Öt dolog, amit tudnod kell a Mentőexpedícióról

Mozikban a Mentőexpedíció, és elég szépen hasít mind tengerentúlon, mind hazánkban. Az emberek kíváncsiak voltak Ridley Scott legújabb művére, még ha előszeretettel viccelődtek is azon, hogy hányadik alkalommal kell már megmenteni Matt Damont. Lássuk hát, mivel is illik tisztában lennünk, ha beülünk erre a filmre?

A Mentőexpedíció Andy Weir A marsi című regényét adaptálja a filmvászonra. A címváltoztatásra csupán nálunk került sor, az eredeti nyelven mind a könyv, mind a film a The Martian címet viseli. A változtatás felettébb faramuci, mintha A Gyűrűk Urára aggatták volna A kisjószág és a nagy küldetés címet, de hát ez van, mit csináljunk, biztos tökösebbnek gondolták ezt a változatot az ebben érintett emberkék, még ha semmi köze az eredetihez – címfélrefordításban egyébként világelsők vagyunk, szóval, ezt nem is ragoznám tovább.

A film viszont nagyon szépen követi a regényt, szinte szóról szóra, a vége felé kurtít egy kicsit a történetből, és csak néhány, alig észrevehető helyen változtat rajta. Ez azért is nagy teljesítmény, mert az ütős koncepció (Marson ragadt tudós megpróbál túlélni az embertelen körülmények között) ellenére A marsi nehezen adaptálható regény, hiszen a történet hetven százalékát Mark Watney maga meséli el a sajátos kockastílusában. Scottnak és Damonnak azonban sikerül visszaadni ezt a figurát narráció és egyéb olyan megoldások nélkül, amiktől kevésbé lenne gördülékeny a fim.

Ha megvárjuk a stáblistát, abban a megdöbbentő élményben lesz részünk, hogy a nevek fele magyar. Nem véletlenül, a film javát a Korda Stúdióban forgatták. Ez látszik a helyszíneken is, így ismerek egy fazont, aki párszor már futott el a NASA-ból Kínába és vissza.

Hollywood nem először küld embert a Marsra, de most teszi azt a legnagyobb tudományos tisztelettel. A Mars bő tíz éve is népszerű volt, de az odaérkező emberek vagy azt tudták meg, hogy egy idegen civilizációnak köszönhetjük a létünket, vagy egy sereg bogár meg egy meghibásodott robot fenyegette őket, vagy a halott őslakók szelleme szállta meg őket. Egy esetben pedig nem a Mars volt fantasztikus, hanem a NASA azon döntése, hogy egy olyan személyt küld fel, aki pszichopata jellemvonásokat mutat.

A Mentőexpedíció ezzel szemben a tudomány mellett tette le a voksát. Ez pedig becsülendő, hiszen lassan embert is tervezünk küldeni a vörös bolygóra, jó, ha a köztudatot is felkészítjük, hogy mi vár ott ránk lenge öltözékű hercegnők helyett. Persze a dolog fonáksága, hogy azóta újabb információk birtokába jutottunk, mely szerint a Mars korántsem olyan élettelen bolygó, mint amilyennek korábban hittük, így van rajta víz és mikrobák is éldegélnek rajta. Ez persze semmit nem von le se a regény, se a film érdemeiből, mert ezeknek az alkotásoknak éppen az a feladatuk, hogy motiváljanak minket, hogy még többet tudjunk meg a minket körülvevő világról. Ráadásul azt tökéletesen bemutatja mind a könyv, mind az adaptáció, hogy egy ilyen jellegű küldetésben mennyi ember érintett is valójában, és hogy mennyire aktívan kiveszik a részüket abból, hogy az űrbe kiküldött asztronauták épségben hazatérjenek.

Így, hogy folytassam a fent megkezdett gondolatmenetet, a Mentőexpedíciót sem egyedül Matt Damon viszi el a hátán, akkor sem, ha kiválóan alakítja a főhőst, hanem ugyanígy elismerés illeti kollégáit. Chiwetel Ejifor ugyanilyen hitelesen hozza a Marson rekedt asztronautát mindenáron hazajuttató Vincent Kapoort, a komikus szerepeiről ismert Jeff Daniels a kemény döntések elébe kerülő NASA igazgatót, Sean Bean pedig a küldetés irányítóját, aki jóval nagyobb bizalmat szavaz az expedíció legénységének, mint kollégái. De ugyanígy fontos szerep jut Kristen Wiig NASA szóvivőjének, Donald Glover csillagászának, valamint Benedict Wong JPL igazgatójának.

Az expedíció legénységét pedig olyan színészek alakítják, mint Jessica Chastain (Csillagok között), Michael Peña (A Hangya), Kate Mara (Kártyavár), Sebastian Stan (Amerika Kapitány: A Tél Katonája), valamint Aksel Hennie (Herkules).

A regény egyik visszatérő humorforrását Lewis zenegyűjteménye adta, ami a hetvenes évek összes diszkóslágerét tartalmazza – és semmi mást. Nincs ez másként a filmben sem, ahol ennek köszönhetően olyan dalok adják meg az alaphangulatot, mint a Hot Stuff, Starman, Waterloo vagy a Love Train, a stáblista alatt pedig az I Will Survive megy. Azt hiszem, ezekből is egyértelmű, hogy a film megtartotta a pozitív hozzáállást, annak ellenére, hogy könnyű megoldás lett volna elkomolykodni a témát.