálnak. Bár a füzet végére hősünk a saját szemével is látja ezt a bizonyos szabotőr Szellemet, sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a nyomor határán vegetáló brazil falu mindennapjaira és a fakitermelés (kevésbé diplomatikusan: erdőirtás) káros hatásaira. El kell ismernünk, hogy ma is aktuális az a probléma, amit Seagle 20 éve boncolgatott: a kapitalista nagyvállalatok munkát adnak, de elveszik az élőhelyet, az ördögi körből pedig úgy tűnik, nincs kiút. Az író azonban (az első számban legalábbis) nem jut tovább a problémák regisztrálásánál, amiket kissé szájbarágósan közöl. Viszont nem figyel a cselekmény megfelelő tempójú gördítésére, a titokzatos Szellem képbe hozását is kissé esetlenül oldja meg (arra járó riporterünk pont meglátja az éppen gépeket rongáló ismeretlent).
Aki jelentősen javítja a füzet megítélését, az természetesen Tim Sale. Ugyan korai rajzain pontatlanabbul oldja meg a mimika ábrázolását, már itt megjelenik alkotásainak néhány jellegzetessége: fény-árnyék hatásai lenyűgözőek, az Amazonas–parti falu szegényes utcái, füstös kocsmái azonnal magukkal rántanak, a hely atmoszférája szinte tapintható. Itt kell megjegyezni, hogy a most kiadott változatot Matt Hollingsworth színezte újra, ami mindenképp javított az összképen (a borító is új, egyébként). Mindenképp megéri tehát belenézni az Amazonba, ha más miatt nem is, Tim Sale rajzai és a környezetvédős felhang miatt biztosan. Ráadásul mindig öröm megismerni egy-egy fontos alkotó korai munkáit, úgyhogy én a magam részéről a sorozattal maradok áprilisban is
Czben

The Incredibles Family Matters #1

Írta: Mark Waid
Rajzolta: Marcio Takara
(Boom! Studios)

A szuperhősmítosz rajzfilmben látott egyik legintelligensebb feldolgozását, értelmezését a magyar tűzkeresztségben Hihetetlen család nevet kapott animációs film szolgáltatta, melynek egy esetleges újabb képregénysorozatáról régóta pletykáltak különböző külföldi képregényes oldalak. A Muppet Show új sorozatával egyidőben, a napokban már a boltok polcain is landolt Mr Irdatlanék legújabb kalandja.
A Family Matters címmel ellátott történet nyitó epizódjára szerencsére nem hárul az a sokszor nyomasztó és megterhelő feladat, ami a szereplők bemutatásával jár. A mozifilm eszméletlen sikere miatt elég csak egy habkönnyű kis kalandba keverni hőseinket, és máris megteremtődött az az érzelmi alap, amiből lehet építkezni. A füzetet nyitó könnyed, ám látványos csata Futurion és néhány megvadított állatkerti állat ellen egyből feléleszti az esetleg eddig bennünk szunnyadó emlékeinket, hozzáállásunkat egy-egy szereplőhöz, és felidéződik az eredeti film hangulata és színvilága is.
A csata csak ürügyként szolgál a már említett enumerációhoz, melynek átélését a jól megválasztott, dinamikusságot sejtető képkockák sora segíti. A nyitó harcnál ennek legfontosabb kelléke egyébként a különböző algoritmus szerint váltakozó, eltérő hosszúságú panelek hada, melyek közül jónéhánynak kerete sincs. Az oldal irányba történő végtelenítés, és a gondos közelítések filmszerűvé teszik az amúgy is vászonra kívánkozó mozdulatsorokat.
A szereplők szájából elhangzó, egyébként nagyon jellemző, olykor vicces, olykor komolykodó mondatok egy az egyben hozzák a karaktereket a Hihetetlen családból.
A kezdeti lendület aztán törvényszerűen csendesedik le, jön a képbe a nyugalmasnak tűnő, de persze soha nem olyan magánélet. A szomszédok megjelenése, valamint a tévében elcsípett rövidebb, de annál aggasztóbb hír aztán egyből sárba dönti a békés kis idillt, melyre a legjobban talán Nyulánka vágyik.
A Hihetetlen család annak idején azért is vívott ki akkora elismerést, mert több szinten volt értelmezhető, és a gyerekek ugyanúgy élvezhették, mint a felnőttek. A komolyságot sem nélkülöző mozi, amely többségében sikerrel olvasztotta magába a szuperhősös képregényeket mozgató legjellemzőbb konfliktusokat, sikerrel tartotta meg humoros jellegét. Szerencsére a képregényben sincs ez másként: a könnyed hangulat a végére egy igen érdekes problémába torkollik. Mr Irdatlan újra az állatkertben találja magát, ahová régi bajtársa is követi, ám a cliffhangerként elejtett “fordulat” teszi csak igazán érdekessé, nekünk már-már felnőtteknek is váróssá a következő számot.
A kiadó a füzeten is elejtett KIDS felirat miatt egyértelműen a kicsiket célozza meg legújabb kiadványával, de mivel a képregényben legalább annyi felnőtt is örömét lelheti, ezzel nem érdemes foglalkozni. Az első szám egyébként négy különböző borítóval jelent meg, melyeket egymás mellé illesztve egy nagy, minden szereplőt ábrázoló képet ad ki.
A The Incredibles új szériája meglepően jó minőségével hódít, a rajzok pedig csak alátámasztani tudják ezt. Eddig nagyon jó olvasmány bármelyik korosztálynak.
Fdave

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Kategóriák: