X-men: Primer – Kiabál a bál!

X-men PrimerA Marvel nem olyan régen a fejébe vette, hogy a számtalan X-men cím mellé indít egy olyan sorozatot, ami egy kizárólag nőket tartalmazó csapatról fog szólni. Bevallom, én meglehetősen semlegesen viszonyultam ehhez a koncepcióhoz. Egyrészt igen is, fontosnak tartom, hogy a szuperhősnők is központba kerüljenek. Másrészt ezt azért sok X-men képregénynek sikerült elérnie úgy, hogy nem erre építették a marketingstratégiájukat. Chris Claremontnál sokszor kerültek rivaldafénybe olyan karakterek, mint Vihar, Kitty Pryde vagy Vadóc, ráadásul a kapcsolatukba is tisztességes betekintést kaptunk, ami – különösen akkori szuperhősös mércével – kifejezetten árnyaltra sikeredett. De hozhatnám példának Brahm Revel Marvel Knights: X-menjét, ahol négy mutáns leányzóra jutott az egy szál Rozsomák, és az is szépen kezelte a karaktereket anélkül, hogy vállon veregette volna magát a fordított nemi felállásért.

Szóval, adott egy X-men csapat, ami kizárólag nőkből áll. Jó, persze ez is sarkosított fogalmazás, ugyanis az X-men voltaképpen egy nagyobb család, ami apróbb csapatokra osztja fel magát. Így a képregényben tiszteletét teszi Bestia, és a negyedik részben fontos szerep jut Logannek is, igaz, nem feltétlen abban a szerepben, amiben megszokhattuk, hanem inkább abban, amiért sokan megkedveltük. De mégis, a központban Vihar, Vadóc, Psziché, Rachel Summers, Kitty Pryde és Jubilee áll, körülöttük forog a történet.

VonatJubilee ugyanis egy szép napon egy kisbabával a karjában toppan be az X-menhez. Pontosabban egy kisbabával a karjában hívja fel csapattársait, hogy jöjjenek elé, mert valaki követi őt a kicsi miatt. Aki egyébként nem is az ő gyermeke, de egy árvaházból mentette ki, és azóta mégis a sajátjaként tekint rá, szóval bonyolult. Amit csak még bonyolultabbá tesz, hogy az üldözője John Sublime, a mutáns szervkereskedéssel foglalkozó U-Men egykori vezetője, aki voltaképpen egy embereket megszálló intelligens vírus.

Sublime valójában nem azért van Jubilee-ék nyomában, mert nincs jobb dolga, hanem mert nővére, Arkea, visszatért a Földre, aki nem az élő szervezeteket, hanem a gépeket képes uralni. Na már most, senki nem teszi fel a kérdést, hogy a vírusok mi alapján választanak nemet maguknak, mert mégis csak a huszonegyedik században élünk. Ahogy azt se, hogy a nyavalyába képes egy vírus úgy uralni az emberi technológiát, hogy évmilliárdokig nem járt a Föld közelében. Mert hát Arkea rögtön átveszi az irányítást Karima Shapandar felett, aki egy indiai nő, akit Őrrobot-ember hibriddé alakítottak egykor. És még mondják, hogy a szuperhősös képregények túlságosan elszálltak…

A történet nem túl bonyolult, és igazából nem is ígér semmi feltétlen világmegváltót vagy emlékezeteset. Ez utóbbi alól nekünk, magyaroknak, kivételt képez a tény, hogy Arkea Budapest közelében ért földet, és a Szent Margit Kórházban alakít át betegeket vérszomjas kiborgokká, mert hát mi mást is tenne kis hazánkban, ha történetesen se az erős paprika, se a pálinka nem kenyere? Úgy látszik, Magyarország valamiért vonzó kelet-európai helynek számít odaát, hiszen Fekete Özvegyék is megfordultak itt, Bestia egyik kelet-európai hegyi vezetője is magyarul próbált hadoválni (csak valamiért „hasonmást” mondott „kétszerese” helyett), és azért még lehetne példát hozni a közelmúltból más médiumokból, zsánerekből (pl. az idei Kém film).

BudapestEzt a történetet az első három számban letudják, és nem is találkozunk különösen meglepő csavarral (leszámítva a Szent Margit Kórházban ólálkodó kiberzombikkal). A negyedik szám inkább amolyan levezetés, amiben Rachel Summers Viharral akasztja össze a bajszot azon örökzöld kérdés kapcsán, hogy a nagyobb jó érdekében feláldozhatunk egy életet, avagy sem. Közben pedig Jubilee babájával és régi barátjával, Rozsomákkal tölti a szabadidejét. Akit az író, Brian Wood itt a jó fej fivér karakterként ábrázol. Lássuk be, jó néha ezt az oldalát is látni Logannek, hiszen az első X-men film sava-borsát is az adta, hogy a morc kanadai mutáns mégis csak törődik a fiatal szökevény Vadóccal. Persze, ahány író, annyiféleképpen ábrázolták, Grant Morrisonnál például egy csiszolatlan modorú, de jó meglátásokkal rendelkező zen harcos, míg Brian Michael Bendisnél többnyire egy nagypofájú, szerencsétlen pancser, aki még viccnek is rossz. Én kimondottan üdítőnek tartok egy ilyen megközelítést az adamantiumkarmokkal vagdalkozó berzerker harcos mellett.

A négy számon kívül pedig szerepel a Chris Claremont által írt és John Byrne által rajzolt Uncanny X-men 244. része, ami magyarul 32. X-menben jelent meg, Áll a bál címen, 1996 májusában, és azt meséli el, hogy csatlakozott Jubilee a csapathoz (és amiben egyebek mellett nagyon rossz Szellemirtó-klónokkal is találkozhattunk).

Mit kínál hát az X-men: Primer? Egy új sorozat nyitódarabját, ami a nem túl szokványos csapatfelálláson kívül semmi formabontót nem kínál, azt viszont korrektül teszi. Ugyanakkor a sorozat a 26. számnál véget ér, ugyanis a Marvel a teljes univerzumát újraindítja. Tehát főleg azoknak ajánlom, akik alapból kedvelik a csapatot, és nem feltétel nekik, hogy mindig világmegváltót kapjanak.