Bosszúállók – Filmkritikák

Film News

(függő) A Bosszúállókban olyan szuperhőscsapat áll össze, melyet korábban soha nem láthattunk még együtt mozivásznon. Egy váratlan ellenfél tűnik fel a színen, aki minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Földre, ezért Nick Fury (Samuel L. Jackson), a S.H.I.E.L.D. névre hallgató nemzetközi békefenntartó ügynökség vezetője azon kapja magát, hogy sürgősen szüksége van egy csapatra, amely visszarántja a bolygót a katasztrófa széléről. Ezért kezdetét vesz a földkörüli toborzás – kizárólag szuperhősöket keresnek!

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, végre mozikban az év egyik legjobban várt szuperprodukciója, amely a maga 142 percével többféle érzést váltott ki belőlem. Kétségtelen, hogy nagy hype-ot kap világszerte, és nem véletlenül, mert Joss Whedon tényleg annyira összerakta, hogy eszementül működőképes. A történet során többször tökéletesen teremtik meg a káoszt, aztán kétségbe ejtenek, utána jöhet a mehet, majd újra szétcsapnak mindent, és egyszerűen hiába sejthető a vége, de hogy addig hogyan jutunk el, nincs ember a Földön, aki kisakkozná. Szépen lassan kibontják mindenki háttértörténetét, hogy azért azok a nézők is valamennyire képben legyenek, akik nem látták a karakterek különfilmjeit, de mindenképpen tanácsos előtte ledarálni azt a pár filmet, hogy még epicebb legyen az összkép. Apropó, szinte biztos, hogy egy-két héten belül újranézős, még azon is elgondolkodtam, hogy nem is egyszer. Annyira odapirít, elvarázsol és ejteget egyik ámulatból a másikba, közben az unalom opcióként szóba sem jöhet, és nem tipikus tucatfilm. Arra gondolok, hogy természetesen a látvány gigászi, de a rendező mégsem borította csillogó nyálba az egészet.

Bődületesen laza, és egy pillanatra sem veszik komolyra a figurát, amiért főleg Tony Stark a felelős, akit a páratlan Robert Downey Jr. olyannyira jól kelt életre, hogy lényegében elvitte az egészet a hátán. Oké, ez így nem igaz, mert kellenek a többiek is, de a jó dumákat főleg ő szállítja, viszont tettekben Hulk is odateszi magát, aki egyértelműen irdatlan fejlődésen ment keresztül az elmúlt két kalandja óta, és jó irányba változott. Nála egy ici-picit “csalódott vagyok”, mert az egyik képen gigantikusan nagynak tűnt, amivel kicsit sikerült megvezetni. Egyébként én bírtam Mark Ruffalót Bruce Banner doki szerepében, aki amikor Tony Starkkal cimbizett, parádés hangulat alakult ki, és ahogy osztották az észt a többieknek… hibátlan! Chris Evans karaktere, Steve Rogers is viszonylag nagyot lépett előre, és egyértelműen kellett egy ilyen régimódi, stratégiai gondolkodású figura is a csapatba. Chris Hemsworth Thorja még mindig kissé önfejű, de jól áll neki, és mekkora karaj már, amikor pózol Hulk oldalán egy apróbb összezörrenés után, és a zöld pasi tol neki egy balost – azon a jeleneten konkrétan csavarodtam a székben. Ettől már csak az sikerült viccesebbre, amikor Hulk és Loki a végén “mélyen elbeszélget” egymással, és egyikük intim viszonyba kerül a padlózattal. Scarlett Johansson nem minden jelenetben domborított igazán a Fekete Özvegy szerepében, de összességében még mindig nagyon bírom a karaktert, és Johansson is illik hozzá. Jeremy Renner Sólyomszem szerepében viszont tényleg kicsit kisemmizett lett, de hát ő egy kisebb karakter, és ugyan Renner színészileg jól hozta a karaktert, mégsem kedveltem meg túlságosan. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem Tom Hiddleston mesterien alakította a főgonoszt, és sokkal árnyaltabb volt a jelleme, mint a Thorban. Cobie Smulders, Stellan Skarsgård és még Clark Gregg is színvonalas alakítást prezentált, az ember hamar megkedvelte őket. Főleg Cobie alakítására érdemes kitérni, mert egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy “nézd már, a csaj a HIMYM-ből”, és ez nagy szó hét évad után. Samuel L. Jacksonnal hasonló a helyzet, mint az előbb említett hármassal, és nagyon örülök, hogy őt találták meg Nick Fury szerepére. A színészekről bőven elég ennyit tudni, de tényleg penge szereplőket válogattak össze, még a kisebb felbukkanásokra is, habár a járulékos veszteség alighanem szándékos lehetett.

Lényegében amikor elkezdődött a vetítés, alig hittem el, hogy ennyi szuperhős egy vászonra kerül, és hogy Joss Whedon tényleg megcsinálta, valóban elkészült vele, és a zúzás szaga végig ott lengett a levegőben. A látvány embertelen módon odaver, és akkora pusztítást végeznek benne, hogy elakad a lélegzeted. Főhőseink hajója is annyira lehengerlő lett, hogy amikor elkezdték megmutatni az extráit, csak a sóhajtozás maradt, és az érzés, hogy ilyet nem látsz minden filmben. Whedon több tekintetben végzett kiváló munkát, először is mint rendező, nyilván nem volt könnyű dolga ennyi karaktert, történetszálat egyenletesen és magabiztosan előre mozgatni, másrészt pedig érdemes megfigyelni a szereplők monológjait, amelyek szintén nem átlagosak és meglepően intelligens hatást keltenek. Komolyan ritka, mikor nem agyhalott beszélgetések sora zajlik, főleg egy látványfilmben, habár ebbe is került néhány ilyen párbeszéd, de kit érdekel, mikor összességében az előbbi hatás érvényesül? Az éppen aktuálisan felvonultatott high-tech cuccok előtt megint csak tisztelegni tudok, és tetszett, hogy Stark kütyüit semmi sem ütötte, és külön köszönet, hogy az iPhone-okat kihagyták a filmből.

Rég éltem át ilyen napot, amikor olyan gondolatok kóvályogtak a fejemben, hogy azonnal akarom az esti filmemet, mert ha nem, megzöldülök. Viccet félretéve izgultam, és ez közel sem mindennapos, és azt hiszem, ekkora hype-pal utoljára az Avatar járt, előtte pedig a The Dark Knight. Kicsit elkalandoztam, de lényeges volt ezeket kiírnom magamból, és nem félek, hogy Nolan idei filmje nem fog odapörkölni, de annyi bizonyos, hogy fel kell kötnie az alsót, ha szorosan fel akar zárkózni, esetleg efölé emelkedni. Mindkettő benne van a pakliban, és mivel átütően epic moziélmény, gondolom a 10/10-et szinte fölösleges is számokkal leírnom. Jöhet az a bizonyos különös folytatás, és van benne potenciál, én pedig csak remélem, hogy Whedon él vele. (Filmnews.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14