Heti Marvel 08/07-12

Heti Marvel 08/07

Mostantól heti rendszerességgel elmerülünk a Marvel aktuális megjelenéseinek tengerében. Persze nem veszünk górcső alá minden képregényt, ami Quesada comic fellegvárából alászáll szerény köreinkbe, mert ahhoz sem időm, sem kedvem, de az X-címekről rendszeresen szó lesz, és mellettük (teljesen önkényes, random jelleggel) még néhány más sorozat is terítékre kerül. Az első hét az X-Men rajongóké: három címmel folytatódik a Messiah Complex eseményeinek következményeit taglaló, Divided We Stand cím alatt összefoglalt történetfüzér, és ezek közül az egyik egy új sorozat, ami egyáltalán nem teljesít rosszul. Aztán van még egy sehova nem tartó Spiderman, egy szokásosan színvonalas New Avengers, és Mark Millar megkezdi egyéves történetét (Isten irgalmazzon nekünk) az F4-nél. Hajrá!

Rozsomák 62: Az utóbbi két-három év minősíthetetlenül rossz történetei után most Jason Aaron próbálkozik visszaterelni a sorozatot egy kissé klasszikusabb hangvételű mederbe. A történetben nincs semmi különös, százszor láttunk már ilyet: Rozsomák a fél világon át üldöz egy rosszfiút (illetve rosszlányt, esetünkben Rejtélyt), hogy bosszút vegyen rajta árulásáért, és mindezt párhuzamosan olvashatjuk a két karakter első találkozásának részleteivel az 1920-as évekből. Eltekintve a már megszokott kontinuitási problémáktól (Küklopsz itt Rejtély, az X-Force-ban a Purifiers után küldi Logant és csapatát), és Scott túlságosan is drasztikus viselkedésétől, viszonylag szórakoztató, kellemes kis sztorit kapunk, ami azért a következő három részben remélhetőleg nem csak abból fog állni, hogy a ravasz Rejtély hogyan veri át Rozsomákot.

X-Factor 28: Peter David folytatja szokásosan remek munkáját, és ezúttal a Messiah Complex eseményeinek közvetlen következményeit vizsgálja az egyes karakterek szemszögéből. Konfliktusok egész sora üti fel a fejét, Theresa terhes Jamie-től, akit Layle eltűnése óta furdal a lelkiismeret, és a Purifiers felé fordítja dühét, Rictor az egykori mutánsnegyed változó társadalmi körülményei miatt aggódik (vagyis David továbbra is nagyszerűen aknázza ki a House of M utóhatásaiban rejlő lehetőségeket), Rahne pedig elhagyja társait az X-Force-ért. Kiváló szám, ami mind a csapat további céljait, mind pedig az egyes karakterek aktuális problémáit jó érzékkel vezeti fel, logikai és emocionális szempontból is.

X-Force 1: A hónap legjobban várt címe kétségtelenül az X-Force újraindítása Rozsomák vezetésével, és a New X-Men írópárosa, Craig Kyle és Christ Yost úgy tűnik, jó munkát végez vele. A csapat afféle kíméletlen kommandó egység benyomását kelti, céljaik, az X-ektől való elhatárolódásuk egyértelmű, vagyis a sorozatnak valóban van létjogosultsága, nem csak egy újabb bőr lehúzása az X-franchise-ról. A karaktereket jól kezelik, a történet egyszerű, de hatásos (akció a Purifiers ellen), csak az a kérdés, hogy Nimród/Bastion visszahozása jó húzás-e, és hogy mindez elegendő-e egy hatrészes történethez. A rajzot Clayton Crain szolgáltatja, és bár az akcióknál kicsit kaotikus, Rozsomáknak pedig nevetségesen nagy bicepszeket kanyarint, kellemesen sötét, borongós, pasztellszerű stílusa összességében elég jól működik. Kezdetnek kifejezetten ügyes.

Amazing Spider-Man 550: A legutóbbi résszel Guggenheim egész tűrhető munkát végzett, de ez most megint elég gyengére sikerült. Buta megoldások, sablonos gonosz (valaki szólhatna már a Marvelnek, mielőtt végigmennek a fél színskálán, hogy az „akármilyen” Manó már igencsak unalmas), érdektelen álkonfliktusok (perelő fickó, Jameson a kórházban). A rajz is hagy kívánnivalókat maga után, az akciók lassúak, a nyugis képek stílustalanok, Bettynek meg szélesebb vállai vannak, mint Peternek, és egyébként is úgy néz ki, hogy Larrocának gondjai vannak a női arcokkal… Már bőségesen benne vagyunk a Brand New Dayben, és ez még mindig nem jó. Vissza nekem J. Michael Straczynskit! (Persze nem azt, aki a One More Dayt írta, hanem az azelőttit…) Fantastic Four 554: Mark Millar egy egyéves sztorit lő ki ezzel a számmal, így valószínűleg még korai bármit is mondani róla. Megvan a szokásosan kellemes F4-hangulat, pár jól eltalált poén, de egyelőre meglehetősen semmilyen az egész, a végére épphogy csak letudjuk a bevezetést, és kapunk egy kis (vérkomoly) Galaxis útikalauz stopposoknak lenyúlást. Innen ebből még bármi lehet.

New Avengers 38: Mielőtt belevág az idei nagy crossoverbe, a Secret Invasionbe, Brian Michael Bendis tisztázza, hogyan is állnak jelenleg a karakterei – és nagyon ügyesen teszi. A New Avengers az egyik legüdébb (ha nem is mindig tökéletes) színfolt manapság a Marvelnél, mert írója kiváló érzékkel bánik a figurákkal, és nem csak azzal törődik, hogy minden számban nagyobb bunyókba hajszolja őket. Ezúttal Luke és Jessica összeszólalkozása van terítéken, miután az Annual végén utóbbi regisztrálta magát a legális „testvércsapat” főhadiszállásánál. Sziporkázó dialógusok Alias-stílusban, jól eltalált poénokkal, és egy kellemes mellékszállal a csapat új székhelyének felavatásáról. A következő szám Echóval foglalkozik majd, utána pedig indul a Secret Invasion – reméljük, hasonlóan magas színvonalon.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6