Az erőszakosság relativitásának elmélete

5. A rajzfilmek státusa és az animék helyzete Magyarországon

Az anime műfaji változatosságából következik, hogy a társadalom különböző korcsoportjaihoz szólhat. Magyarországon az animációs filmek elsősorban a gyerekeket célozzák meg, ezért műfajilag is eléggé behatároltak. Ha animékkel találkozunk, életbe lép a fent említett „egyöntetűség keresésének” jelensége. Lássunk három példát!

Először is, a rajzfilmekről alkotott képünk befolyásolja a filmek importját. A széles spektrumú kínálatból Magyarországra többnyire csak azok az alkotások jutottak el, amelyek nálunk is „besorolhatók”, amelyeknek megvan a saját kategóriájuk. Jól megkülönböztethetők a lányoknak és a fiúknak szóló animék: a lányoknak a régebbi, romantikus stílusú animéket szánták a magyar műsorszerkesztők (Helló Sandybell!, Candy-Candy, Sailor Moon), a fiúknak pedig a „sportos” és a „harcos” rajzfilmeket (Grand Prix, A pálya ördögei, Dragon Ball). Igaz, hogy az animék nemek szerinti felosztása Japánban is jellemző, de az egyes kategóriákon belül jóval nagyobb a változatosság, mint Magyarországon. A lányok számára készített animék nem feltétlenül követik a romantikus regények tematikáját és történetvezetését. Megtalálhatók közöttük a fantasy és a tudományos-fantasztikus kategóriákba tartozó művek is. Közös jellemzőjük inkább abban ragadható meg, hogy a szereplők érzelmeit, belső világát állítják előtérbe.

Másodszor, Magyarországon nagyon határozott elképzelés uralkodik a rajzfilm célközönségét és témáját illetően. Mindazt, ami a hazai felfogástól eltér, gyanakvás és kétely övezi. A magyar hagyomány szerint az animációs technikával készült filmek gyerekeknek szánt mesefilmek. Az olyan nagy sikerű rajzfilmek, mint a Frakk, a Vuk, a Macskafogó és Az erdő kapitánya is inkább ezt a beidegződést erősítették. Mindez éles ellentétben áll a japán rajzfilm-felfogással. Amikor az átlagos magyar néző animével találkozik, rajzfilmről lévén szó, automatikusan mesének tekinti a művet. Ám látva a „mesébe” semmiképp sem illő elemeket (erőszak, meztelenség, esetleg valamilyen szokatlan téma), a filmet gyereknek nem való, „erőszakos” produktumnak titulálja. A köztudatban nem él olyan kategória, amelybe a rajzolt, de nem gyerekközönséghez szóló alkotások beleférnek. Gyakran maguk a műsorszerkesztők is „félrekategorizálják” a filmeket, bár ennek a fent említettek mellett egyéb okai is vannak, amelyekre később térek ki.

Az eddigieket ki kell egészíteni azzal, hogy a magyar nézők az animét nem minden esetben kötik a gyerekekhez. Mint már említettem, a televízióban és a moziban bemutatott filmek mellett ismert még két anime műfaj, az etchi és a hentai, azaz a soft és a hard pornó változat. A japán rajzfilmekkel kapcsolatos fenntartásokat tovább erősíti, ha a néző az utóbbi válfajjal találkozik, mert ez gyakran általánosításhoz vezet: sokan azt hiszik, hogy minden japán rajzfilm pornográf.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9