Örökkévalók (NMK #50)

Cím: Örökkévalók (NMK #50)
Sorozat: NAGY MARVEL KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY
Szerző(k): Neil Gaiman, John Romita Jr., Danny Miki, Tom Palmer, Jesse Delperdang, Klaus Janson, Matt Hollingsworth, Paul Mounts
Kiadó: Hachette
Ár: 3090 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 224 oldal
Megjelenés: 2019.11.21.
Megvásárolható: Újságárusok és Képregényboltok
Online vásárlás: szukits.hu kepregenymarket.hu

Az Örökkévalókat, ezeket a bámulatos képességekkel bíró halhatatlanokat az Égiekként ismert kozmoszjáró jelenések teremtették – ám ha már több ezer éve köztünk járnak, és tanúi voltak egész civilizációk felemelkedésének és bukásának, akkor mégis hogy lehet, hogy senki sem emlékszik rájuk? A válasz garantáltan mindörökre megváltoztatja legalább egyvalaki, egy bizonyos Mark Curry orvostanhallgató világszemléletét…

A gyűjtemény az Eternals 1-7. számát tartalmazza.

Előszó:

A Marvel 1975-ben hatalmas hírrel köszöntötte az olvasóit: Jack Kirby, a „Király” visszatért hozzájuk! Az ötéves távollétét követően nemcsak az olyan, sokszor nagyrészt általa 15 vagy még több éve teremtett szereplők magazinjain találkozhattak a semmihez sem hasonlítható rajzstílusával, mint Amerika Kapitány vagy Fekete Párduc, hanem egy vadonatúj sorozaton is, ami egyetlen korabeli Marvel-kiadványhoz sem volt fogható: ez volt az Örökkévalók.

Az alapötletet a New Age korszemléletre oly jellemző „ősi asztronauták” elmélet adta. E szerint több ezer évvel ezelőtt olyan csillagközi utazók látogatták meg a bolygónkat, akiket az őseink isteneknek néztek, és akik talán még az emberi törzsfejlődésbe is beavatkoztak.

Harminc évvel később Joe Quesada főszerkesztő felkérte Neil Gaimant, hogy leheljen új életet ezekbe a figurákba, és integrálja őket a Marvel-univerzumba. Gaiman már az eredeti megjelenésekor olvasta (és imádta) a sorozatot, így kapva kapott az alkalmon.

Az Örökkévalók bizonyos szemszögből a szintén általa írt 1602 ellentétje: egy hamisítatlan, modern Marvel-mese, ami csak egy kicsiny szereplőgárdára összpontosít, és kiválóan illeszkedik a fősodorbéli kontinuitásba. Ahelyett, hogy egy új környezetbe (az Erzsébet-kori Angliába) álmodta volna újra a kiadó figuráit, egy addig a partvonalra űzött csapatot terelt vissza a fősodorba.

John Romita izgalmas választás volt Gaiman munkatársaként, hisz akárcsak a Thor: Istenek nyomában című kötetünkben látott asgardi istenek esetén, itt is Jack Kirby páratlan hagyatékát vette a kezébe. Avagy újfent fogta Kirby azon koncepcióját, ahol a bámulatos fejlett technológiát a varázslattal tévesztik össze, majd a jeleneteire jellemző eposzi nagyság megtartásával modernizálta annak ábrázolásmódját.

Személy szerint máig élénken emlékszem, milyen hatással volt rám az első Örökkévalók sorozat. A Marvel akkortájt eléggé semleges felhozatallal bírt, majd jött Kirby egy egész panteonnyi félistennel, mögöttük egy olyan gazdag mitológiarendszerrel, ami talán része a Marvel világának, talán nem… és egy mindaddig példát nélkülöző, lehengerlő rajzvilággal. A maga idejében, sőt mindmáig észbontó sorozatnak bizonyult, és ez egyszerre igaz az eredeti szériára és Gaiman interpretációjára is.

Gaiman a megjelenéskor azt nyilatkozta, hogy olyan történetekben gondolkodott, amikre Kirby is büszke lett volna; bár őt sajna már aligha kérdezhették meg. Másfelől a kötet elolvasását követően kijelenthetjük, miszerint maga a Király is egyetértett volna azzal, ahogy Gaiman és Romita új formába öntötték a bámulatos, földöntúli teremtményeit.

Előzetes: