Eddie P emlékére

Ed Piskor tegnap, 2024. április 1-én meghalt. 41 éves volt.

Most jönne a szokásos” felsorolom a műveit, a legismertebbeket meg a személyes kedvenceket” rész, de egyrészt nincs miért válogatni, másrészt ez nem az „életét ünneplem” megemlékezés. Mindjárt hajnali kettő, szétfeszít az ideg és leküzdhetetlen undor van rajtam.

Eddie P öngyilkos lett.

A képregényes internet nagy része reggelre feketébe öltözve, hisztérikusan zokogva fogja tépdesni a ruháját mérhetetlen gyászában. Mintha az elmúlt nem egész két hetet ezzel próbálnák ellensúlyozni.

Mert úgy nagyjából 10 napja, összeollózott privát üzenetekből összeállított posttal egy fiatal képregényalkotó lány, Molly D. betámadta Piskort. A vád „grooming” – ez az, amit Warren Ellis is csinált – ráadásul a beszélgetésük kezdetekor, a Covid alatt még csak 17 volt. Aznap máris vasvillát és fáklyát ragadtak sokan, és megindult a digitális boszorkányüldözés. Az nem számít, hogy amíg nem bizonyítják a bűnösségét, addig ártatlan. A közösségi média rögtönítélő törvényszéke kimondta Piskor karrierjére a halálos ítéletet.

Nem volt megállás. Nem kérdőjelezték meg elegen, hogy vajon mi lehetett a kiemelt szövegek eredeti kontextusa. Pedig Molly még bőkezűen szórta rá a szíveket is, annyira offenzívnak és sértőnek találta. Aztán előkerült egy másik Molly is, egy idősebb Molly, és vele volt is Piskornak egy viharos kapcsolata. Áldozat szerepben tűnt fel, Piskor búcsúlevelében viszont egy egészen másfajta kapcsolat jelenik meg, mint amit a lány a másik Molly sztorijára reagálva előadott. Már nem tudjuk meg, ki mondott igazat. Eddie nem állt elő egy nyilvános bocsánatkérő nyilatkozattal, nem kanosszázott el érzékenyítésre, nem született róla/ellene so many of us oldal. Egészen haláláig nem nyilatkozott – hagyott egy búcsúlevelet, és kilépett, örökre.

Szóval nagyjából 10 napja a közösségi média úgy döntött, hogy Eddie Piskornak meg kell halnia.

Persze, nem akarták ám ezt. Csak éppen valamiért nem volt nyilvánvaló, hogy ha megfosztják Piskort a képregényezéstől, akkor azzal megölik. Pedig akik láttak pár Cartoonist Kayfabe adást, azoknak egyértelmű volt, hogy Eddie P a képregényezésnek él. Nem csak alkotóként, de rajongóként, olvasóként, szenvedéllyel.

A semmilyen tényekre megalapozott gyűlölet-cancel hullám meg elsodort mindent. Sok képregényes gyorsan el is mondta, hogy ez a viselkedés felháborító, és hogy ők sosem tennének ilyet. Aztán jöttek a „rajongók”, akik hirtelen „sosem bírták” és csak Jim Rugg miatt nézték a CK-t is. Sőt, Eddie P képregényei sosem voltak jók, de legalábbis mind hülyeség.

El tudom képzelni, hogy ezekkel még valahogy meg lehet birkózni. De aztán „határozatlan dátumra elhalasztották” a képregényes kiállítását. Ezt követte műsortársa (és elvileg nagyon jó barátja), Jim Rugg szűkszavú nyilatkozata, miszerint minden üzleti kapcsolatot megszakít Piskorral.

Eddie P öngyilkos lett. De már napokkal korábban megölte őt az önjelölt igazságharcos trendista csürhe, és még csak nem is tudták, mit tesznek.

Sayonara, Eddie.

kóbor