Marvel filmek: X-men: Az eljövendő múlt napjai

X-men az eljövendő múlt napjai

A legújabb X-men adaptáció nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy egy film alá hozza a régi trilógia szereplőit az újakkal. Az eljövendő múlt napjai azonban mégsem vegytiszta crossover, mint amilyen a Bosszúállók volt, hanem elsősorban Az elsők folytatása, amibe az előző trilógia hősei is kiveszik a részüket.

2023-ra az emberi civilizáció romokban hever. A világon mintha örök éjszaka honolna, a városok New Yorktól Moszkváig kiürültek, a felhőkarcolókon hatalmas lyukak tátongnak, ahogy az egész világ egy nagy csatatérré vált. Ezzel szemben a mutánsok és az őket segítő emberek fogva tartására létrehozott haláltáborokra a legfejlettebb technológia jut. Az ellenség elpusztítása lett az elsődleges, minden ennek a célnak lett alárendelve.

Őrrobot

Ez a legfőbb fegyver, az Őrrobot protokollja is, ami gyakorlatilag egy humanoid drón. Feladata a különleges képességű személyek felkutatása és likvidálása. Ehhez pedig igen fejlett arzenállal bír: a legújabb típus repül, alakot vált, alkalmazkodik ellenfeléhez, képes pusztító hősugarat kibocsátani, illetve mérföldekről megérzi az X-génnel rendelkezőket. Kicsit olyan, mintha a Terminátor – Az ítélet napja T-1000-es egységét ötvözték volna az A nap, amikor megállt a Föld Gortjával, csak a lehető legmodernebb kivitelben.

Arról, hogy milyen hatékonyak, hamar meggyőződhetünk az első csatajelenetben, amikor három egység könnyűszerrel végezne hét mutánssal, ha egyikük, Kitty Pryde időben vissza nem küldené egy társa tudatát, hogy ez által elkerüljék a találkozást. Azonban ez a taktika nem folytatható a végtelenségig, így hát a később Xavierrel, Magnetóval, Ciklonnal és Logannel kiegészült csapat egy új tervet talál ki: valakit visszaküldenek fél évszázaddal korábbra, hogy helyrehozza azt, ami egykor elromlott. A professzor saját magát javasolja, hiszen a történtekért fogadott húgát, Ravent tartja felelősnek, aki 1973-ban végzett a feltaláló Bolivar Traskkel, és így igazolta az Őrrobot-program létjogosultságát. Azonban az ő szervezete nem bírná az utazást, így végül Logant küldik.

Raven

Ja, és ezen kívül meg persze azért is, mert Logan volt az első trilógia meghatározó karaktere. Igen, lehet szerepét azzal indokolni, hogy a társaságból ő öregszik a legkevésbé, de a döntés mögött mégis csak marketing okok vannak. Ez persze nem gond, mivel működik metaszinten is: a régi trilógia legfontosabb szereplője találkozik az új trilógia három legmeghatározóbb karakterével, Charlesszal, Erikkel és Ravennel.

Hamar kiderül azonban, hogy a hármasból valójában Raven az, akit a legkevesebb kritika érhet: mivel Erik a sitten ül, Charles pedig nyakig merül az önsajnálatban, Ravenre hárul a feladat, hogy segítsen bajba jutott mutáns társain. Traskkel se kerülne összetűzésbe, ha nem ő szabadítaná ki Alex Summerséket egy csapat igencsak kétes katona karmaiból, akiket egy bizonyos William Stryker vezet. Ettől persze még egy forrófejű fiatal, aki szentül hiszi, hogy Trasken minden áron bosszút kell állni, de nem egyedül az ő döntésén múlik a sötét jövő.

Charles

Vegyük például Charles Xaviert, akire kiégett, cinikus remeteként talál rá Logan. Xavier mellett egyedül Hank McCoy, alias Bestia maradt, miután nagyon sok diákot besoroztak a vietnámi háborúba. Hank szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban, amitől Xavier végül lemondott az álmairól. Persze, a földkerekség legnagyobb gondolatolvasójaként talán nem került volna sokba neki meggyőznie a hatóságokat, hogy a diákjai már a fronton harcolnak, miközben valójában a suli padjait koptatják. De Charles nem csak az álmairól mondott le, hanem a különleges képességéről is, amit egy szer tart kordában. Cserébe legalább újra tud járni, igaz, nem megy sokra vele, illetve nem megy vele sehová, hanem inkább a kúria falai közt vedel.

Így Logannek nem kis vesződségbe kerül, hogy meggyőzze, állítsák meg Ravent, amihez azonban Magnetóra is szükség van. Persze kiderül, hogy ez nem a legjobb ötlet, ugyanis a Mágnesesség Mestere, mint mindig, most is a saját feje után menne, és drasztikusabbnál drasztikusabb megoldásokkal venné elejét az ember-mutáns háborúnak, amivel természetesen csak ront a helyzeten. Sokan emiatt kétségbe vonják azt is, hogy mennyire volt őszinte az idős Magneto javaslata, hogy szabadítsák ki fiatalkori énjét. Szerintem Magneto esetében inkább arról van szó, hogy sokkal jobban bízik egykori önmagában, mint kellene. De hát mindnyájan elfogultak vagyunk saját magunkkal szemben, és szentül hisszük, ha bizonyos esetekben tisztában lettünk volna tetteink következtével, akkor jó döntéseket hozunk – miközben minden bizonnyal hoztunk volna egy másik rosszat.

Erik Lehnsherr (Michael Fassbender)

Valójában mindhárom hős – Raven, Erik és Charles – problémája az, hogy szentül hiszik, ők tudják, mi a helyes, miközben egyikük sem rendelkezik sem a megfelelő tudással, sem a kellő szakértelemmel, hogy véghezvigyék saját küldetésüket. Raven meg akarja állítani, hogy Trask még több vért ontson ki, de azzal, hogy megöli, csak még több ártatlant ítél halálra. Erik meggyőződése, hogy ezt a háborút még kitörése előtt kell megnyerni, amibe beleférnek a kisebb áldozatok, de ezzel csak elidegeníti Ravent és egy sokkal komorabb jövőt hozna létre vele. Charles pedig minden áron irányítani akarja fogadott húgát, miközben abban az apafigura szerepben tetszeleg, amihez valójában még nem elég érett. A rossz jövő létrejöttét így nem egy személy megállításával akadályozzák meg, hanem azzal, hogy mindhárman fejlődnek (ami Erik esetében a legkevésbé látványos, de a végén ő is takarodót fúj, és hátrahagyja sisakját).

Érdekes, hogy bár a jövőben gyilkolják halomra a mutánsokat, valójában ott szerepelnek jóval nagyobb arányban. A hetvenes években mindössze hat meghatározó mutáns karakterrel találkozhatunk, míg a jövőben ennek a duplájával. Olyan, mintha a háború legnagyobb vesztese az ember lenne, aki a jövőben nem több arctalan fenyegetésnél, miközben a hetvenes években egy jóval szimpatikusabb oldalát mutatja: Trask fegyverét azért utasítják el, mert a bizottság élén álló szenátorban felmerül, hogy a mutánsok alapjában véve békések lehetnek. Ugyanígy Nixon sem fajirtást akar kezdeményezni, az új helyzetre egy fajta fegyverkezési versenyként tekint, és meg akarja mutatni, hogy az amerikaiak képesek megvédeni magukat. Az eljövendő múlt napjai tehát nem veszi természetesnek, hogy az ember a történelem előrehaladtával egyre fejlettebbé, emberségesebbé, jobbá válik – ellenkezőleg, ezek azok a dolgok, amikért napi szinten aktívan kell tennünk nekünk is.

Bolivar Trask

Bolivar Trask egyébként az egyik legárnyaltabb emberi ellenfele az egész sorozatnak. Nem a gyűlölet hajtja, hanem a becsvágy, a hírnév, a pénz és a tudás. Így mindent megtesz, hogy mindenkit meggyőzzön, az ő találmányai nélkülözhetetlenek az emberi civilizáció számára, és amikor sikerrel jár, még kicsit feljebb is srófolja az árat. Nagyon szeretné a kezei közé kaparintani Ravent, hogy általa többet tudjon meg a mutáció miben létéről. Persze, előszeretettel hangoztatja, hogy az Őrrobotok által az emberiség számára beköszönt a hosszú béke kora, ez valójában nem több áltatásnál, amit ő maga is szívesen elhisz.

A hetvenes évekbeli Őrrobotok bumfordiságukkal a képregénybeli megfelelőiket idézik, és teljesen illenek a kor színes-giccses világába. A jövőbeli változatuk ezzel szemben olyan futurisztikusak, amennyire csak lehetnek. Fura belegondolni, hogy az Őrrobotok már az első, illetve a második részben is szerepeltek volna, miközben őket máshogy nem is lett volna szabad elsütni, minthogy egy teljes filmet rájuk fordítanak. Emellett a nagyközönségnek még a kétezres évek elején kicsit emészteni, elfogadni kellett az emberfeletti képességekkel rendelkező kisebbség koncepcióját, amibe még sok lett volna a mutánsvadász robotok szerepeltetése. Az Őrrobotokat elő kellett készíteni úgy, hogy mire látjuk őket, addigra már a különleges képességű szereplőket régi ismerősként köszöntsük.

Régi Őrrobotok

Ezt igazolja az is, hogy míg az időutazás és a robotok egy újfajta fantasztikus színt adnak a filmnek, addig Erik-Charles-Raven hármasa több helyen a régi filmeket idézi. Amikor Raven például Trask képében hatol be egy hivatalba, hogy fontos adatokat szerezzen, az szinte egy-az-egyben olyan, mint amikor a második részben Halálcsapás alakjában tudta meg, hol tartják fogva Eriket. Magnetót ugyanúgy egy börtönből szabadítják ki, ugyanúgy a saját fegyverüket fordítja az emberek ellen, ugyanúgy egy regimentnyi pisztolyt fog egy kisebb csoportra, illetve egy nagyobb épületet is mozgósít a szent cél érdekében. Charles pedig továbbra is tömegeket bénít meg és mutánsokat keres a Cerebro segítségével. Mindhárman tehát azt teszik, amihez a legjobban értenek.

Higanyszál

Ennek ellenére mutánsképességek terén kapunk olyat, amit nem láttunk korábban. Így például telitalálat a Magnetót kiszabadító Higanyszál Evan Peters alakításában, akinek képességébe a saját szemszögéből lesz alkalmunk betekintést nyerni, és akihez ezért a film legjobb jelenete kötődik. De ugyanígy ötletesen valósították meg Blink/Csillám térkapunyitó képességét is.

A film zenéjét John Ottman szerezte, aki már a 2003-as X-men 2-ben is közreműködött. Így ennek megfelelően a főtéma ismerős, ám ebbe mégis sikerült beleszőni a hetvenes évek hangulatát. Ottman pedig nem csak egy kort képes megidézni, hanem emberi érzelmeket is, így kapunk olyan dallamokat, amik tökéletesen visszaadják a töprengést, a „hol szúrtuk el?” érzést vagy a bizalmat.

Logan

Idén júliusban kijött a film rendezői változata is, amit Vadóccal reklámoztak és ami ironikus módon fele annyi új jelenetet sem tartalmaz Vadócról, mint a már említett hármasról. Így kicsit nagyobb betekintést kapunk Hank és Raven kapcsolatába, egy új szögből láthatjuk azt, amikor Erik a sisakjáért megy, illetve egy kicsivel több humoros jelenet kötődik Charleshoz. Én csak azt sajnálom, hogy ebbe nem fért be egy félmondat, amivel megmagyarázzák Kitty Pryde új képességét, hogy „valójában Kitty fáziseltolódásokat hoz létre, így képes átsétálni a szilárd tárgyakon, és ez által képes másokat visszaküldeni az időben.” Kár, mert ez az egyetlen hibája a filmnek.

Raven és Erik

És mi a helyzet Logannel? Míg az előző trilógiában mindenki körülötte forgott, addig most ő forog mindenki körül, a maga szarkasztikus, kicsit kiégett stílusában. És valahol az is telitalálat, hogy úgy állítják félre, ahogy a korábbi filmek a professzorral tették.

Az X-men: Az eljövendő múlt napjai azon kevés filmek közé tartozik, amelynél többszöri újranézés során is megállapíthatjuk, hogy a jelenetek a helyükön vannak, a karaktereknek szerepük van, és úgy egyáltalán az egész kerek. Ezt pedig nem sok képregényadaptáció mondhatja el magáról.

Stan Lee cameó: nincs, de a szenátusi audiencián láthatjuk Len Weint és Chris Claremontot.

Stan-Lee-Rating-Base-5