A képregényes világ egyik főistene! – Alan Moore: Megvilágosodások

A Megvilágosodások című novelláskötet olyan, mint egy Masterclasson tartott kreatív írástanfolyam példakönyve, terjedelemben, szerkezetben, műfajban, narrációs megoldásokban egymástól eltérő rövid szövegeket tartalmaz. Közös jellemzőjük, hogy különleges, eredeti ötletek végtelen sorát lenyűgöző módon, kegyetlen, lelkes alapossággal dolgozta ki szerzőjük, Alan Moore, aki a képregényes világban nem szimpla mester, ikon, hanem az egyik főisten. Lejött a földre, és rajzolótársaival a nagy képregényes makadámút egy részét maga jelölte ki, saját kézzel felásta, alapozta, tömörítette az utat, mérföldkövek hosszú sorát döngölte írógépével emberi tudatokba.

Az évtizedeken át nyúlfarknyi történetektől pár oldalas sztorikon át több száz oldalas remekeket alkotó humanista Moore pár éve felhagyott a képregényezéssel. Saját bevallása szerint a képregényt továbbra is szereti, de a köré épülő jelenségektől megcsömörlött. Mindenki sajnálja, mert szerzőket védő kritikus, harcos attitűdjének hiánya érzékeny veszteség ennek a pár nagy csoport által uralt szcénának. Makro- és mikroszinten gyakran boncolt témáival, brit vagy amerikai társaival nem értek el megváltást, a bürokrácia, az állam, a nagyvállalatok embertelenségéről, hatalomról, elnyomásról, különböző társadalmi, vallási vagy nemi csoportok viszonyáról, ember és természet kiszolgáltatott helyzetéről szóló felhívások, negatív jóslatok, helyzetelemzések, akárhogy, a felnőtt képregények továbbra se uralkodnak, „bepiacolódtak”, Moore művei vászonra adaptálva az ifjú Frankenstein szörnyévé váltak, Abby Normal elméjével, épp csak az értelem hiányzik belőlük.

Négy regény után (egy rövidebb 1996-ban, a Jerusalem című nagy trilógia 2016-ban) 2022-ben novelláit gyűjtötte kötetbe, melyet a GABO egy évvel később adott ki magyarul az eredeti nyelvi leleményeket kiválóan felidéző, értő, találó fordításban, Tamás Gábor és Roboz Gábor által, Kleinheincz Csilla szerkesztésében.

A novella tökéletes kezdetnek, mert minden, amit a hosszabb terjedelmű művek írásáról tudni kell, gyorsan és túl sok energiaveszteség nélkül megtanulható rövid történetek megírásával. Mindent, amit egy óriásregényben meg kell tenned, egy, mondjuk négy oldalas sztoriban is meg kell. Be kell mutatni a karaktereket, a helyzetüket, körülményeiket, a rendszert – és mindezt élvezhetően egy nagyon behatárolt terjedelemben. Ez nem könnyű, de legalább gyors.

– mondja a Mediumon megjelent interjújában.

A novellákkal az a helyzet, hogy mind önmagukban valók, saját törvényekkel, szerkezettel, elbeszélésmóddal, bármi lehet belőlük. És csak addig kell fenntartaniuk magukat, amíg az szükséges. Úgy értem, Edgar Allan Poe novella-diagramja szerint a mű egy konkrét hatás elérésének érdekében íródik, és ha elérte ezt a hatást, a történetnek véget kell vetni.

– teszi hozzá.

A könyv kilenc írást tartalmaz. A legrövidebb kilenc oldalas, ötven, tíz, harminc a többi, az Amit Thundermantől tudhatunk kétszátnyegyven. Terjedelemben rendesen szórt, szerkesztésben egységes kötet. Általában leírható, hogy a képregényben ötletgyáros Moore prózában is megőrzi ötletgazdagságát, de irodalmi módon, lubickol a nyelv által megteremthető, beúszható lehetőségek tengerében.

A nyitó írás, a Gyíkparadoxon gótikus fantasy-horror-románc, inkább ennél is különösebb, weird fiction. A központi helyszín egy különös bordélyház, ahol:

…ott volt Delice, a középkorú nő, aki tizennégy tű segítségével felfoghatatlan mértékű gyönyört és fájdalmat váltott ki az emberekből, mindezt úgy, hogy egyetlen halvány nyomot sem hagyott a bőrön. Mopetel képes volt leállítani a szívverését és légzését, több mint két óráig is kibírta ebben a szinte hullaszerű állapotban. Jazu, akinek finom szálú, fekete szőr borította az egész testét, négykézláb közlekedett, és csak morgással kommunikált. És ott volt még Rusushi, Hata, meg a soha nem pislogó Lopa Pak…

A Legenda sem egy paranormális jelenségekkel foglalkozó civil csoport rövid története, különleges szerkezete és témája helyezi azonnal az időtálló, kiemelkedő sci-fi történetek közé.

A fél tizenegyes ügyfél blaszfémia, hangosan kacagtató, keserédes utolsó ítélet-történet értő hívők számára is.

A Valószínűtlenül bonyolult, nagy energiájú állapot fizikai és metafizikai értekezés, nyelvi kísérlet olyan fogalmak és jelenségek naplózására, mint mérhetetlen vagy femtoszekundumnyi teremtés, megteremtődés, kifejlődés, átalakulás, hanyatlás, pusztulás Italo Calvino Kozmikomédiájával vagy Lem Kiberiádájával közös szellemiségű, szórakoztató és elgondolkodtató novella.

Moore szövegei folynak, vezetnek, változékonyak és egységesek. Használ mindentudó és korlátozott narrátort, sűrű szövésű leírásokat és jellemzéseket, jegyzetet, tévéműsor-leiratot, szabadverset, interjút, ülésnaplót.

A legszórtabb ebből a szempontból az Amit Thundermanről tudhatunk, mely kisregényként, saját jogán is megállná a helyét, hiszen a két nagy kiadó, a Marvel és a DC történetét közepesen ismerő olvasó az átlagos gyönyörnél különösebb, fokozottabb hatást érezhet, és ez a hatás fokozódhat, minél jobban ismeri a kiadókat, alkotókat, jelenségeket, anekdotákat. Képregényes fiatalok körében mindenhová zsebben hordott kultregény-érzetű fejlődéstörténet, a képregényhez szóló szerelmi vallomás, mely kijózanodással végződik, a felnőttség felé terel.

Az egész kötet kiemelkedő részei azok, ahol Alan Moore a gyermeki rajongásról, gondolkodásmódról ír a gyerek szemszögéből, az képregénnyel történő első találkozásról, és az azt követő mágikus időszakról. Megismételhetetlenül pontosan és érzékenyen leírja, hogyan találkoztam tizenegy-két évesen 1989-90-ben Fantommal, Pókemberrel, Batmannel, hogyan álmodoztam róluk, miközben arról ír, hogy ő vagy a lírai én hogyan találkozott kilenc évesen hatvankettőben ugyanazokkal, és mik voltak az ábrándjai. Múltidézést illetően jelentős feltáró potenciál van a szövegben, több generáció érzékenyülhet el egyszerre befogadóként. Ki is írhatna mélyebben erről a világról, mint a kiábrándult szerető, Moore?

Minden, amit sejtettél, igaz. A (szuperhős)képregény nagykutyái a kezdetektől (jobb esetben csak) önképzavaros, önző alakok (rosszabb esetben perverz taták), akik kizsákmányolják és öngyilkosságba hajszolják a jobb érzésű kollégákat, és üzleti gondolkodásukkal lassan a mélybe taszítják a mainstream képregény lelkét. Ha volt neki valaha, mert az is lehet, hogy egy szeretethiányos gyerek saját épségének megóvására találta ki az elsőt, aztán a többit.

Az Amit Thundermanről tudhatunk Moore nyelvi leleményektől pezsgő védő- és vádbeszéde a szuperhős-képregényhez, egy kitért bölcs terápiás leszámolása a Mainstream Comics Egyházával.

A recenziós kötetért köszönet a GABO kiadónak.

Lénárd László

Cím:	Alan Moore: Megvilágosodások
Szerző(k):	Alan Moore
Kiadó:	Gabó
Ár:	6490 4543 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	472 oldal
Megjelenés:	2023.11.30.
Megvásárolható:	Könyvesboltok
Online vásárlás:	a kiadó honlapján...