Ultimate News #86

KRITIKÁK

Ultimate X-Men #94

„Új író érkezett a sorozathoz Aron E. Coleite személyében, aki újabb klasszikus karakterek újvilági változatát készítette el, és egy Kolosszus-központú sztorit írt. Apokalipszis legyőzése utána a csapat újra együtt, ám hirtelen rájuk támad az Alfa Osztag, a Különítmény kanadai verziója, és a csatában Kolosszusnak főszerep jut. Be kell vallanom, mindig is úgy éreztem, hogy Kolosszus meleggé nyilvánítása csak egy ügyes reklámfogás volt, semmi több, de Coleite legalább egész jól dolgozik ezzel a vonallal. Ez azért fontos, mert az Alfa Osztag egy bizonyos valakit keres, és Kolosszusnak rá kell ébrednie, hogy van egy óriási hiányossága – ezt pedig valamilyen módon kompenzálni akarja. Az Alfa Osztag tagjai amúgy nem igazán érdekesek, átlagos ellenségek… Semmi extra, de nem is olyan borzalmasak – leszámítva néhányuk idétlen ruháját. Nagyon tetszett viszont a kapcsolat más újvilági sorozatokkal, például az Ultimate Spider-Man azon történetével, melyben Tűzcsillag csatlakozik az X-Menhez: itt most őt is viszontlátjuk. A rajzokért ezúttal Mark Brooks volt a felelős, és igen szép munkát végzett. Nekem már az Ultimate Spider-Man Annual 1. és 2. számában is irtóra bejött a stílusa, és nem bántam volna, ha inkább ő veszi át azt a sorozatot Mark Bagley-től. Semmi negatívumot nem tudok felhozni vele kapcsolatban, különösen a gyerek Kolosszusa jött be nekem. Összességben nem egy eget rengető számmal van tehát dolgunk, de nem is lett olyan rossz a végeredmény. Az Apocalypse-nál meg mindenképpen százszor jobb.”
Értékelés: 3 / 5
Írta: Blake Petit

„A 94. számban kezdetét vette Aron Coleite története, és úgy tűnik, Robert Kirkman mindent visszacsinálós befejezését arra használta fel, hogy egy többé-kevésbé egyszerűbb, világosabb X-Men sztorit alkosson. Kissé emlékeztet Brian K. Vaughan írásaira. Vannak benne szépséghibák, ez tény, de azért szerintem egész jóra sikeredett ez a szám. Ami legelőször feltűnhet, hogy Kirkman után Coleite nem éppen úgy folytatja, ahogy azt sejtenénk, és például szép csendben visszahozza Jeant a csapatba, mintha soha el se ment volna. Ezt a poént persze már hónapokkal ezelőtt ellőtték az Ultimate Spider-Man egyik számában, amelyben már szintén szerepelt Jean, így talán nem okoz akkora meglepetést. Nekem semmi bajom nem volt ezzel a húzással, még ha csak ilyen egyszerűen is intézték el a visszatérését. Meg aztán ez még csak az első része a történetnek, ezért én is némileg engedékenyebb vagyok a kritikánál. Itt Coleite még csak az alapokat fekteti le az esetleges későbbi sztorikhoz. Bevallom, az újvilági Alfa Osztaggal se volt különösebb problémám, az új mutáns drog megjelenése meg kifejezetten jó ötletnek tűnik. Ami már kevésbé tetszett, az a tempó. Szinte minden második oldalon egy új történetszál jelenik meg, ami nem feltétlenül válik a képregény kárára, de ezeket mind végigvinni rizikós vállalkozásnak tűnik. Persze biztos vannak, akiknek nagyon bejött az a hihetetlen lelkesedés és energia, amivel Coleite elkezdte írni a sorozatot, de talán nem mindenki értékelte ezt a túlzottan gyors iramot. Én valahol a kettő között vagyok. Na de mik is a gondjaim ezzel a számmal konkrétan? Nos, nem minden karakterre sikerült elsőre ráéreznie Coleite-nak. A párbeszédek néha unalmasak, merevek, és sok szereplőből alapvető jellemvonások hiányoznak. Árnyék például iszonyat gyenge lett szerintem, mintha nem is korábbi önmaga lenne. Sőt, tulajdonképpen Kolosszust és Jeant leszámítva (akik egész érdekesre sikerültek), a többiek mind túl laposak, érdektelenek a számomra. Ez ugye elvileg egy csapatról szóló sorozat, ennek ellenére Coleite valahogy mintha nem úgy kezelné. De mint már említettem, ez még csak az első rész, úgyhogy egye kutya, egyelőre még ezt is elnézem. Ami a rajzokat illeti, Mark Brooks már gyakorlott profiként dolgozik itt is. Persze kissé elfogult vagyok vele szemben, hiszen nagy rajongója vagyok, de szerintem nem lehet rá panasz. Az akciójeleneteket kiválóan alkotja meg mindig, és ebben a számban aztán van belőlük elég. Minden rajza világos, jól átlátható… Részemről ő a tökéletes rajzoló ehhez a sorozathoz. Na de mindent egybevetve, az az igazság, hogy most végre újra elkezdett érdekelni az Ultimate X-Men, és ez nagy szó. Végre érdekes a cselekmény, és kíváncsian várom, hová vezet majd mindez.”
Értékelés: 7,3 / 10
Írta: Bryan Joel

Ultimate Fantastic Four #54

„Sue tesz egy kis utazást a föld alá, hogy megvizsgáljon egy hatalmas tojást. Azonnal mintát vesz, de a mintával együtt valami mást is magával visz a Baxter-toronyba tudtán kívül. Ben és Johnny eközben a szokásos bajkeveréssel vannak elfoglalva, míg felbukkan a világ legkülönösebb S.H.I.E.L.D.-ügynöke is. Átlagos egy szám volt ez. Tény, hogy az egész sorozat úgy, ahogy van, nem nagyon tudott érdekelni az elmúlt időszakban, és ezzel az új sztorival is hasonló érzéseim vannak. Ben és Johnny viccei tetszettek, és az óriási tojás kivizsgálása is tipikusan F4-es elem. De a szereplők nem tudnak megfogni. Az új S.H.I.E.L.D.-ügynök, akivel megismerkedünk, elég fura lett… Carey már túl messzire ment, hogy minél inkább eltávolítsa a klasszikus változatától. Aztán meg jön a Salemi Hetes is, az új szuperhős-csapat, amelyik mintha egy Image-képregényből bukkant volna elő, és ezt most nem bóknak szántam. Tyler Kirkham rajzai elmennek, bár nem ártott volna némi erősebb tuskihúzás. Szóval olvastam én már sokkal rosszabb képregényeket is, még ezen a héten is, de ennyi még messze nem elég, hogy ajánlani tudjam nektek ezt a számot.”
Értékelés: 2,5 / 5
Írta: Blake Petit

„Első blikkre úgy tűnt, hogy egy olyan szám, amiben Agatha Harkness újvilági változata egy dögös bombázó lett, nem lehet rossz, de aztán a képregény harmadik harmada átmegy valami nagyon béna sztoriba, és az újvilági Salemi Hetes is túlságosan hasonlít az újvilági Oltalmazókra. Olyan semmilyen az egész.”
Írta: Hannibal Tabu

Oldalak: 1 2 3 4