Az erőszakosság relativitásának elmélete

3. Kognitív háttér

A Dragon Ball-botrány nyomán a média is kiemelten foglalkozott a filmmel és általában az animékkel. A „Fókusz” egy egész műsort szentelt a témának, emellett számtalan újságcikk jelent meg a japán rajzfilmekről. Ezek között kevés volt az árnyalt és elemző céllal született írás, többségük bíráló, élesen elutasító hangnemben nyilatkozott az animékről. Felmerül a kérdés, hogy pusztán másodkézből, a médiából szerzett adatok alapján hogyan stabilizálódnak olyen mértékben az előítéletek, mint az a fent említett cikkből is kitűnik. Lazarsfeld kétlépcsős elmélete szerint a médiának közvetlenül nincs erős befolyásoló hatása, konkrét kérdésekben nem változtatja meg az emberek attitűdjeit és elképzelésit. Ezt azért fontos kiemelni, mert ezzel a felfogással ellentétben áll Gerbner kultivációs elmélete, amely szerint a média hosszú távon és erősen befolyásolja világképünket, valóságpercepciónkat. Gerbner amerikai televíziónézőket interjúvolt meg. A tévé előtt töltött idő alapján megkülönböztetett „nehéz” és „könnyű” nézőket, ezután pedig a valóságról alkotott képüket vizsgálta. A „nehéz” tévénézők szerint Amerika területe nagyobb volt a valósnál, és felülbecsülték a bűncselekmények számát is. Gerbner szerint ez azzal magyarázható, hogy a tévében gyakori a bűncselekményekről szóló tudósítás, azaz a média nem konkrét nézeteinket, hanem valóságpercepciónkat alakítja át (Gerbner, 2000). Ám vannak olyan esetek, amikor konkrét véleményünk is módosulhat. Léteznek úgynevezett „közreható változók” (Angelusz, 1983), amelyek módosíthatják, növelhetik a tömegkommunikáció hatékonyságát. Bár általában a médiának konkrét kérdésekben nem túl jelentős a véleményformáló hatása, ha az adott témáról nem rendelkezünk személyes tapasztalattal, vagy nem érdekel túlzottan minket, akkor mégis könnyen átvesszük a média üzeneteit.

Az utóbbi változó összekapcsolódik az emberi értelem azon tulajdonságával, amelyet Tajfel az „egyöntetűség keresésé”-nek nevez (Csepeli, 2001: 493). Az egyöntetűség keresése azt jelenti, hogy mivel az egyén rendkívül komplikált és sokrétű világban létezik, ezért próbálja a lehető legegyszerűbben, lehetőleg ellentmondásoktól mentesen értelmezni a helyzeteket. Leegyszerűsített elméleteket gyárt annak érdekében, hogy el tudjon igazodni a világban. Az animével kapcsolatos előítéletek és sztereotípiák egyik nyilvánvaló oka az, hogy a rajzfilmek Magyarországon eddig igen korlátozott számban kerültek forgalomba, így a fentiekben részletezett árnyaltabb kép kialakítása mind gyakorlati, mind kognitív akadályokba ütközik. Azt is mondhatjuk, hogy egy kis minta alapján az összes animével szemben táplált előítéletességgel állunk szemben. Ha például az egyik rajzfilm kiemelten erőszakos, akkor a magyar néző úgy véli, hogy mindegyik ilyen. Kognitív szempontból az árnyaltabb, esetleg ellentmondásos kép kialakítása nehezebb, mint az egyöntetű vélekedés. De új kognitív kategóriákat sem könnyű létrehozni, ezért új tapasztalatainkat próbáljuk a már ismert kategóriákba besorolni, és a már megalkotott kategóriáinkat próbáljuk „rájuk húzni”. Ha az új tapasztalat nem illeszkedik közéjük, akkor a kognitív feszültség elkerülése végett a tapasztalás tárgyát bélyegezzük „hibásnak”. Az anime esetében ez több módon is megnyilvánul.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9