Az erőszakosság relativitásának elmélete

4. Az anime státusa Japánban

E megnyilvánulások megértéséhez elkerülhetetlen, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az animék státuszát eredeti környezetükben, a japán médiában és társadalomban.

Az animének valójában jóval többféle változata van, mint azok, amelyek hozzánk eljutnak. Japánban az anime önálló médium, és akárcsak az élőszereplős filmeknél, e médiumon belül is hatalmas változatossággal találkozhatunk. Az anime gyűjtőnév, egyaránt magában foglalja a gyerekeknek szánt alkotásokat (például My Neighbour Totoro) és az etchi-t, illetve a hentai-t, azaz a soft és hard pornót (például Urotsukidoji). A sort azonban tovább gazdagíthatjuk, hiszen az animék lehetnek vámpírfilmek (Master of Mosquition), detektívfilmek (Gunsmith Cats), romantikus filmek (Karekano), vígjátékok (Dragon Half), drámák (Jin-Roh), sőt kevert műfajú alkotások is, mint például a Trigun, amelyet leginkább western–sci-fi–vígjátékként határozhatunk meg. Ebből a rendkívül széles skálából Magyarországon csak azokat a filmeket tűzték műsorra, amelyek beletartoznak valamilyen általunk is ismert kategóriába. Így elsősorban a kisgyerekeknek, valamint a fiatalabb lányoknak és fiúknak való sorozatokkal találkozhatott a hazai közönség. Ugyanakkor az animációval készült, de az idősebb korosztályokat megcélzó filmek hiányoznak a kínálatból, ugyanis a magyar rendszerben ezek egyszerűen „besorolhatatlanok”.

3 kép: A sokszínű anime

Forrás: Best Anime [www.bestanime.com], 2003 október

A fent említett filmek nagy műfaji változatosságából látszik, hogy Japánban az animáció státusza jócskán eltér attól, ahogyan Európában gondolkodnak róla. A japánok többre tartják az animációs filmeket, jóval nagyobb a presztízsük, mint a nyugati világban. Az animációnak, de elsősorban a mangának egészen más a japán kultúrában elfoglalt helye, mint például az Egyesült Államokban az amerikai rajzfilmeknek és képregényeknek. Ez a különbség a kiadást övező üzleti ág méreteiből is jól látható. A mangák az eladott könyvek egyharmadát teszik ki. Rengeteg heti, kétheti vagy havi magazin van a piacon, amely olcsó papírra nyomva egyszerre több mangából közöl egy-egy fejezetet, kiadásról kiadásra folytatva a történetet. A legsikeresebbeket mangakötetekbe (japán szóval tankoŻbanokba) gyűjtik össze, és újranyomják őket. Ezek a magazinok akár 300 oldalnál is hosszabbak lehetnek, vastagságuk a telefonkönyvével vetekszik. A legjelentősebb, a Shounen Jump című mangamagazint gyakran heti hárommillió példányban értékesítik, mindezt úgy, hogy az adatok szerint nem minden olvasó veszi meg őket, hanem az iskolában kölcsönadják egymásnak a fiatalok (Lent, 1989). A manga tekintélyes múlttal bír, egyes tudósok szerint eredete egészen a 6–7. századig nyúlik vissza. Mégis, legközvetlenebbül talán az ukiyoe művészetéből vezethető le, amely a 17. században vált népszerűvé. Az ukiyoe a fametszetek készítésének művészete. A metszetekről készült lenyomatokat gyakran használták plakátként, vagy albumokba, füzetekbe rendezték a hasonló témájú alkotásokat. Ezek a húsz vagy több oldalas „füzetek” – amelyek a városlakók mindennapi életét ábrázoló képeket tartalmaztak – voltak talán a világ első képregényei. Ezen ősi hagyományok fényében a rajzolók státusa is egészen más Japánban, mint bárhol másutt a világon. Óriási tisztelet övezi őket, valóságos sztárok, akiket „gyakran megkérnek, hogy kommentálják a bel- vagy külpolitikai eseményeket” (Lent, 1989: 230).

Az anime jóval fiatalabb tömegkommunikációs forma, mint a manga, és a presztízse is alacsonyabb. Bevallottan kommersz műfaj, ám az elmúlt tíz évben ez az iparág is jelentősen megváltozott. Az animét ma már nem lehet egyszerűen kommersz terméknek minősíteni, ugyanis számtalan olyan anime készült, amely vetekszik a művészfilmek kreativitásával és mondanivalójával. A rajzfilmek a japán kultúra és szórakozás szerves részévé váltak, ahogy azt a közelmúltban a japán kulturális minisztérium is megerősítette (Darzen, 2003). Japánban az anime nem műfaj, nem stílus, hanem egy teljesen önálló médium. Ezt bizonyítja az is, hogy sok olyan műfaj van, amely másutt nem fordul elő, és saját műfajszerkezettel rendelkezik. Például léteznek shoŻnen, azaz elsősorban fiúknak, és shoŻjo, azaz elsősorban lányoknak szánt alkotások. Vagyis az animét státusa alapján nem a nyugati rajzfilmekkel, hanem inkább az élőszereplős filmekkel lehet összehasonlítani. A zavart az anime esetében az okozza, hogy az animációt a nyugati embernek nehéz összeegyeztetnie a mesénél változatosabb tartalommal.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9